Az EL éveken keresztül jelentéktelen mostohatestvére volt a legrangosabb európai kupasorozatnak számító BL-nek. Tényleg, senki nem akart ott játszani, a topligák középcsapatai a hátuk közepére sem kívánták, a néhanapján odabukó nagycsapatok (Manchester United, Manchester City, Inter, Milan) pedig amilyen gyorsan csak lehetett, kipottyantak, nyilván azért, mert a tartalékok tartalékjait utaztatták el a meccsekre. Talán csak a BL-győzelme után egy évvel széteső Chelsea jut eszembe, mint kivétel, ők Benítezzel a kispadon egészen a döntőig mentek, hogy aztán a Benficát lepofozva a kupát is hazavigyék Abramovicsnak.
Idénre viszont új szabályok jöttek, ezek közül a legfontosabb, hogy a sorozat győztese alanyi jogú helyet kap a következő szezon BL-főtábláján. Ez már komoly motiváció, gondoljunk bele, olyan, évek hosszú sora óta várakozó csapatok kapták meg a Kánaánba érés esélyét, mint az Everton, a Fiorentina, a Tottenham, vagy a Sevilla. Ha hozzájuk odacsapjuk a halódó nagycsapatokat (Inter, Liverpool), és néhány felső-középkategóriás bajnokság sztárcsapatát (Celtic, PSV, Ajax, Salzburg, Zenit, Besikas, Dinamo, stb.), akkor máris olyan elegyet kapunk, amire simán érdemes odakapcsolni csütörtök esténként.
Nekem konkrétan felüdülés volt minden meccs, amibe belenéztem, főleg a vártnál is sterilebb és izgalommentesebb BL-kör után. Itt végre volt hajtás, volt foci, nem betojva bunkereztek az idegenbe utazók. Ebben nyilván benne van az is, hogy kisebbek a különbségek a résztvevők között - a BL sajnos ott tart, hogy egy Schalkének otthon minimális esélye sincs a Real Madrid ellen, mert az olló akkorára nyílt, ami mellett már lehetetlen kompenzálni az emberanyagból fakadó különbségeket.
Az EL-ben ez sosem volt jellemző, most pedig, hogy végre tétje is van az egésznek, kezd kifejezetten élvezetes lenni a menü. Az Evertonról például ordít, hogy mindent erre a lapra tett fel, a bajnokságban már semmire nincs esélyük, itt viszont elképesztő magabiztossággal takarították el az útból a Young Boys-t (4-1). Ráadásul hosszú idő után újra focistának tűnt Lukaku is, aki egyébként simán világklasszis-matéria, és ha egyszer fejben is felnő, akkor semmi nem menti meg tőle, hogy egy angol topklub Drogbája legyen.
A hat órai meccsek közül meglepően kafa volt a Torino-Bilbao (2-2) is, egyrészt szép számmal estek gólok, másrészt én speciel mindkét csapatból ki tudom nézni, hogy komolyabb menetelésbe kezd a kupában. Az esélyesebb persze az Athletic, kicsit tartalékosan is simán hozták az ikszet, miközben Muniaínról kiderült, csatárként sem kutyaütő.
Az, hogy a Roma csak döntetlenre volt képes otthon a Feyenoord ellen (1-1), engem kifejezetten meglepett, és kicsit a brutális bajnoki formában lévő PSV-től is többet vártam annál, mint, hogy simán megadják magukat hazai pályán a Zenitnek (0-1). A Napoli folytatta a hullámvasutazást és a Palermo elleni kínos vereség után pár nappal kivégezte az otthon eddig acélosnak tűnő Trabzonsport (4-0), a Bruges szintén idegenben nyert, bár őszintén megvallva az Aalborg elleni párharcuk (1-3) egy kicsit sem emelte meg a pulzusomat.
A Dnyipro Olympiakosz elleni győzelméből (2-0) egy kockát sem láttam, ellenben a Wolfsburg Sporting elleni meccsébe (2-0) belepillantottam, és újból meg kellett állapítsam, a németek simán a kontinens 10 legerősebb csapata között vannak jelenleg. A védelem kifejezetten pofás, De Bruyne zseni, Schürrle érkezésével a csapat sebessége is a helyére került, elöl pedig a sérüléseit leküzdő Bas Dost valósággal fossa a gólokat. Amikor a tavaszi menetelés kezdetén elsöpörték a Bayernt, már lehetett látni, hogy van bennük kraft, de ilyen formára én sem számítottam, pláne nem egy Dieter Heckinggel a padon. Ezek szerint mégis vannak csodák.
