Egy ideje viszonylag sok kérdést kapok arról, hogyan készülnek a Taktikai Zóna elemzései. Nem arról van szó tehát, hogy bárkit ki akarnék oktatni - furcsa is lenne, mikor tulajdonképpen semmilyen alapja nincs -, csak arra köveztettem a jelekből, hogy talán érdekelné néhányótokat, ha megosztanék pár kulisszatitkot a rovattal kapcsolatosan.

A legfontosabb dolog mindenképp az, hogy leszögezem: a meccselemzésekkel nem instant és megfellebbezhetetlen igazságokat akarok kihirdetni, csak arról van szó, hogy mivel nagyon érdekel a futball taktikai és játékelméleti háttere, szeretek elmélyedni ilyesmiben. Ha ez a közönséget és az olvasókat (vagy legalább egy részüket) szintén megmozgatja, annak kiváltképp örülök, ugyanis meg vagyok győződve róla, hogy idehaza túl régóta hallgatják agyon a játéknak ezt szegmensét.

A taktika azonban önmagában és egyedül nem magyaráz mindig és mindent. Fontos, kikerülhetetlen aspektus, és ha valaki kompakt képet akar alkotni a világ futballjáról, akkor nem kerülheti ki. De nem ez jelent mindent, és nem is állhat soha önmagában. A meccsek végkimenetelét számtalan más tényező is befolyásolja, a különbség csupán annyi, hogy azokról rendre hosszan és időnként színvonalasan értekezünk a sajtóban, miközben a taktikát kisajátította magának egy szűk kör, hogy aztán évtizedeken keresztül traktáljon minket olyan, semmit nem jelentő frázisokkal, mint a "töltsük meg tartalommal a játékot".

Ezen próbálok változtatni a magam egyszerű eszközeivel. Nem arról van szó, hogy meg akarom mondani az embereknek, hogy mit gondoljanak egy adott edzőről, játékosról és/vagy meccsről, inkább gondolkodásra próbálok buzdítani: lépjünk ki a megszokott, semmitmondó keretek közül, használjuk a statisztikát, lássunk, ne csak nézzünk. Kérdőjelezzük meg a féligazságokat, csapjunk le a demagóg általánosításokra. Nézzünk úgy meccset, ahogy itthon csak nagyon kevesen.

A legtöbbet az nst-t szerkesztő, jelenleg az [origo]-nál dolgozó Hegedüs Henriktől tanultam. Az ő cikkein keresztül ismerkedtem meg ezzel a szemlélettel, ő ajánlotta számomra a szakirodalmakat, és mind a mai napig az ő írásainak színvonala az, amit  - kevés sikerrel ugyan - de próbálok megcélozni. Rajta kívül itthonról Ferenczi Attila az, aki rendszeresen ír és terjeszt szakanyagokat, játékelméleti gondolatébresztőket. Ha valakiknek igazán köszönhető ez a rovat és az én írásaim nagy része, azok ők, és az a szellemiség, amit ők közvetítettek felém.

Érdekel a taktika, de nem tudom, hogyan fejleszthetném magam

Újabb fontos kijelentés: ne higgyük, hogy csak az értheti a futballt, aki magas szinten játszotta is. Ez egy közkeletű tévedés, aminek itthon különösen nagy rajongótábora van, pedig nem sok igazság van benne. Legyünk őszinték, a közös digitális tudás korszakát éljük, minden információ fent van az interneten, beszerezhető, közreadható, elsajátítható. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy beszerezzük és elsajátítjuk, annyira, amennyire tőlünk telik.

Olvass sokat. Angolul cikkek és portálok sokasága vár, és ha egyszer felfedezed őket, sosem tudod kioltani tudásszomjadat. A Guardian taktikai rovata, a legendás Zonalmarking, az ESPN vonatkozó blogja mind-mind rendszeresen frissülő tartalmat kínál, emellett ma már beszerezhető egy csomó olyan külföldi szakkönyv is, aminek elolvasása után garantáltan más szemmel fogod nézni a hazai tévékben előadott álszakmai nyekergéseket. Hegedüs Henrik kafán összegyűjtötte ezeket korábban, én most nem is ismételném, kattintsatok a linkre, és olvassátok el az ajánlóit.

