A csoportmeccsek alatt 5 leget kell nyerni, az egyenes kieséses szakasz első és második körében 10-et, az elődöntőben 15-öt, a döntőben pedig 16-ot a győzelemhez.

Minden szempontból különleges torna a Grand Slam of Darts, egyrészről ez az egyetlen major verseny, ahol összeeresztik a PDC és a BDO legjobbjait, másrészről a megszokott egyenes kieséses rendszer helyett itt csoportküzdelmekkel indul a torna. A mezőnyt 32 játékos alkotja, akiket nyolc négyfős csoportba soroltak. Minden kvartettből az első két helyezett jut tovább a legjobb 16 közé, ahonnan viszont már egy meccs dönt a továbbjutásról. Nincs nagy hagyománya egyébként ennek a viadalnak, de nem is csoda, hiszen a két szervezet sokáig nem ápolt jó viszonyt egymással, és még most sem puszipajtások. 

A 32 fős mezőny szétosztásáról annyit kell tudni, hogy négy kalapból húzták a játékosokat. Az elsőben a PDC legnagyobb sztárjait találjuk, a másodikban a nem kiemelt PDC-s játékosokat, a harmadikban a kvalifikációból érkezőket, míg a negyedikben a másik szervezet legjobbjait. 

Az "A" jelű kvartettben nagyon a két PDC-s klasszisnak, a világelső Michael van Gerwennek és a 13. Kim Huybrechtsnek áll a zászló. Az nem kérdés, hogy ők a legjobbak, viszont Steve West és Mark Oosterhuis még csak komolyabb veszélyt sem jelentenek. Előbbi 2012 óta próbálkozik a profiknál, de eddig nem sok sikerélménye volt, az, hogy a kvalifikációt túlélte óriási siker számára. Oosterhuis a BDO európai selejtezőjéből jutott el idáig, ott azért nem túl acélos játékosokat kellett legyőznie. Bombameglepetés lenne, ha nem van Gerwen és Huybrechts menne tovább, főleg, hogy mindketten remek formában vannak. A holland zseni mindkét őszi major tornán döntőzött, az Európa-bajnokságot meg is nyerte, viszont aligha fog lassítani, a Grand Slam of Darts-trófea ugyanis hiányzik még a vitrinjéből.

A B csoport érdekessége egyértelműen Martin Adams bemutatkozása lesz, aki háromszoros BDO-világbajnok, szinte minden évben próbálták megfűzni, hogy legalább a Grand Slamen elinduljon, ha már a PDC-be nem megy át, de egészen idáig nem adta be a derekát. A két szervezet versenyei között nagy különbség, hogy amíg a profiknál a közönség gyakorlatilag azt csinál amit akar, addig a BDO-nál játék közben, mint a teniszben, hallgatniuk kell. Előbbi nem szimpatikus Adamsnek, így többek között ezért nem is vett eddig részt ezen a versenyen. Nagy kérdés, hogy melyik arcát mutatja, tudása alapján simán felveheti a kesztyűt Ian White-tal és Jelle Klaasennel, az egykor szebb napokat élt Steve Beatonnek pedig már az is nagy dolog, hogy itt lehet. 

A világranglista-nyolcadik White kiesése mindenféleképpen meglepő lenne, elég jó formának örvend, bár az öt legig tartó küzdelem kevésbé fekszik neki. Klaasennek szintén sült a keze az utóbbi hónapokban, talán az sem túlzás, ha azt mondjuk, hogy legszebb PDC-s időszakát éli. Mindketten voltak BDO-sak, így Adams nem lesz ismeretlen számukra.

Ebben a kvartettem közel sem várható akkora izgalom, a két top 10-es, Adrian Lewis és Michael Smith kiemelkedik. Igaz, mindkét klasszis terített betli az utóbbi időben, de komoly meglepetés lenne, ha nem tudnák maguk mögé utasítani az elmúlt években eléggé eltűnt Wayne Jones-t és a PDC-ben leszerepelt, sokáig komoly alkohol problémákkal küzdő Andy Fordhamet. Jones-nak egyébként ez a főversenye az évben, hiszen wolverhamptoni születésű, így ez neki abszolút hazai "pálya", meg is tett mindent annak érdekében, hogy a selejtezőt túlélje. Nem véletlen, hogy a világbajnokság mellett itt tudott még major tornán elődöntőzni. Ennek megismétlése csoda lenne, a továbbjutáshoz is komoly formajavulásra lenne szüksége.

