Átigazolások

Manchesterben hódíthatja meg a topfutballt az új CR

Memphis Depay a klasszikus példa a nehéz sorsú, lelkileg sérült fiatal tehetségre, de ez a nyomás nem csak teher, áldás is. Szerinted robbant majd a Manchesterben?

úgy istenigazából csak a tavalyi világbajnokságon robbant be, Memphis Depay régóta a tehetségkutatók nagy kedvence. A holland szélsőt évek óta korosztálya legjobbjai között tartják számon, nem véletlen, hogy szinte az összes komolyan vehető európai topklub radarján az első hat-nyolc kiszemelt között volt a neve. Eddig a PSV-ben játszott, de nemrég bejelentették, hogy 25 millió font ellenében klubot vált, és a Manchester Unitedhez szerződik.

Az angolok ezzel akkorát húztak, mint Cristiano Ronaldo megszerzése óta egyszer sem.

Depay ugyanis nem csak korosztálya egyik legjobb játékosa, de hamarosan abszolút értékben is az igazán komoly arcok közé emelkedhet. A képességei legalábbis megvannak ehhez, a jobbosa zseniális, ha pedig balról a kapura tör, csak kevesen tudják megállítani. Oké, ezt egyelőre még csak a holland Eredivise-ben láttuk tőle - az meg ugye az utóbbi időben, khm, finoman szólva sincs a topon -, de így első blikkre is megelőlegezhetünk neki annyit, hogy jobb játékos, mint a United jelenleg rendelkezésre álló szélsői.

Ehhez képest mindössze 25 millió fontot kellett érte fizetni, ami a jelenlegi viszonyok között aprópénz, pláne Manchesterben, ahol csak az Adidas évente 75 milliót tesz be a kasszába. Ez az igazolás ráadásul már tényleg hiányposztra érkezett - nem úgy, mint tavaly pl. Falcao, vagy Di María, esetleg fél évvel korábban Mata -, szóval nem csak a klub presztízsét hivatott növelni, de sportszakmailag sem tűnik hülyeségnek. Főleg, ha azt is hozzátesszük, hogy az edző Louis Van Gaalnak kevés nagyobb kedvence van jelenleg Depay-nál.

A két holland 2012 és 2014 között a válogatottnál már dolgozott együtt, Depay Van Gaal regnálása alatt lett állandó kerettag, sőt, a tavalyi vb alatt az edző első számú cserét csinált belőle, Huntelaart és Jermain Lenset is mögé helyezte a csapatrangsorban. Emellett a szélső egyfajta apafiguraként is tekint Van Gaalra, aki nem pusztán az edzője, de igazi segítője és mentora is volt az elmúlt években.

Depay nagyon messziről indult neki nem csak a futballnak, de magának az életnek is. Hollandiában született egy helyi anya és egy ghánai apa gyermekeként, de a szülők kapcsolata nem tartott sokáig, és négy éves korára a kis Memphis apa nélkül maradt. Azóta sem bocsátott meg apjának, aki elhagyta őt, ezért viseli a keresztnevét a mezén. 

Az édesanya nem sokkal később új partnert talált magának, de az új kapcsolat is balul sült el, a férfi rendszeresen bántalmazta anyát és gyerekét. Depay többnyire a futballpályára menekült a családi erőszak elől, de mire iskolába ment, már komoly viselkedési zavarokkal közdött.

A gyerek magában kereste a hibát amiatt, mert egyetlen "apukája" sem volt képes szeretetet adni neki. Tanárai nehezen kezelhető, öntörvényű fiatalnak írták le, olyannak, aki képtelen volt betartani a legegyszerűbb szabályokat is, és értelemszerűen a tanulás sem izgatta túlságosan.

Csak akkor költözött némi stabilitás az életébe, amikor édesanyja újabb kapcsolata is tönkrement, és a nagyszüleivel közös háztartásba került. Nagyapja, Kees, megrögzött futballrajongó volt, nem mellesleg pedig apafiguraként is funkcionált a kis Memphis számára. Ő vitte el Depayt a helyi futballcsapathoz, amikor a srác mégcsak hét éves volt.

Memphis ekkor már kiemelkedett kortársai közül, a VV Moordrechtnél pedig egyenesen csodagyereknek számított. A klub jelenlegi elnöke, Ton Redegeld akkoriban még utánpótlásedző volt a csapatnál, és személyesen is foglalkozott Depay-jal, amikor az az ificsapatban pallérozódott.

"Mindig kitűnt. Edzéseken is, meccseken is. Gyors volt, agilis, erős, és már akkor azt gondoltam, hogy nem tart maj sok időbe, hogy elvigya valaki a csapattól. Ha egy meccsen hét gólt rúgtunk, akkor biztos lehettem belőle, hogy ebből legalább ötöt maga vállalt, a többit pedig előkészítette" - mesélte Redegeld egy holland újságnak.

Depay két évet játszott a Moordrechtnél, alig múlt kilenc, amikor megkereste őt a Sparta Rotterdam. A csapat képviselői Memphis édanyjával és a nagyapjáva tárgyaltak, akik beleegyeztek abba, hogy a játékos a közeli városba kerüljön az akadémiára. 