Magyar nyelven sajnos sokkal kisebb a kínálat. Komoly lépés volt előre, hogy az Akadémiai Kiadó gondozásában a 2014-es vb előtt megjelenhetett a Futballforradalmak, Jonathan Wilson korszakos jelentőségű könyve, ami a taktikai elemzések Bibliája, alfája és omegája egyben. Nem lehet túlbecsülni a fontosságát, ha picit is érdekel a téma, tényleg kezdd ezzel, megéri.

Ferenczi Attila szakkönyveit szintén érdemes elolvasni, bár ezek már jócskán belenyúlnak a konkrét szakmaiságba is. Ettől függetlenül szinte mindegyik olvasmányos és tanulságos kaland lehet nekünk, laikusoknak is.

Hogyan nézz meccset, ha elemzeni szeretnél?

Szomorú hírrel kezdem: ha taktikai boncolgatásokba akarsz bocsátkozni egy meccsel kapcsolatban, teljesen meg kell változtatnod a meccsnézési szokásaidat. Ez egyébként jelentősen meg is öli az élményt, és mint ilyen, hosszú távon azért eléggé lelombozó lehet.

Először is: nem a labdát kell nézned. Sokkal fontosabb, hogy hol helyezkedik a többi játékos, hányan lépnek fel a támadással, a posztját elhagyó játékos helyére ki segít vissza, milyen irányúak a csapat labda nélküli mozgásai. Külön kell elemezned egy-egy csapat védekező és támadó taktikáját, hiszen akár a formáció is eltérhet, nem beszélve az egyes játékosok konkrét szerepköréről.

Én magam általában azzal kezdem, hogy felrajzolom a kezdőket, majd figyelek. Első sorban az egyes játékosok labda nélküli mozgását figyelem, majd elkezdem benyilazni a jellemző helyváltoztatásokat. Ha valami érdekes, a szokásostól elütő jelenséget veszek észre (pl. ha egy csapat állandóan a jobboldalon támad), akkor azt felírom, és innentől különösen fgyelek arra, hogy ez milyen gyakran ismétlődik meg. Ha sokszor, akkor alá is húzom a jegyzeteimben, hogy később biztos ne kerülje el a figyelmemet.

Ilyen alapvetések mellett kilencven perc alatt azért kirajzolódnak a meccs kulcsontjai. Ezeket aztán ellenőrizni is próbálom úgy, hogy csekkolom a meccs statisztikáig, megnézem a hőtérképeket, melyik játékos hol helyezkedett, mennyi szerelése volt, kiosztott-e kulcspasszokat, stb. A következő lépés, hogy visszanézem a rögzített meccset, és külön figyelek ezekre a kijegyzetelt kulcspontokra. Ha kell, meg is állítom a képet, kifényképezek jeleneteket a meccsből, és ezeket is felírom. Amikor ezzel végeztem, akkor ezeket a kifényképezett jeleneteket nézem vissza újra, feliratozom őket, és döntök arról, hogy melyek kerülnek be a kész cikkbe.

Egy ilyen elemzés nekem - ezt fontos hangsúlyozni, mert a nálam nagyobb szakik ezt garantáltan gyorsabban csinálják - cirka 5-6 órába fáj. Ebben benne van a kétszeri meccsnézéstől kezdve a képek feliratozásán át a cikk konkrét megírásáig minden. Nem azt mondom, hogy feltétlenül mindenkinek hasonló megszállottsággal kell csinálnia mindent, de arra készülj fel, hogy eléggé komoly melót jelent egy-egy elemzés tető alá hozása. És gyors eredményt ne várj, azért ez még mindig egy rétegműfaj, csak az igazán megszállottakat érdekli komolyabban.

És hogy akkor miért éri meg csinálni?

Tegyük tisztába: anyagilag, időt, energiát tekintve, vagyis a szó klasszikus értelmében egyáltalán nem éri meg. Cserébe viszont ott a tudat, hogy ha lassacskán és kissé bizonytalanul is, de azért csak-csak észrevehetően nő az igény a hasonló megközelítéső munkák iránt. A biztató kommentek, a lájkok, a FB-os megosztások és üzenetek ebből a szempontból rendkívül inspirálóak, mert értelmet adnak a logiks szempontok alapján értelmetlennek tűnő vállalkozásnak.

Nem lesz könnyű, de mindenkit arra biztatok, vágjon bele. Egyrészt rengeteget tanulhat, másrészt segíthet másoknak is tanulni. Ha egyszer elegen leszünk, akkor pedig talán a semmitmondó közhelyek is eltűnnek végre a hazai sportsajtóból.