Talán az összes közül a legkeményebb csoport, hiszen a harmadik és negyedik kalapból is klasszis játékos került ide. Dave Chisnall tavaly hatalmasat játszva a döntőig jutott, az Eb-n mutatott formája alapján most is számolni kell vele, mint ahogyan az első számú skót klasszissal, Peter Wrighttal is. Ők a favoritok, de beleköphet a levesükbe akár az előző kiírásban elődöntőbe jutó Mervyn King, akár a BDO regnáló világbajnoka, Scott Mitchell. Utóbbi először kapott meghívást, tudása megvan, hogy felvegye a versenyt a profi riválisaival, kíváncsian várjuk, hogy birkózik meg a közönséggel.

Itt elég egyértelműek az esélyek, a két PDC-s világbajnok, Gary Anderson és Raymond van Barneveld kiemelkednek a kvartettből. Utóbbi kicsit visszacsúszott a ranglistán, de nagyon fogadkozik, a tavaszi Premier League elődöntőjével pedig jelezte, hogy nem kell még őt leírni. Andy Boulton idén csatlakozott a profikhoz, de még bőven van hova fejlődnie, tapasztalatszerzésnek ez tökéletes verseny lesz számára. Larry Butlert is illik megemlíteni, aki a mezőny egyik nagy öregje, oda-vissza ingázott a pályafutása alatt a két szervezet között. Itt is ott is ért el jó eredményeket, leírni nem szabad, de azért komoly meglepetés lenne, ha sikerülne továbbjutnia.

A világranglista-hetedik, egykori döntős James Wade-nek kötelező a továbbjutás ebből a négyesből, a második helyért viszont hatalmas harc várható a junior világbajnok Keegan Brown és az egykor szebb napokat élt Mark Webster között. Előbbi pokoli ügyes játékos, de egyelőre még elég kiszámíthatatlan, míg a walesi a World Grand Prix-n megmutatta, hogy ha főtáblára kerül, akkor képes megrázni magát. A holland úriember, Michel van der Horst vélhetően sok vizet nem fog zavarni, neki túl erős ez a mezőny.

Talán a legkiegyensúlyozottabb kvartett, Robert Thornton és Terry Jenkins a két legnagyobb név, de egyikük sem a stabilitásáról híres az utóbbi időben. A rutinos skót néhány hete megnyerte a WGP-t, de arra nagyon rákészült, az ottani dupla beszállós szabály borzasztóan feküdt neki. Az Eb-n már gyengébb játékot láthattunk tőle, éppen ezért abszolút kiszámíthatatlan. Talán az a szerencséjük, hogy Johnny Clayton és Geert de Vos azért messze nem tartoznak a legjobb játékosok közé, de ha képesek elengedi magukat, akkor valamelyikük akár meglepetést is okozhat.

A címvédő Phil Taylor nem kapott nehéz ellenfeleket, a legnagyobb kihívója talán Martin Phillips lesz, aki a másik szervezet egyik kiemelkedő alakja, 2011-ben a továbbjutás is összejött már neki. Nyilván nem Taylort kell legyőznie, hanem a másik két ellenfelét. Rowby-John Rodriguez az egyik legnagyobb ígéret, a junior vb-döntőjének köszönhetően került a második kalapba, míg Robbie Green a kvalifikációból verekedte fel magát.

A végső győztes piacon a favoritok között a jól megszokott PDC-s neveket találjuk, a BDO-s versenyzők közül Martin Adamsben látják a bukik a legnagyobb fantáziát, de őt is a komoly outsiderek között találjuk a maga 58.00-as oddsával. A legnagyobb értéket Taylor 4.00 feletti szorzója tartogatja, az angol legenda ugyanis az elődöntőig komolyabb megerőltetés nélkül menetelhet.