Lovrencsics Gergő, Kádár Tamás és Holman Dávid után Nikolics Nemanja is Lengyelországba igazolt az NB I-ből - a kétszeres gólkirály az idei bajnoki második Legia Varsó támadója lesz. Mindamellett, hogy kifejezetten jó igazolásnak tartom a transzfert - arra az örömteli tényre világít ugyanis rá, hogy Nikolics tökéletesen tisztában van a saját képességeivel és határaival -, az is tetszik, hogy láthatóan egyre több magyar játékos választja a lengyel ligát. Amelyik egyébként Kelet-Közép-Európa talán legjobbja, de ha nem is, annyi biztos, hogy innen lehet a legjobb eséllyel a nyugati végek felé dobbantani.
Az pedig ugye nem kérdés, hogy a távlati cél ez: játsszon minél több, lehetőleg fiatal, még fejlődőképes magyar játékos nyugat-európai ligákban. Pár évvel ezelőtt - még valamikor Egervári kapitánykodásának elején - kifejezetten jól álltunk ebben, de a tavalyi évben mindössze két játékosunk játszott komoly európai bajnokságban. Stieber a Hamburg, Szalai pedig a Hoffenheim keretében volt benne, és bár mindketten szerepeltek hébe-hóba, azért alapember egyikőjükből sem lett. Pedig, ha versenyképes válogatottat szeretnénk, akkor épp ez lenne a leginkább járható út: komoly bajnokságok kis-közepes csapatában játszó kerettagok, nemzetközi rutin, satöbbi.
Az ilyesmi persze nem megy egyik napról a másikra - a most etalonnak tűnő belgák is eltűntek egy évtizedre a világfoci színpadáról -, de ha apró, kis lépésekben gondolkozunk, akkor teljesen vállalhatónak tűnik ez a lengyel fordulat. Az Ekstraklassa kifejezetten közeli kapcsolatban áll például a Bundesligával, a kirakatcsapataik pedig nemzetközi szinten is elértek már ezt-azt, szóval, ha valaki jó helyre kerül, akkor simán elahatja magát komolyabb ligákba és csapatokba is.
A Dortmund egy időben például kifejezetten szívesen szemezgetett a lengyel piacról - Robert Lewandowskit négy millió euróért csábították el a Lech Poznantól -, de Jakub Blaszczykowski, vagy a Herthától beszákolt Lukasz Piszczek is az Ekstraklassából indult. Lukasz Fabianskit 22 évesen vitte el Arséne Wenger, a brazil középhátvéd, Marcelo pedig a PSV-nél kötött ki a lengyel bajnokságból indulva.
De arra is volt már példa, hogy valaki példásan végigjárta az általam szorgalmazott utat: Artjoms Rudnevs, a ZTE lett csatára előbb a Lech Poznanhoz igazolt, majd a 2012/2013-as szezonban a Hamburg játékosa lett. Azóta is ott játszik, igaz, az idei szezonban kölcsönadták a Hannoverhez.
A lengyel fociba 2012 előtt hatalmas pénzek áramlottak, új stadionok épültek, és egy rövidebb rossz periódus után most már a válogatott is kifejezetten biztató képet fest. Az Európa Liga-győztes Sevillában például Krychowiak és Kolodziejczak is alapember volt, és bár utóbbi francia származása miatt sosem játszott Lengyelországban, előbbi az Ekstraklassából indult. Éppen mai hír, hogy az Arsenal szíves örömest átutalna érte egy 15-20 millió font körüli összeget, ami azért már bőven nem piskóta.
Erre persze a magyar játékosoknak esélye sincs, de már az komoly előrelépés, hogy egy olyan ligában focizhatnak, ahol annak ellenére is jó esélyük van beférni a csapatba, hogy maga a bajnokság egyébként nem gyenge. Hogy eközben a körítés, a nézőszám, és a külföldi megfigyelők száma bőven felülmúlja az NB I-ét, már csak hab a tortán.
Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy Nikolics feltétlenül dobbantani fog a Legiától, de akkor is jó azt látni, hogy mintha körvonalazódna valamiféle koncepció a hazai átigazolási piacon. Persze nem élem bele túlzottan magam, olyan is volt, hogy Hollandiát és Belgiumot árasztottuk el a tehetségeinket, hosszabb távon az sem hozott komoly változást - bár egy Fehér Csaba és egy Dzsudzsák Balázs azért nem rossz eredmény, na.
Kíváncsi vagyok, hosszú távon marad-e ez a felállás, és lesz-e nevelő bajnoksága a lengyelnek a magyar, vagy csupán egy átmeneti piaci anomáliáról (?) van szó. Szerintetek?