Egyelőre még nem tudni, mely csapatok alkotják majd a jövő évi Bundesliga-szezon mezőnyét - a kiesés elleni harc annyira éles, hogy a története során eddig folyamatosan első osztályú Hamburg is kipottyanhat, ha nincs szerencséje -, de az már tuti, hogy egy abszolút újonc biztosan lesz a tabellán az Ingolstadt személyében. A bajor kiscsapat annyira jól szerepelt az idei másodosztályú szezonban, hogy április közepén biztossá vált a feljutása, azóta pedig már az is tuti, hogy megnyeri a Bundesliga 2-őt.
Az Ingolstadt sikere jól illeszkedik a német futball átrendeződési folyamataiba. Az utóbbi években többek között a Hoffenheim, a Fortuna Düsseldorf, a Paderborn, az Augsburg és a Greuter Fürth személyében egymás után jutottak fel az ismeretlen kiscsapatok az első osztályba, miközben olyan, korábbi nagyok kezdtek végeláthatatlan szenvedésbe, mint a Stuttgart, a Hamburg, vagy a Werder Bremen.
Annak, hogy mi áll a Nürnberg és München között félúton található Ingolstadt futballvárossá válásának hátterében, Uli Hesse, az egyik legjobb német sportújságíró járt utána az ESPN hasábjain. A 2004-ben alakított csapat villámgyorsan, mindössze 10 év alatt jutott el az élvonalig, ami főleg azért hatalmas truváj, mert közben nem kellett bankot robbantaniuk, és tulajdonképpen egyetlen szezonjukban sem költöttek többet, mint közvetlen riválisaik.
Nem véletlen, hogy a csapatot a szezon elején nem sokan tartották esélyesnek a feljutásra. Történetük során eddig összesen négy millió eurót vertek el átigazolásokra, az éves költségvetésük pedig nagyjából 8,5 millió euró, ami még a másodosztályban sem számít kirívónak, sőt, inkább a középmezőny alját, mint a tetejét jelenti.
A várakozásoknak megfelelően nem is kezdték jól a szezont - az első hét meccsükből csak hármat nyertek -, de aztán hirtelen beindult a szekér, és gyorsan az élre álltak a bajnokságban. A sikerek titka a csapat stabil védekezése, és a gyors kontrák, amit jól leír, hogy a csapat házi góllövőlistáján senki nem jutott tíz bajnoki gól fölé. Igaz, cserébe négy olyan csatáruk is van - köztük az ausztrál válogatott Leckie -, aki legalább ötöt gurított már az ellenfeleknek.
A csapat legismertebb tagja a sportigazgató Thomas Linke, aki korábban a Bayern és a Schalke színeiben a legmagasabb szinten focizott, válogatott is volt. Ő hozta a csapathoz az edzőt, az osztrák Ralf Hasenhüttlt, aki előtte az Ingolstadtnál is alacsonyabban jegyzett Aalennél dolgozott. Ez 2013 októberében történt, miután a csapat hazai pályán kikapott a St. Paulitól, és a másodosztály utolsó helyére esett vissza. Hasenhüttl a kezdeti bizonytalankodást követően gyorsan összekapta a gárdát, és előbb a középmezőnybe vezette, majd idén szintet lépve, tükörsimán vívta ki vele a feljutást.
Az Ingolstadtot a legtöbb szurkoló simán bekategorizálja az újgazdag kirakatcsapatok közé - főleg a helyi autógyár, az Audi támogatása miatt -, de a valóság ennél egy fokkal bonyolultabb. A csapat ugyanis sokáig szinte alig kapott támogatást vállalattól, helyettük egy helyi üzletember, Peter Jackwerth állta a cehhet. Az ő keze volt abban is, hogy 2004-ben két korábbi csapat, az egyaránt amatőr ligában szereplő, és egyaránt komoly anyagi gondokkal küzdő ESV és az MTV egyesülésével létrejött az egységes ingolstadti futballklub.