Az átigazolás viszont nem lett azonnal sikersztori. Bár a pályán mindig kiemelkedően magabiztosnak és sebezhetetlennek tűnt, Depay az életben zárkózott, önbizalomhiányos fiatal benyomását keltette. Egykori edzője, Kevin Valkenburg szerint "nem volt könnyű segíteni rajta, mert falat húzott maga köré, amit lehetetlennek tűnt áthatolni."

Rengeteg viselkedési problémája volt, nehezen illeszkedett be a közösségbe, és a pályán kívül szinte egyáltalán nem találta a helyét az életben. Ennek ellenére 12 éves korára már fél Hollandia sorban állt érte.

A vigyázó nagyapa, Kees nem igazán szerette volna, ha Memphis elszakítják a család közeléből. Attól félt, a gyerek elkallódik, és a futball sem fogja megmenteni. Így történhetett, hogy az Ajax és a Feyenoord ajánlatát is visszautasította a család, és inkább ahhoz a PSV-hez irányították Depayt, amelyik köztudottan rengeteg gondod fordít arra, hogy tehetségeit egyénileg, emberként is nevelje, ne csak játékosként. Eindhovenben aztán Memphis egy befogadó-családhoz került, így nem kellett nélülöznie a gondoskodó hátteret sem.

Valkenburg ma is úgy látja, ha Depay marad Rotterdamban, a rossz társaság, amibe addigra már nyakig belekeveredett, lehúzta volna a mélybe. "Szüksége volt arra a szerződésre. Eindhoven és a PSV maga volt a megváltás" - nyilatkozta később.

A PSV a Heijblom családnál helyezte el, akik az első pillanattól kezdve bizalommal fordultak hozzá, de Memphis nem akart megnyílni nekik. El sem tudta képzelni, hogy valaki képes őt önmagáért, feltételek nélkül szeretni. Aztán egy nap megtört a jég.

"Emlékszem, pár héttel azután történt, hogy beköltözött hozzánk. Hátul voltunk az udvaron, amikor egyszer csak meghallottam, hogy Memphis sír a szobájában az első emeleten. Azonnal felmentem, és leültem vele szemben. Vonakodott, de végül elmondta a maga kis történetét, éreztem, hogy megkönnyebbül. Időbe telt, de én és a feleségem meg tudtuk mutatni neki, hogy a családi élet lehet szórakoztató és szeretetteljes is, nem csak csupa szenvedés" - emlékezett vissza a családfő, Olaf Heijblom.

A PSV nem bízta a véletlenre a dolgot, a gondoskodó befogadó-család mellett egy külön mentort is állított Depay mellé. Joost Lenders ezt követően folyamatosan Depay mellett volt, segített neki nem csak a pályán, de az élet minden területén is. Emiatt történhetett, hogy Memphis gyorsan beilleszkedett az eindhoveni körforgásba.

"Elképesztően magabiztos volt. Nem mindig volt könnyű vele, de igazából semmi komoly probléma nem adódott. A menedzserrel, Fred Ruttennel is jó kapcsolatot alakított ki, aki bízott is benne. Rengeteg időt töltöttek együtt külön foglalkozott vele. Tudtuk, hogy ezt nem lehet megspórolni, ismertük az előéletét" - magyarázta a PSV korábbi másodedzője, Erik ten Haag.

Depay a különleges bánásmódnak is köszönhetően kivirágzott, az utánpótlástornák sztárja lett, és villámgyorsan végigmasírozott a PSV korosztályos csapatain. Fejlődött a viselkedése, és a pályán is sokkal motiváltabban végezte a dolgát, mint korábban.

2009-ben meghalt nagyapja Kees, aki talán a legfontosabb személy volt Depay életében. Ez egy időre visszavetetette őt, nehezen állt talpra a csapásból. Amikor a tavalyi vb-n gólt szerzett a válogatottban Ausztrália ellen, a csuklóján lévő, nagyapjára emlékező tetoválásra nyomott egy csókot, térdre rogyott, majd mindkét kezével az ég felé mutatott. A gólt Keesnek ajánlotta, rá emlékezett.

Depay a tökéletes példa a nehéz sorsú, lelkileg sérült fiatal tehetségre. Ma már futballsztár, de kérdés, hogyan birkózik meg a hirtelen jött népszerűséggel, a pénzzel, a sikerrel. Most, hogy megint nincs egy erős karakterű apafigura a közelében, kulcsfontosságú, hogy olyan edzője legyen, aki nem csak játékosként, de emberileg is képes őt kezelni. Louis Van Gaal épp ilyen, nem véletlen, hogy Depay másfél éve folyamatosan hangoztatta, szeretne a Manchester Unitedhez igazolni, hogy megint mentora keze alatt játszhasson.

A bizonyítási kényszer, a folyamatos teher azonban egyszersmind áldás is lehet: állandóan jobb teljesítményre sarkallja Depayt. Csak az számít neki, hogy az édesanyja büszke legyen rá, hogy a közösség felnézzen rá, hogy példakép lehessen, és bebizonyítsa magának, ő is ér annyit, mint más emberek, sőt, akár többet is. Ez a belső késztetés jelenti a fő motivációt arra, hogy folyamatosan fejlődjön, és ebből fog táplálkozni az Old Traffordon is. Nem lesz könnyű menet, de szinte biztos, hogy ez is sikerül majd neki.

(via Guardian)