A sportfogadók egy részének - ahogy a futballcsapatoknak is - vannak úgynevezett holtszezonjai. Az ilyen, főleg nyárra eső hetekben alig rendeznek mérkőzéseket, nincs mire fogadni, így különösebb erőlködés nélkül tudnak szünetet tartani. Azonban vannak olyanok, akik nem csak a labdarúgás környékén nézelődnek, és mivel a baseball, kosárlabda, jégkorong vagy teniszbajnokságok ilyenkor is dübörögnek, bizony nekik nem jut sok szabadság. Érdemes azonban megfontolni, hogy néha kicsit megpihenünk, leállunk és mással foglalkozunk. Valószínűleg mindenki érezte már úgy, hogy elege van, nem akar fogadni, vége. Ilyenkor tényleg jól jön a pihenő. Íme néhány ok, amiért van értelme szünetet tartani:

Rendkívül fárasztó tud lenni a folyamatos sportfogadás. Persze ez a preferált sportágtól is függ, hogy mennyi időnk van pihenni, de például a labdarúgás esetén egész héten a hétvégére készülünk. Elemezzük a meccseket, várjuk a híreket, informálódunk. A tengerentúli sportokban viszont egymás utáni napokon vannak találkozók, itt nehéz megpihenni. Ha fizikálisan nem is veszi igénybe a szervezetet, mentálisan rendkívüli nagy kihívás. Folyamatosan jár az agyunk, feldolgozzuk az adatokat, kiértékeljük azokat, számokat lesünk egész nap. Emellett frusztráltakká, idegesekké válhatunk egy vesztő szériában, erőltetjük a tipprakást, nem viselkedünk konzekvensen. Kell egy kis pihenő, még akkor is, ha nem is hisszük. Olykor nem érezzük, mennyire kimerültek vagyunk, pedig a szervezet ad jeleket. Nem feltétlenül kell hosszú pihenő, csak legyen egy kis szünet. Egy-két hét és utána újult erővel térhetünk vissza.

Embertípustól függ, hogy ki hogyan dolgozza fel a veszteségeket. Egyesek a nagy bukásokra, mások a nagy győzelmekre emlékeznek vissza. Egyik sem igazán jó. minden fogadás más és más, független az előzőtől. Bármennyire hihetetlen, ha zsinórban buktunk öt tippet, az nincs befolyással a hatodikra. Minden tipp önálló, nem a sorozattól függ, hogy bejön-e vagy bukik. Egy kis pihenővel kicsit elfelejthetjük a frusztráló bukásokat, tiszta lappal kezdhetünk.

Ha folyamatosan a sportfogadással vagyunk elfoglalva, elveszi az időnket az elemzés és kutatás. Amikor viszont beiktatunk egy kis pauzát, van lehetőségünk olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek segíthetik munkánkat. Cikkeket olvashatunk, tanácsokat, működő szisztémákat. Akár új stratégiákat fedezhetünk fel, amelyekkel még nyereségesebbek lehetünk, amikor visszatérünk a kerékforgásba.

Fogadni jó buli, nyerni még jobb. Ugyanakkor ha már nagyon régóta benne vagunk a körforgásban, az étvágyunk is csökken. Örülünk a győztes tippeknek és a bankroll növekedésének, de inkább csak természetesnek vesszük azt. Elemezni is jó dolog. Jó érzés, amikor kinézünk egy tippet és a háttérinformációk megerősítik azt. Ezek az élmények csökkennek fokozatosan, ha megállás nélkül csak fogadunk és fogadunk. Egy kis szünet után még nagyobb lelkesedéssel vágunk neki a munkának, még eltökéltebbek vagyunk, hogy kifosszuk a gaz bukmékereket.

Ugye ismerős az érzés, hogy próbálunk rájönni valamire, de a válasz egyszerűen nem akar beugrani? Aztán elmegyünk aludni, másnap reggel pedig úgy ébredünk, hogy minden világos, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ugyanez történhet a sportfogadásnál. Ha naponta adjuk egymás után a tippeket, talán észre sem vesszük, hol hibázunk. Vagy ha tudjuk is, hogy elszúrtuk, nem tudjuk kijavítani azt. Egy kis relaxálás, és a válasz könnyen beugorhat a fejünkbe, mintha mindig ott is lett volna.

Bármennyire is szeretünk sportfogadni (hiszen ha nem szeretnénk, akkor most ezt a sort sem olvasnánk el), olykor jót tesz a pihenő. Szüksége van az embernek a kikapcsolódásra, gondolkodásra, relaxációra. Ez nem csak mentálisan állíthatja helyre kicsit az agyunkat, de megadhatja a válaszokat azokra a kérdésekre, amiken nem volt időnk gondolkodni, amikor folyamatosan el voltunk foglalva azzal, hogy legyőzzük a bukikat.