Az esti meccsek közül a Spurs-Fiorentinát (1-1) választottam, és bár nem csalódtam, az azért meglepett, hogy mennyire nem tudták kihasználni gyorsaságbeli fölényüket az angolok. Oké, bőven tartalékosan játszottak, Kane, Mason és Lamela is csak csere volt (és milyen rossz csere, mindhárom), de ettől a döntetlen - pláne úgy, hogy a Fiorentina gólt lőtt - nekik még kifejezetten rossz eredmény. Innentől én a firenzeiek továbbjutását várom, Montella amúgy is az egyik legizgalmasabb fiatal edző Európában, arra meg külön kíváncsi vagyok, mihez kezd majd egymás mellett a Salah-Gomez kettős.
Egy-két pillantásból úgy láttam, hogy a Liverpool-Besiktas (1-0) nem volt túl retinaizgató meccs, pedig az angolok mostanában kifejezetten jó formát futottak. Igaz, brutálisan kemény menetelésben vannak benne, hétvégén utaznak a Sotonhoz, aztán a bajnokságban a City következik, és valószínűleg Törökországban sem lesz könnyű meccsük. Pech, hogy a két legfontosabb játékosuk (Lucas, Gerrard) éppen sérült, ezt eléggé megsínyli a játékuk, cserébe viszont ott van Ibe, aki egészen kiválóan szállt be a semmiből, nem véletlen, hogy ha hinni lehet a pletykáknak, már ott is van az asztalán a szerződéshosszabbítás.
Remélem a visszavágók közül tuti képernyős lesz a Gladbach-Sevilla (0-1), mert mindkét csapatban komoly potenciál van. Ebből a mostani meccsükből én most nem sokat láttam, de örömteli, hogy még semmi nem dőlt el, mert nagyon kíváncsi vagyok, mire mennek egymás ellen téthelyzetben. Ahogy nézem, otthon nagyon erősek a németek, a Sevilla viszont általában nem nyerni utazik Andalúzián kívülre, szóval biztosan izgalmas lesz.
A Salzburg-Villarreal is kafa meccs lehet a következő körben, 1-2-ről indul majd a menet, de az osztrákok nem esélytelenek, hála az idegenben lőtt góljuknak. A beszámolók alapján egyébként úgy tűnik, Gulácsi kifejezetten jól védett, kár, hogy nincs már az osztrákoknál Alan, vele azért két-három fokkal magabiztosabban futhatnának neki a továbbiaknak. Ha valaki úgy dönt, ezt a párharcot követi majd a jövő héten, annak a villarrealos Viettót ajánlom figyelmébe, Dybala mellett ő lesz a jövő argentin válogatottjának egyik legnagyobb ásza, én mindenesetre már most többet látok bele, mint Icardiba. Aztán legfeljebb nem lesz igazam.
A Celtic-Inter (3-3) nem semmi meccs lehetett, én sajnos csak a gólokat láttam belőle, de sokat elmond az olaszokról, hogy képesek voltak hármat kapni ettől a legnagyobb jóindulattal is csak közepesnek nevezhető Celtictől. Mondanám, hogy otthon röhögve hozzák a továbbjutást jelentő 0-0-át, de ez a védelem sajnos botrányosan gyenge, az érthetetlenül agyonsztárolt Ranocchiával az élen. Campagnaro a szélen ráadásul olyan hendikep, amire még most is keresem a szavakat.
Dzsudzsák Balázs Dinamója a nulláról (szó szerint, 0-0-át toltak Brüsszelben az Anderlecht ellen) indul a következő körben, nem esélytelenek, de játék alapján most a belgák tűnnek esélyesebbnek a továbbjutásra. Dzsudzsi nem volt rossz, két lövése is kaput talált, de 69 perc után lekapták, Zsirkov állt be a helyére. Az Anderlecht amúgy tele van fiatal tehetségekkel, a szerb Mitrovics például hiába otromba paraszt, egészen kiváló csatár lehet belőle, és nekem a 17 éves Tielemans is tetszik, nem egy beszari gyerek.
Ja, majdnem elfelejtettem, volt egy Guingamp-Dinamo Kijev is, azt 2-1-re a franciák nyerték, de bárki is jusson tovább ebből a párharcból, aligha zavar majd sok vizet a folytatásban.
Egy szó, mint száz, engem ezzel a körrel megvett az EL, tuti, hogy minden fordulóból kinézek 2-3 jobb meccset csütörtökönként, főleg, mivel a BL a negyeddöntőkig várhatóan nem pörög fel igazán.