Nem volt egyszerű dolga, mert a két kiscsapat szurkolói és játékosai annyira utálták egymást, hogy ahhoz képest a Bayern és az 1860 München évtizedek óta tartó gyűlölködése lányregények lapjaira kívánkozó szerelmi történetnek tűnt. Jackwerth ezért hátulról közelített a probléma megoldásához, előbb az ESV mezszponzora lett, majd összehozott egy hírverő meccset a Bayern ellen, ahol a két ingolstadti klub játékosaiból összeállított vegyescsapat állt ki a világsztárok ellen. A mérkőzésre ötezer néző volt kíváncsi, az ingolstadtiak pedig mindössze 7-1-re kaptak ki, ami azt üzente a szurolóknak, összefogással akár még jobb eredmények elérésére is lenne esélyük.
Az egyesülésben persze valószínűleg annak is volt szerepe, hogy 2004 elejére az MTV gyakorlatilag csődbe ment, de legalább kivívta a feljutást az ötödosztályban. Ennek köszönhetően 2004 őszén az egységes Ingolstadt 04 egy osztállyal feljebb, a negyedik ligában kezdhette a következő évadot.
A csapat 2006-ban már a harmadosztályban szerepelt, és sikerült megnyernie szponzornak az Audit. Az autógyár - ami 1949 óta székel a városban, és a Wolkswagen-csoport tulajdona - addigra már nyakig benne volt a focibizniszben, de márkastratégiájának megfelelően csak a legnagyobb klubokat (Real Madrid, Bayern, Milan) támogatta. Ekkora topcsapatok mellett az Ingolstadt értelemszerűen nem rúgott labdába, és az Audi sem feccölt túl sokat az együttműködésbe. Ennek ellenére a csapat 2008-ban ismét osztályt ugrott, és kivívta a másodosztályú szereplés jogát.
Ezen a ponton vált szükségessé egy új stadion felhúzása - addig az ESV korábbi pályáján játszották a meccseiket -, de ha azt hisszük, hogy az Audi állta volna a 25 millió eurót kóstáló beruházás kiadási oldalát, nagyot tévedünk. Az elnök Jackwerth volt az, aki hitelekből és különböző támogatásokból összekalapozta a pénzt, többek között az önkormányzattal is megyezve, az Audi csak egy laza szponzorszerződést írt alá. Egészen 2013-ig kellett várni arra, hogy az autógyár komolyan beszálljon a bizniszbe, akkor írták alá a stadion és az edzőkomplexum adásvételi szerződését. Emellé pluszban az Audi a csapat 20%-os tulajdonosává is vált, a cél pedig deklaráltan az lett, hogy a csapat öt éven belül legyen komolyan vehető kihívója a feljutásért küzdő kluboknak.
Ehhez képest Linke és Hasenhüttl két év alatt bajnokcsapatot faragott az Ingolstadtból, pedig korábban olyan rutinos élvonalbeli játékosok is kikoptak a kezük alól, mint Hajnal Tamás.
Az események hátterének megértéséhez tudni kell, hogy a német szövetség hagyományosan konzervatívan áll a klubok mesterséges pénzügyi felpumpálásához, így amikor az Audi elkezdett komolyabb összegeket feccölni az ingolstadti fociba, a csapat azonnal az érdeklődés homlokterébe került. Idén márciusban aztán odáig fajult a dolog, hogy a DFL döntést hozott arról, miszerint egy vállalat egyszerre csak három profi csapat részvényeit tarthatja magánál, és ezek közül is maximum egy lehet 10%-nál nagyobb részesedés.
Nem volt nehéz átlátni a szitán, és rájönni, hogy a szabályozást az Audi miatt hozták, amely nagyjából 9%-ban a Bayern Münchennek is tulajdonosa, így jövőre előállhat az a helyzet, hogy a vállalat két csapata összefut egymással a bajnokságban. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az Audi a Wolkswagen-csoport tagja, azé a vállalaté, amelynek szintén van kvázi saját csapata a ligában, a Wolfsburg személyében.
Kérdés, hogyan reagál erre az új helyzetre az Audi, ami azért eddig is távol állt attól, hogy gyorsan pumpálja hatalmasra és erősre az ingolstadti focit. A csapat többségi tulajdonosa, Jackwerth mindenesetre úgy nyilatkozott, feljutás ide, vagy oda, a csapatból nem lesz válllati klub, és a "költségvetés pontosan akkora lesz, amekkora egy újonc csapaté általában lenni szokott."