Ismét a keddi nap hozta el a BL nyolcaddöntők e heti rangadóját, ezúttal a hétvégén gálázó Manchester City fogadta a meglepő, ám jogos zakóba belefutó Barcelonát. A tavalyi két meccstől eltérő játékot vártak a legtöbben, és főként azt, hogy a City méltóbb ellenfele lesz a katalán óriásnak, nem kizárva a győzelem lehetőségét. Aztán egy félidőt átszundikált az angol együttes, miközben a Barca lerendezte a mérkőzést, és lehet, hogy a továbbjutást is. A hogyanokért és a miértekért nézzük az első félidő taktikai rajzát.
Vendégoldalon Luis Enrique nem húzott semmi váratlant, a legerősebb csapatát küldte fel az Etihad gyepére, köszönhetően annak, hogy csak az érkezése óta sérült Vermaelen nem állt a rendelkezésére. A túloldalon Pellegrininek már komolyabb problémát okozott a kezdő összerakása, meg is húzta a váratlant.
Yaya Toure még a CSZKA elleni csoportmeccsről hozta magával az eltiltását, kulcskérdés volt, kivel oldja meg a friss ANK győztes középpályás pótlását a chilei. Fernandinho sztenderdnek tűnt a feladatra, a kérdés csak az volt, Milner, vagy Fernando lesz-e a párja a középpálya tengelyében. Végül meglepetésre Fernandinho szorult a kispadra, ahogy ott találta magát Jesús Navas is, így a nagy futóversenyek elmaradtak Jordi Albával szemben, helyette Dzeko kezdett a két ékes felállásban.
Alapjáraton mindkét fél támadó felfogású, kezdeményező csapat, mely szerei, ha nála van a labda, így felvetődött a kérdés, ki tudja inkább ráerőltetni az akaratát ellenfelére. Ennek a tisztázására érdemes egy-két párharcot kiemelni: a középpályás játékon túl hogyan alakult angol részről a Messi, illetve Neymar elleni védekezés, míg katalán oldalon Agüero és Silva semlegesítése.
Zabaleta tükörsimán megnyerte saját meccsét, Neymar egyetlen egyszer tudta nagyon megetetni őt, ettől eltekintve a hazaiak jobbhátvédje leradírozta a pályáról a brazilt, nagy százalékban sikerült őt a vonal mellé szorítania.
A túloldalon Messi szerepe sokkal érdekesebb. Az argentin ugyanis sokkal mélyebbről játszott, mint általában, és itt most nem a hamis kilences féle visszalépésekre kell gondolni. A jobboldalon, többször Busquets vonaláig visszalépve volt megtalálható a Barca tizese, ezáltal besegítve Alvesnek a David Silvával szembeni védekezésbe, egyúttal kimozgatva Clichyt alappozíciójából, ahova aztán többnyire Rakitic és a lendületből jövő Alves mozgott be.
Vegyük Busquets helyét igazodási pontnak, mint a középpálya legmélyebb pontját. Messi az ő zónájában sertepertél, Clichy pedig messze a helyét elhagyva követi őt, Alves senkitől sem zavartatva vágtázhat be az üres területre, David Silvának eszébe sem jut lekövetni a mozgását.
A Barcelona második gólja is egy ilyen, mélységi Messi akció után született, amihez köze volt Zabaletának is.
Középen Demichelis fogja Suarezt, a baloldalra áthúzódó Neymar párja pedig Clichy. Messi azonban felkavarja az álló vizet, Rakiticcel kényszerítőzik, ezzel átjátszva Kompanyt, akinek Zabaleta próbál biztosítani. Ezáltal a City jobboldala teljesen üressé válik, a legszélén elhelyezkedő Silva és Jordi Alba között legalább 10 méter a távolság, és tudva, hogy Alba a világ talán legjobban támadó balhátvédje, a City tálcán nyújtja a ziccer lehetőségét a katalánoknak, amit Suarez ki is használt.
