Lejátszotta idei minden tétmeccsét a magyar labdarúgó-válogatott az Európa-bajnoki selejtezősorozat F-csoportjában. Hazánk fiai az északírek ellen kudarcot követően hét pontot szereztek a Feröer-szigetek-Románia-Finnország trió ellen, a veretlen sorozat pedig már Dárdai Pál nevéhez fűződött. Mint köztudott "Pali" csak erre a három tétmeccsre, illetve az oroszok elleni barátságos mérkőzésre vállalta a nemzeti tizenegy irányítását, ám az eredmények hatására a közvélemény akarata egyértelműen az, hogy maradjon ő a szövetségi kapitány.

Igyekeztem megvizsgálni a távozása, illetve maradása melletti érveket, lentebb pedig ti is szavazhattok a kérdésben. Az oroszok elleni kedd esti vereséget - eredménytől függetlenül - nem szívesen említeném meg, hiszen az egy mindkét fél számára teljesen felesleges próbameccs volt, amelyen sem a mieink, sem a Szbornaja nem törte össze magát a "három pontért".

Dárdai Pál menjen!

Nem kell sem elemzőnek, sem szakértőnek, sem Zombori Sándornak lenni, hogy az ember lássa, a három tétmeccsből háromszor játszottunk gyengén.

Labdabirtoklásban mindannyiszor alulmaradtunk (40, 42, 44%), ami a románok ellen még rendben is van, de Feröer-szigeteken és itthon a finnek ellen, amikor támadnunk illett volna... Láttam mindhárom meccsen körülbelül összesen 60 olyan percet, amikor elfogadhatóan játszottunk. A románok ellen akár még nyerhettünk is volna, hiszen a bekapott gól nagyon megzavarta őket, de a két győztes meccsen tényleg csak 10-15 perc jutott a magyaroknak a jó futballból.

Már a finnek elleni élő közvetítés alatt is többször leírtam, hogy indokolatlanul átadjuk a területet, nem támadunk le, hagyjuk őket kibontakozni. Sokszor egyedül Szalai Ádám próbált meg zavarni a félpályánál, mindenki más 30 méterre Király kapujától bekkelt, amikor a vendégek támadtak. Ha nincs Lovrencsics mesteri beadása és Gera még zseniálisabb fejese, biztosan nem nyerünk. Óriási szerencsével hoztunk egy olyan meccset, ahol végig támadnunk kellett volna, és bátor játékkal menni előre. Lehet, hogy Dárdai Pál elégedett lett volna az által kitűzött 5-7 pont alsó határával?

Egy szó, mint száz, a három meccsen háromszor volt kifogásolható a játékunk, amiből egyedül a bukaresti 90 perc volt csupán mérsékelten rossz.

Aztán ott van az MLSZ és a most már sokadszorra elővett, unalomig csépelt frázis: nekünk külföldi kapitány kell, mert az jó! Ha már ezt akarják ránk erőltetni, akkor cselekedjenek is így. Dárdai bármennyire is félig már németnek számít, attól még csak gyerekeket edzett, mióta erre a pályára lépett, egy felnőtt válogatott sok lehet neki. A Szövetség sokadszorra csinálna magából hülyét, ha engedne a nép nyomásának, és azért hagynák meg Dárdait, mert a közönség beleszeretett. Nem jellemző a konzekvens viselkedés kedvenc elöljáróinkra, így valószínűleg a döntésnél nem lesz faktor, hogy mit mondtak korábban.

Összességében elmondható, hogy Dárdai hozott néhány jól kinéző prezentáció mellett hét olyan pontot, amely mögött szinte semmi nincsen, éppen ezért maradjon az MLSZ a korábban elmondottaknál, és hozzanak végre egy külföldi, neves edzőt, akivel talán a játék is fejlődik.

Dárdai Pál maradjon!

Nagyon rég volt ekkora esélyünk kijutni az Európa-bajnokságra. A fogadóirodák már bennünk látják az Eb-résztvevő 24 csapat egyikét, amire hosszú-hosszú évek óta várunk. Nem érdekel már minket, hogy milyen játékkal, hogy milyen csoportból, hogy kikkel, csak jussunk ki egy rangos tornára. Ha Dárdai Pállal, ha Bobby Davisonnal, ha egy orángutánnal, mindegy, csak legyünk ott!

Van most végre egy olyan edzőnk, aki mellett tényleg kiáll a média, nem szedi ízekre az úgynevezett "szakma", a szurkolók a végletekig támogatják őt, és az eredmények is jönnek. Hülye lenne az MLSZ, ha nem akarná meglovagolni ezt a sikert, és nem követne el mindent annak érdekében, hogy Dárdai maradjon a szövetségi kapitány.

Teljesen más a játékosok hozzáállása is, mint korábban volt. Látszik, hogy tudnak Dárdaiért küzdeni, társuknak tekintik őt, nem pedig egy szigorú főnöknek. Minden játékos nyilatkozatából az jött le, hisznek az edzőben, kiállnak mellette és őt akarják vezérüknek. Ráadásul ha így, mindössze hetekre beugorva ki tudta hozni a maximumot a három mérkőzésből, egy hosszú, több hónapos felkészülés és kemény munka után még ennél is eredményesebb lehet a válogatott. A sorsolásunk nem könnyű ugyan, de hagyjuk, hogy befejezze a megkezdett munkát, ha pedig el kell buknunk ismét, akkor inkább vele, mintsem egy külföldi edzővel.

Csak az eredmények számítanak, semmi más. A hét pont kiváló eredmény, a közösség pedig most nagyon összetart. Ha azt nem is lehet kijelenteni, hogy Magyarországon ismét fociláz van, de Dárdai Pál felkavarta az állóvizet, és talán tényleg kijuthatunk 2016-ban az Európa-bajnokságra. Maradjon ő a szövetségi kapitány!

Az érvek tehát felsorakoztak, de a döntést úgyis Dárdai Pál, a családja és néhány berlini sportvezető fogja meghozni. Michael Preetz szerint Dárdai sorsa nem kérdés, úgyhogy jelenleg afelé látszik elbillenni a mérleg, hogy visszatér Berlinbe. A számomra leginkább tetsző megoldás az lenne, ha a selejtezősorozat végéig mindenképpen maradhatna, hiszen megérdemelné, hogy ha már vele szereztünk fontos hét pontot (bármilyen játékkal is), akkor ő vezethesse esetleg a válogatottat Franciaországban. No, de ne szaladjunk ennyire előre... Csányi Sándor szerint két héten belül okosabbak leszünk. A döntés valószínűleg már rég megszületett, mi csak drukkolhatunk egyik, illetve másik oldalnak.