A United tavalyi idegenbeli mérlege kétségbeejtő volt, októberig meccset sem nyert a csapat az Old Traffordtól távol, és később is állandó kellék maradt a tarsolyukban a bicsknyitogatóan gyenge játék. Úgy látszik, ennek okát a középpályás védekezés puhányságában találta meg Van Gaal, mert nyáron egyrészt beszákolta a liga legjobb holding midfielderét, Morgan Schneiderlint, másrészt kitalálta azt a 4-2-3-1-et, ami támadásban egyelőre ugyan erősen dadog, de eddig minden szembejövő ellenfelet akkurátus mozdukatokkal fojtott meg.
A Villa ellen Carrick és Schneiderlin volt a két szűrő, előttük viszont nem Depay, hanem Januzaj kezdett, akitől azt várta a holland edző, hogy több kreativitást adjon a támadójátéknak. A Spurs elleni győztes csapatból Young maradt ki, az ő helyén Depay játszott a balon, a túloldalt pedig Mata vette birtokba.
A hazaiak tradicionális 4-4-2-vel kezdtek, a középpályán Gueye és Westwood feladata volt megállítani a United támadásait, a számbeli fölény (3 vs. 2) ellen pedig a jobbszélső Veretout beljebb tolásával védekezett Sherwood. A túloldalon Sinclair sokkal támadóbb szerepet kapott, a két csatárnak (Ayew, Agbonlahor) viszont rendszeresen vissza kellett jönnie védekezni az MU középpályásain.
Ez utóbbi miatt az első percekben a United nehezen tudta kihozni a labdát, középen alig volt területük, a játékosok pedig egyszerűen nem helyezkedtek egymáshoz elég közel. A Villa azonban nem tudta megtalálni a helyes egyensúlyt védekezésben: azzal, hogy Veretout középen próbálta zárni a passzsávokat, és kiegyenlíteni a United számbeli fölényét, a baloldalon óriási területek nyíltak meg Van Gaal számára.
Erre az előnyre még rá is erősített, hogy a Villa jobboldali játékát gyakorlatilag egyszemélyben a fullback Bacuna jelentette, aki mögött nem egyszer tízméterekben mérhető folyosók nyíltak meg. Sherwood a középső stabilitás érdekében beáldozta a vonalak melletti védekezést, de rajtavesztett, mert Van Gaal pillanatok alatt felismerte a trükköt.
A United nagyjából a hetedik perc környékétől már célzottan támadta a Villa jobboldalát. Shaw egészen mélyen belépett a támadásokba, szinte folyamatosan az ellenfél térfelén állomásozott, a mögötte lévő területet a játékot jól olvasó, és mozgékony Blind védte. Schneiderlin szinten balra kezdett húzódni, Depay pedig bevitte a döntő csapást azzal, hogy egészen a vonal mellé húzta ki az őrzésére kirendelt Bacunát.
A Villa védelmén ütött lyukat végül Januzaj használta ki, aki a gól előtt teljesen tudatosan támadta a Richards és Bacuna között kialakított folyosót:
Eközben a Villának nagyjából az egész meccsen nem volt valódi helyzete, ami mindjárt felvet egy komoly kérdést: most akkor a United védekezése ennyire jó, vagy Sherwood csapatának támadójátéka értékelhetetlen? A válasz valahol a kettő között lehet, amit az elábbi két kép magyaráz meg kiválóan:
a) a United védekezése
Van Gaal már a Tottenham ellen is nagyon merészet húzott azzal, hogy agyig feltolta a két közéső középpályását a letámadáshoz, és ez folytatódott a második fordulóban is. Schneiderlin és Carrick nem egyszer az ellenfél térfelének közepéig nyomultak előre, hogy lezárják a passzsávokat, így viszont a Villának nem igen volt más lehetősége, mint vagy felrúgni a labdát a masszeségbe, vagy a vonalak mellett előrenyomulni.
b) a Villa támadójátéka
Veretout középre tolásával a Villa mindjárt komoly kényszerpályára került. Egyrészt jó lett volna hasznosítani a francia képességeit a támadásépítésben, másrészt viszont a United minden lehetőséget elzárt a pálya közepén. A hazaiaknak már a labdakihozatal is sok gondot jelentett a meccs bizonyos szakaszaiban, így jobb híján azzal próbálkoztak, hogy Richards vitte fel a labdát, miközben Bacuna próbált előreporoszkálni a jobboldalon.
A Unitednak a második félidó elején voltak kisebb problémái, de amikor a fáradó Carricket Schweinsteiger váltotta, még dinamikusabb is lett a csapat játéka. Az Herrerával összeálló 4-3-3 első blikkre talán még jobb megoldásnak is tűnik, mint a most erőltetett 4-2-3-1, de úgy látszik, Van Gaal az előző szezonból azt a következtetést vonta le, hogy a PL-ben sokkal óvatosabb játék szükségeltetik a sikerhez.