Vélemény

Ha nagyanyámnak áramszedője lenne, akkor villamos lenne

  • gradessaint

Ez jutott eszembe arról a szakértő elemzésről, amit tegnap láttam az M4-en: ha a Vidi tudna gólokat rúgni, akkor lenne esélye a továbbjutásra. De van-e baj a magyar fociközvetítésekkel?

kép: NSO

A Videoton ugyan 3-0-ra kikapott a Lech Poznan vendégeként az Európa Liga selejtezőjének playoff körében, de úgy gondolom, optimistán tekinthetünk a jövőbe. Igazából csak a gól hiányzott a fehérváriak játékából, ha gyorsan sikerülne egyet szerezni a visszavágón, akkor feloldódna a csapatot fojtogató görcs, és a felszabadult játék jelentős formajavulást eredményezhetne a kulcsjátékosoknál. Ha ez megtörténik, akkor bármi lehet még, ne keseredjünk el.

Nem tudom ki, hogy van vele, de szerintem belőlem például egészen kiváló filmrendező lehetne. Ehhez csak annyi kellene, hogy tudjak kamerát kezelni, meg úgy általában rendezni, de ezt nyilván csak a kákán is csomót kereső kötekedők vetnék a szememre, úgyhogy még bármi lehet a dologból.

Ne már. Komolyan? Elhiszi ezt még valaki ezen a féltekén? Vagy nem is érdekel benneteket, egyszerűen az van, hogy tegnap ezt dobta a kifogásgenerátor? 

Ne áltassuk egymást: a Videotonnak köze nem volt a Poznan elleni meccshez. Lövéseik voltak, de helyzetük nem, és bár a közvetítésben kétpercenként hallgathattunk tirádákat arról, hogy mennyire benne van a levegőben az egyenlítő gól megszerzése, valójában igazi csoda lett volna, ha egy lappatanó valahogy beszédül a lengyel kapuba. Lehetne itt most mélyen szántó szakmai elemzéseket (az eladott labdákat számláló számítógépes szoftver pl. egészen biztosan lerohadt a meccs után) adni a látottakról, de egyrészt felesleges - ki olvasná el őket? -, másrészt most nem ez a fontos: arról kell beszélnünk, hogy itt valami nagyon, de nagyon félrecsúszott a tévés fociközvetítések piacán.

Értem én, hogy ha és amennyiben egy sportcsatornának van egy terméke (nevezzük nevén a gyereket, magyarfoci), akkor azt el kell adni. Kvázi le kell nyomni a néző torkán, mert az ugye hülye, egyedül nem lát meg semmit, fogni kell a kezét és elmondani, hogy amit te most épp itt nézni szeretnél, az mennyire király. Ebből a megfontolásból ömleng minden spanyol kiscsapat meccsét kommentálva a Sport TV, de ez a motivációja a Diginek is, amikor a világ legjobb, legszórakoztatóbb, legakármibb bajnokságának hívja az angolt. Tiszta sor, és valamennyire érthető is, bár mi magyarok ezt is végtelenül bután csináljuk, de ám legyen, legalább van mögötte logika. Ellenben azzal, amit az M4 csinál a magyar futballal.

Könyörgöm, a XXI. században élünk. Gyakorlatilag nincs titok a világban, az ember mindent meg tud nézni, ami érdekli, ömlik ránk az információ és az élmény. Ennek egyik legsúlyosabb hatása pedig az, hogy össze tudjuk hasonlítani a magyar futballpályán látottakat azzal, amit másutt csinálnak ugyanilyen címszó alatt. És mivel nem vagyunk vakok és/vagy teljesen hülyék, a különbséget is felfedezzük. Mit felfedezzük, valósággal kiszúrja a szemünket.

Innentől kezdve minden közepesnél valamivel tehetségtelenebb marketingesnek nyilvánvaló, hogy nem a színvonallal kell megpróbálni eladni azt az agyzsibbasztó teszetoszáskodást, ami a magyar stadionokban folyik. Mert hát minek, az embernek van szeme és lát is vele, szóval gyorsan egyértelművé válik számára, hogy átvágják. Lehet húzogatni a nyilakat az összefoglalóban, el lehet mondani, hogy micsoda zseniális csellel küldte el a kapust Böde, de akkor számoljunk azzal, hogy a néző ül otthon, és karba tett kézzel röhög rajtuk. Jogosan, mert ha Böde nagyszerű és zseniális, mit fognak mondani a BL-döntő után Messire?

Ugyanezt. És innentől borul a dominó, hiteltelen az egész, a szurkoló meg nem tehet mást, forró ólmot önt a fülébe minden szünetben, hogy aztán a hármas sípszó után Usain Boltot megszégyenítő reakcióidővel nyúljon a távirányító után.

Kinek jó ez?

Segítek. Azoknak, akik még mindig megélnek abból, hogy féligazságokat puffogtatnak a stúdióban, és ezért felveszik jól megérdemelt fizetésüket, aminek most jobb, ha nem számoljuk meg a helyiértékeit. Azoknak, akik minden meccs előtt faarccal képesek elmormoni a "döntetlen körüli eredmény várható" örökbecsűt, hogy aztán a szünetben elégedettségtől csillogó arccal elemezzék ki a nyilvánvalót.

Szépen ment el a szélen, aztán beadta, középen pedig jó ütemben érkezett a társ, de ez védekezési hiba volt, mert a védő lemaradt róla. Kösz, ennyit én is látok, pedig soha, de tényleg soha nem futballoztam még a megye I-ben sem: egyszerűen arról van szó, hogy nagyobb az IQ-m harmincnál. Na, bumm.

Sokszor, sokakkal beszéltem már arról, mi tartja képernyőn a soha, semmilyen komoly elemzést nem nyújtó szakikat, a blődségeket hajtogató bohócokat, és a soha fel nem készülő, csapatokat/játékoskat sem ismerő tótumfaktumaokat. Mindig, mindenkitől ugyanazt a választ hallottam: egyrészt ők hitelesek (esküszöm, elhangzott a szó!), másrészt az egyszeri szurkolónak nem kellenek a nagy igazságok, meg a sok elemzés, csak az egyszerűen dekódolható üzenetek. És az se baj, ha ez utóbbiak az esetek többségében semmit, de tényleg semmit nem jelentenek.

Így lenne? Én nem tudok ítélni, mert egyetlen kivételtől eltekintve eddig soha nem szerepeltem a tévében, meg amúgy is, ebben a kérdésben kibic vagyok, akinek semmi sem drága. Másrészt viszont azt tapasztalom magamon - és a cikkeimen, posztjaimon -, hogy az olvasóknak igenis számít a minőség: ha egy jól kiválaszttott témát magamhoz képest jól írok meg, azt igenis többen kattintják le, mintha ugyanazt gyengébben, összecsapottan, szegről-végről járok csak körbe. Mert igen, ilyen is előfordult már velem, sajnos jóval többször, mint kellett volna.

Segítsetek, hol az igazság?

Ui.: közben volt szerencsém meghallgatni Pető Tamás nyilatkozatát, aki ugye a Vidi megbízott vezetőedzőjeként irányította a csapatot Poznanban Bernard Casoni kirúgása után. Megtudtam, hogy a Videoton semmivel sem gyengébb csapat, mint a Lech, csak épp óvodás gólokat kapott, de bezzeg, ha teljes csapattal jöhettek volna. No komment.