Viszonylag sokszor, és sokat írtam mostanában a Manchester United átigazolási törekvéseiről. Egyrészt szerintem ez most egy izgalmas téma - a tavalyi brutális kölétekezés ellenére még mindig van 3-4 nyilvánvaló hiányposzt a csapatban -, másrészt mivel a legutóbbi szezon összes United-meccsét volt szerencsém végignézni, talán némi mondanivalóm is akad a témában.
Arról ugye már volt szó, hogy a legégetőbb probléma egy klasszis hatos megszerzése. Jelenleg Schweinsteiger és Schneiderlin van a kalapban, mindkettő remek játékos, de ebben a cikkben én már letettem a garast a francia mellé. Most mégis úgy néz ki, Schweinsteiger lesz a választott: bár még semmi nem hivatalos, Münchenben nagyon a kenyértörés felé haladnak a dolgok, és egyre több olyan újságíró tweetel a transzferről, aki nem szokása égetni magát nyilvánvaló hülyeségekkel.
Amellett, hogy ez egy nagyon is kockázatos átigazolás lenne, azért Schweini mellett is szólnak érvek. Ő az Adidas egyik legkomolyabb németországi reklámarca, ami ugye nem mindegy, hisz a United éppen ezen a nyáron fog Nike-ról Adidas mezekre átnyergelni, szóval egyértelműen kell a németeknek egy saját márkás világsztár. Schweinsteiger ehhez pluszban a United történelmének első német játékosa lehetne, azt hiszem, nem is kell tovább ecsetelni a deal mögött húzódó marketing-szempontokat.
A laikusok számára ezek általában sokkal inkább kézzel fogható érvek, mint a szakmaiak. Még most is gyakran találkozom olyan véleményekkel, hogy tulajdonképpen mindegy, ki jön, mert Schweini és Schneiderlin is védekező középpályás, nagy különbség nincs. Mondanom sem kell, ez iszonyatosan messze van az igazságtól, kezdve azzal, hogy a modern fociban már sokkal inkább a szerepkör (destroyer, creator, holder, passer) a fontos, nem pedig a konkrét poszt, ahol az adott játékos játszik (ez lehet a védekező középpályásé). Mindezt lehet még egy kicsit bolondítani azzal, hogy számításba vesszük egyrészt az inkriminált csapat formációját (4-3-3, vagy 4-2-3-1, nem mindegy), másrészt stílusát.
A legfontosabb szempont egy átigazolásnál az, hogy a megvásárolt játékos erényei és képességei alapján illeszkedik-e a csapat játékstílusába. A United például egyértelműen possession futballt játszik, átlagban 60% környékén birtokolja a labdát, amiből az következik, hogy nekik egy olyan ember, aki csak rombolni képes, nem igazán jelent előrelépést, bele sem tudják illeszteni a csapatjátékukba. Ahhoz, hogy valaki Van Gaal Unitedjének középpályáján játsszon, minimum elvárás, hogy 85+%-kal tudjon passzolni, és meccsenként legyen átlagban cirka 55-60 érintése.
Igen ám, de ennek a feltételnek már most is megfelel Blind és Carrick, minek akkor újabb hatos a keretbe? Erről szólt a múltkori cikk, amiben levezettem, hogy a jövő a sokoldalú középpályásoké, akik egy személyben holderek és destroyerek, sőt, az esetek többségében már a helyzeteket is meg tudják csinálni, amit adott esetben akár ők maguk lőnek be. Lásd Pogba, Vidal, Matuidi, Schneiderlin, Alaba, Modric, stb.
Ráadásul Carrick és Blind sem tökéletesen ugyanaz a típusú játékos. Az angolban sokkal több van egy creatorból, képes megcsinálni azt a killer passt, ami azonnal rést üt az ellenfél védelmén, Blind meg többnyire aliibizik. Utóbbit persze nem a szó klasszikus hangsúlyával kell érteni, csak arról van szó, hogy a holland sokkal inkább utazik a biztonságra. De nézzük meccsképeken, úgy valamivel érthetőbb lesz:
A labda a bekarikázott Carricknél, ő diktálja a játék ütemét, válogathat az opciók között. Mellette Fellaini már indul, de Carrick inkább kivár, jobb opciót keres.
Néhány ütemmel később a labda már Herreránál, aki megfordulva a Hull védelmének utolsó sorára vezetheti a labdát. Ha nem is volt killer pass, de teret nyitott, és azonnal, egy húzásból kiiktatta az ellenfél egyik védelmi sorát.
Blind ehhez képest sokkal kevesebb időt tölt a labdával. Ebből is látszik, hogy ő nem dedikált mélységi irányító, hanem holland iskolán nevelkedett sokoldalú középpályás, akinek nagy erőssége, hogy a helyezkedésével maga nyújt passzolási opciót másoknak. Így:
Vagy így:
Ha pedig passzolásra kerül a sor, akkor jellemzően így választ:
Vagyis kidobja a labdát a szélre, az a biztos, a tuti, abban nincsen hiba.
Összességében azt kell látni, hogy hiába játszanak azonos poszton, teljesen eltérő stílusú játékosok. Carrick erőssége a kiváló passzjáték, a lehetőségek közötti hibátlan választás, az ellenfél védekezésének gyors megbontása. Ő általában mélyen védekező, kontrára játszó csapatok ellen jó megoldás, illetve a négy védős rendszerben, ahol szükség esetén visszaléphet egészen mélyen a két középső védő közé is labdáért és/vagy biztosítani.
Blind erőssége abban rejlik, hogy támadásban folyamatos passzopciót jelent a társaknak, de mivel hajlamos nagyon magasan az ellenfél térfelén ragadni, a kontráró játszó ellenfelek ellen életveszély a használata. Sokkal jobb megoldás akkor, ha a United három középső védővel áll fel, akik közül legalább az egyik a labdakihozatalokhoz is ért, így Blindnek se vissza nem kell zárnia a védőharmadban, se el nem kell osztogatnia a zsugát.