A világbajnokságon a korábban Németországban (1860 München) nevelkedő, de akkoriban már a harmadosztályú Újbudában szereplő Székely György volt a válogatott első számú kapusa. Ő a vb után Paksra szerződött, de nem tudott bekerülni a kezdőcsapatba, csak második számú választás lett Molnár Péter mögött. Két meccset kapott ősszel, a Ferencváros elleni hazai bajnokin öt, a Tiszakécske elleni Magyar Kupa-kiesés alkalmával négy gólt szedett be.
Horváth Dániel már a vb előtt is Győrben védett, egy első osztályú bajnokin állhatott be a kapuba. A klub kizárása után is maradt a csapatnál, jelenleg a harmadosztályban szerepel, stabilan első számú kapusnak számít. A 17 éves Demjén Patrik a vb után az MTK U19-es csapatától a felnőttek közé került, jelenleg a második számú csapat kapusa, nyolc meccs került a lábába ősszel a harmadosztályban.
A védők közül Osváth Attila számít az egyik legnagyobb reménységnek, nem véletlen, hogy az idei szezon előtt lecsapott rá az első osztályba készülő Vasas. Az angyalföldieknél összesen 11 NB I-es meccsen szerepelt ősszel, gólt is szerzett, sőt, Bernd Storck szövetségi kapitány behívta a nagyválogatott bő keretébe. Minden szempontból rosszkor jött számára a sérülés, de térdszalag-szakadása miatt hosszabb időre harcképtelenné vált.
A szombathelyi nevelésű Tamás Krisztián éveken keresztül a Milan játékosa volt, a vb idején a Slavia Prahánál szerepelt kölcsönben. Augusztusban távozott az olaszoktól, de csak bajnokságot váltott, országot nem, és a másodosztályú Spezia játékosa lett. A kezdőbe azonban nem sikerült beverekednie magát, két bajnokin összesen 66 percet kapott a bizonyításra, és egy kupameccsen is játszott 13 percet csereként. Klubja nemrég a Romát ejtette ki a Coppa Italiából, Tamás azonban a kispadról nézte végig a meccset.
Szintén Olaszországból ment a vb-re Kecskés Ákos és Forgács Dávid. Mind a ketten az Atalanta játékosai maradtak, de míg utóbbit országon belül (a harmadosztályú Pisához) adta kölcsön a bergamói csapat, addig Kecskés ősszel az Újpest játékosa volt. Forgács játszott többet, a bajnokságban kilenc meccsen 737 perc, a kupákban pedig két meccs jutott neki. Kecskés egyszer került be az Újpestbe, a legutóbbi, Ferencváros elleni rangadón volt időhúzó csere, egyébként a harmadosztályú tartalékcsapatban játszik rendszeresen.
A paksi Lenzsér Bence már tavasszal is játszott néhány NB I-es meccset, de csak a vb után, a mostani őszön lett alapember. Már gólja is van, kifejezetten bizalomkeltő a játéka középhátvédként, bár 183 cm-es magassága sok külföldi kérőt elijeszthet. Hasonlóan biztató a Vasasban játszó Vida Máté példája is: Angyalföldön alapember, sőt, már Bernd Storck figyelmét is felkeltette. Ha elkerülik a sérülések, egy nagyon fontos poszton, védekező középpályásként lehet a jövő embere a válogatottnál.
Mervó Bence története sokak által ismert lehet: a torna gólkirályát előbb az MTK vitte el a csődöt jelentő, kizárásra ítélt Győrből, majd még augusztusban továbbállt a svájci Sionhoz. Pályára nem léphetett – a Sion ugyanis már a harmadik különböző klubja volt ugyanabban a szezonban -, de folyamatosan együtt edzett az Európa Ligában is továbbjutó csapattal.
Németh Márió a Haladásban játszik rendszeresen, 19 meccsen hat gólja van idén, és még ő sem fújt el egyszerre húsz gyertyát a születésnapi tortáján. Zsótér Donátnak ellenben nincs jó szezonja: azok után, hogy tavaly Dunaújvárosban sem váltotta meg a világot, most a Puskásnak adta kölcsön a Videoton, de a kiesőhelyen szenvedő felcsútiaknál is csak kilencven percnyi lehetőség jutott neki.
A korosztály legjobb magyar játékosa, Kalmár Zsolt másfél éve igazolt Lipcsébe a Győrtől, de nem sikerült bejátszania magát a Bundesligába vágyó csapatba. Idén összesen négy meccset és 68 percet kapott a másodosztályban, többnyire a Regionalligában vetették be, ahol 7 meccen két gól és 1 gólpassz került a neve mellé. Nagy Dominik négy meccsen játszott az idén őszi Fradiban, mindig csere volt, egyébként az NB III-as tartalékcsapat alapembere. A védő Talabér Attila az MTK tehetsége, de még mindig nincs a lábában NB I-es meccs, csak a harmadosztályban bizonyíthatott. Igaz, csak májusban lesz húsz éves, ideje még bőven van.
Nagy Ádámról valószínűleg nem kell hosszan írni, nem csak a Ferencváros, de a válogatott egyik legfontosabb embere is ő lett az elmúlt fél évben. Már külföldi érdeklődőkről is hallani, de valószínűleg a nyári Eb-ig mindenképpen marad itthon, hogy aztán kedvére válogathasson majd az ajánlatok közül.
Berecz Zsombor végigjátszotta az őszt a Vasasban, Popov Patrik viszont egyelőre nem kapott bizonyítási lehetőséget Thomas Dolltól a Fradiban – igaz, ő egy évvel fiatalabb a többieknél, csak nemrég múlt 18 éves. Az NB III-ban 15 meccsen 10 gólt szórt az ellenfeleknek. A Puskás tehetsége, Sallai Roland végigjátszotta ugyan az őszt, de mintha lépést tévesztett volna, támadó létére is csak egyetlenegy gól áll a neve mellett. Tavaly - rendre csereként beszállva tavasszal - kettőig jutott.
A csapat kiegészítő emberei közül Oláh László a Vasastól a Békéscsabához került, de a kiesőjelölt csapatba sem tudott bekerülni, egyetlen első osztályú bajnokija mellett többnyire a harmadosztályban kapott lehetőséget. Pongrácz Viktor a vb előtt kölcsönben Pápán játszott, innen azonban visszatért Győrbe, és nem is igazolt sehová: az őszt a harmadosztályú bajnokságban játszotta végig.