Még nem hivatalos, de nagyon úgy néz ki, hogy csak egy hajszál választja el Matteo Darmíant attól, hogy a Manchester United játékosa legyen. Az olasz válogatott védő beszákolása nagy meglepetés, kevesen számítottak rá, hogy épp ő lesz Louis Van Gaal kiszemeltje az MU védelmének jobb oldalára, de állítólag a színfalak mögött már négy kemény hónapja zajlik az alkudozás. Ez utóbbi komoly és megfontolt elhatározásra utal, szóval bőven megér egy kisebb elemzést a kérdés.
Mit tud Darmían?
Először is, baromi sokoldalú. Az elmúlt szezon felét a jobb-, felét a baloldalon játszotta le szárnyvédőként, de ha úgy adódott, akkor simán visszalépett a háromvédős rendszer valamelyik szélére is. Nagy a munkabírása, kiválóan védekezik, és ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy rengeteg párharcot nyer, illetve sok szerelése van - a tavalyi Serie A-szezonban magasan a legjobb volt a védők között ebben a tekintetben -, hanem abban is, hogy szinte hibátlanul olvassa a játékot. Az, hogy taktilailag kiválóan képzett, nem is kérdés, ha nem így lenne, aligha lett volna belőle védő a catenaccio szülőhazájában.
Alapvetően jobblábas, de ballal is kiválóan elboldogul. Ráadásul 182 cm-re nőtt, vagyis szélső védőhöz képest kifejezetten magas, ami Angliában kimondottan fontos, mert sok párharcot a vonalak mellett is a levegőben vívnak meg a játékosok. Alapvetően egy nyugodt, megfontolt védő, nem szabálytalankodik sokat, nem szeret kockáztatni, sőt, képes egyensúlyban tartani a támadó. és védőfeladatait.
Mire van szüksége a Unitednek?
Amikor Clyne liverpooli szerződéséről elmélkedtem, már kitértem erre szőrmentén: elsősorban olyan védőt akarnak, aki képes hozzátenni a támadásokhoz is. Darmían statisztikái - két gól, egy gólpassz, 0.4 beadás/meccs, 1.2 kulcspassz/meccs - nem azt mutatják, hogy kifejezetten nagy géniusz lenne az ellenfél térfelén, de ne felejtsük el, ő mindezt az olasz középcsapat Torinóban, vagyis alapvetően defenzív közegben produkálta. A válogatottban láttuk már reaktív(abb) csapat tagjaként is, akkor kifejezetten sokat tett hozzá a támadásokhoz, már a jelenlétével is.
Szintén fontos szempont, hogy Darmían eredeti posztja jobbhátvéd: erre a szerepre képezték ki, ebben a legjobb, a pályának ezen a pontján tanulta a játékot. Valencia ezzel szemben gyárilag jobbszélső volt, Van Gaal találta ki őt a védelem jobb oldalára, és bár a védekező képességei - főleg egy az egyben - megvannak ehhez a pozícióhoz, a helyezkedése az esetek többségében rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Az ecuadori elsősorban abban volt gyenge tavaly, hogy nem olvasta elég jól a játékot: sokszor feleslegesen is a testi kontaktust kereste, máskor túl nagy területeket hagyott maga mögött. Ebből aztán az következett, hogy bár a védekező statisztikái (szerelések, párharcok, szerzett labdák) remekül mutattak a szezon végére, valójában pont, hogy elég sebezhető volt miatta a Manchester hátsó alakzata.
Van Gaal tavaly előszeretettel alkalmazta a háromvédős felállást, és bár nyugodtan mondhatjuk, hogy a mutatvány besült, Darmían beszákolása azt mutatja, eseti jelleggel továbbra is előkerülhet ez a formáció. Az olasz eddigi karrierje nagy részét ugyanis szárnyvédőként játszotta le, ami alapvetően középpályás poszt, és bár a feladatköre nem sokban különbözik egy támadó fullbackétől, némi adaptivitást azért igényel a váltás. Nem gondolnám, hogy erre a váltásra Darmían ne lenne képes, de ez kétségkívül kockázat. Mint ahogyan az is, hogy olasz védő eddig még nemigen vált be Angliában, sőt, a hasonló szintű tehetségként érkező, ugyanilyen sokoldalú Davide Santon egyenesen meg is bukott a Newcastle-nél.
Ha hinni lehet a híreknek, az olasz 12.5 millió fontba fog kerülni, ami ezen a szinten gyakorlatilag aprópénz. Ekkora árért cserébe szinte biztosan nem lesz bukás, okosan használva pedig egyenesen főnyeremény lehet. És ne feledjük, eddig Van Gaal mindegyik sikercsapatának alapját a támadó szellemű szélsőbekkek jelentették.