Felvetül ezek mellett, Fernando és Milner felelőssége is, akik páholyból figyelték az egyébként tetszetős támadás minden mozzanatát. Pellegrini valószínűleg úgy gondolta, technikában nem tudja felvenni a versenyt a Barca középpályájával, megpróbálja megoldani erőből. Ezért is nevezhetett két nagy munkabírású, kemény fizikumú embert a pálya tengelyébe, bár az továbbra is kérdés, miért nem volt a pályán Fernandinho az első perctől kezdve. A City duója rengeteget futott, és ütközött, de pár szereléstől eltekintve nem tudták felvenni a versenyt a Barca belső hármasával, már csak a számbeli hátrány miatt sem.
Ennek a legnagyobb vesztesége az volt angol részről, hogy Agüeronak esélye sem volt labdát kapni, nem is futballozott különösebben veszélyesen az első félidőben. Nasri az egész meccsen nagyon szürkén játszott, Silva pedig a taktika miatt a partvonal mellé kényszerült, s a már emlegetett módon Messi és Alves megoldották a hatástalanítását. Agüeronak így maradtak az előre vágott labdák, és ha egyszer-egyszer jó helyzetbe is került, Mascherano csúnyán fogalmazva emberfogással tapadt rá, nem hagyva kibontakozni honfitársát.
A félidei 0:2 a hazaiakra nézve volt hízelgő, de a második félidőre egy sokkal bátrabb, lendületesebb City futott ki. Ebben kulcsszerepe volt Clichy felszabadításának. A francia már nem követte olyan szigorúan Messit, bátran bekapcsolódott a támadásokba szélességet adva ezzel a csapatnak és megteremtve a lehetőséget David Silvának, hogy befelé orientálódva keresse az összjáték lehetőségét a társakkal. Messi ,bár magához képest óriásit nyújtott védekezésben, senki sem gondolta, hogy folyamatosan vissza fog zárni saját tizenhatosáig Clichyvel, így azonban többször is beszorult a Barcelona a saját térfelére. Tovább javultak a City kilátásai Fernandinho behozatalával. A brazil Nasrit váltotta, az angolok ezzel átálltak egy négy belső középpályásos játékra, ahol Milner, Fernando és Fernandinho igyekezett az uralma alá vonni a pálya középső részét, miközben Silva amolyan irányítóként mozgott Agüero és Dzeko (majd később Bony) mögött.
A Barca dominanciája eltűnt a középpályán, Enrique pedig elmozdította Mascheranot Agüero mellől és feltolta őt Iniestáék mellé, ellensúlyozni a City fizikai fölényét. Ebben volt rizikó, nem is kevés, hiszen Mathiu-nél sokkal jobb védőket is vert már meg könnyűszerrel Agüero, de a francia jól állta a sarat.
Ezzel együtt a City egyenrangú partnere volt a Barcelonának a második félidőben, a góljukat pedig egy gyönyörű akció előzte meg, melyben kidomborodtak az új felállás előnyei.
Clichy szerez labdát az ellenfél térfelén, jelképesen Messitől. A támadó harmadban összesen hét futballista van jelen City részről, ez sokat elmond a csapat felfogásának változásáról. Jelen helyzetben Bony helyezkedik el Silva és Agüero mögött.
Messi megáll, Clichy előtt viszont szabad a terület a felfutásra, mivel Alves is közép fele húz. Fernandinho indít a lyukba, a City mindegyik támadójának mozgása tökéletes, a slusszpoén pedig Silva lehelet finom passza, melyel kihagyhatatlan helyzetbe hozza Agüerót. A képen be van rajzolva továbbá, hogy a Barca védői és középpályásai között cca 15 méter húzódik bejátszatlanul. Ez nem feltétlenül akkora probléma, mivel nem sokkal korábban még ők birtokolták a labdát, de jól szemlélteti a City sebességbeli fölényét ebben a szituációban.
2-1 után jöhetett volna akár újabb fordulat a találkozóba, de Clichy kiállítása megölte a City játékát, ezzel együtt a meccset is. Az összképet tekintve a Barcelona akár nagyobb fölénnyel is nyerhetett volna, gondoljunk csak az első félidei ziccerekre, Alves kapufájára, és persze a kimaradt büntetőre. A 2-1 is jó eredménynek számít katalán részről, de ha a Manchester City hozni tudja a második félidei játékát, és Pellegrini nem feltartott kézzel megy ki a Camp Nou gyepére, lehet keresnivalója csapatának a visszavágón, és lehozhat egy, a tavalyinál minden tekintetben szorosabb párharcot a katalán sztár csapattal szemben.