Taktikai Zóna

Mi a fene történt a brazilokkal?

  • gradessaint

A hiányzó pragmatizmus megfojtja Brazíliát, vagy Dunga egy kókler? Én tanácstalan vagyok, döntsetek ti.

A tavaly nyári vb után egész hosszan fejtegettem, hogy a brazil fociban milyen szép hagyományai vannak az újrakezdésnek. Tradíció, hogy ha valami balul sül el náluk, annak csakis a túlzott művészkedés lehet az oka, következésképp az új korszakban egy valamit kell rendbehozni, de villámgyorsan: a védekezést. Látszólag most is ez volt a koreográfia, mert a szövetség a köztudottan defenzív beállítottságú Dungát kérte fel Scolari kapitány utódjának a németek elleni 1-7 után.

Ehhez képest nem konszolidáció jött, hanem újabb oltári nagy bukta - a régi önmagára semmiben nem emlékeztető Paraguay büntetőkkel kicsapta Robinhóékat a Copa negyeddöntőjében. Ha nagyon le akarnánk csupaszítani a dolgokat, azt kellene mondanunk, hogy négy év alatt fikarcnyit sem lépett előre a brazil foci: akkor szintén a Copán, szintén büntetőkkel, szintén a negyeddöntőben, szintén Paraguay jelentette a végállomást. Apró bökkenő, hogy azóta Dunga a harmadik kapitány, aki szerencsét próbál a csapattal.

Ráaásul azok alapján, amit az idei Copából láttam, az sem egyértelmű, hogy végbement-e egyáltalán a defenzív irányú szemléletválás. Dunga ugyanis korábbi kapitányi korszakához képest  - akkor játszott egymás mellett szűrőt Felipe Melo és Gilberto Silva, előttük az elnyűhetetlen Elanóval - kifejezetten megengedő volt a védőharmadban, kezdve azzal, hogy egyetlen dedikált védekező középpályást sem állított a csapatába a meccseken.

Pedig, ha valahol, ezen a poszton nem áll rosszul Brazília, sőt, ha igazságosak akarunk lenni, ki kell mondanunk, hogy jó ideje több értékes védekező játékosuk van, mint támadó. Ebből is látszik, messze nem törvényszerű az, hogy a brazilok legyenek a futballvilág standup komikusai, akik létezésének egyetlen célja nyálcsorgató tömegek szórakoztatása.

Más kérdés, hogy a pragmatizmusnak szinte egyáltalán nincsenek hagyományai Brazíliában. Az 1966-os vb-kudarc volt az első, ami után komolyan felmerült a változtatás lehetősége a futballkultúrában, de ehhez is kellett az az apró, de korántsem jelentéktelen körülmény, hogy egy 1969-es puccsnak köszönhetően katonai kormány kerüljön hatalomra, és az élet minden területét elárassza technokrata hivatalonokokkal. Egy ideig úgy tűnt, a változás a futballt is eléri - ennek szellemében lett előbb edző, majd kapitány Cláudio Coutinhóból -, de aztán Tele Santana nyolcvanas évekbeli csapatai már minden ízükben a lázadást képviselték. Brazília azóta sem tud kitörni ebből a körből, az 1990-es csapat védekező stílusa például olyan szürkeségbe csapott át, ami azóta is példa nélküli, és bár négy évre rá Carlos Albert Parriera vitathatatlanul csempészett némi pragmatikus hozzáállást a taktikába, a vb-címhez Romário és Bebeto zsenialitása is nagyon kellett.

Dunga ebből a szempontból jelentett változást 2006 után, és sokáig úgy tűnt, be is jön neki az új hullám. 2007-ben egy felforgatott csapattal nyert Copát, két évre rá már a legjobbakkal győzött a Konföderációs Kupán, és úgy tűnt, minden tökéletes, épül a tiki-takát meghaladó, tudatosan reaktív, de azért előrefelé is bivalyerős brazil csapat. Aztán jött a kiesés a hollandok ellen, jött Dunga menesztése, és a varázs elillant.

Azóta a folyamatos libikóka átcsapott kapkodásba, és most ott tartunk, hogy a csapatnak sem előre, sem hátrafelé nincsenek meg azok a klasszisai, akik kilendíthetnék őket a holtpontról. Ezt a bizalmatlanságot tetézte Dunga azzal, hogy olyan kulcsembereket hagyott otthon, vagy mellőzött, mint Lucas Moura és Lieva, Thiago Silva - tudom, most épp ő hozta össze a kiesést jelentő tizenegyest, de ne higgyük, hogy ez nem függ össze azzal, hogy a padon kezdte a tornát -, Casemiro és még sorolhatnánk. A Venezuela elleni meccsnek volt egy olyan pillanata, amikor négy középső védő volt fent a pályán a braziloknál, ennek ellenére sem tűnt egy percre sem különösebben biztosnak, vagy áthatolhatatlannak a csapat védekezése.

Titeket kérdezlek, mert én is tanácstalan vagyok: Dunga a bűnbak?