Magyar válogatott lehet Lorant Kovacs, a kolozsvári Universitatea 21 éves védekező középpályása - szellőztette meg a hírt néhány nappal ezelőtt az NSO, romániai sajtóhírekre hivatkozva. Az ügy egyelőre meglehetősen homályos, a játékos maga például sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta a híreszteléseket, de egy valamire mindenképp jó az eset: újra felvethetjük a kérdést, hogy

vajon miért nem képes az MLSZ a magyar válogatottba csatornázni a határon túl élő, magyar származású játékosokat?

A korábbi években olyan, részben, vagy egészen magyar identitású focistákról csúsztunk le, mint Garics György (Napoli, Atalanta, Bologna, osztrák válogatott), Tim Howard (MU, Everton, amerikai válogatott), Miku (Valencia, Getafe, Celtic, venezuelai válogatott), vagy Gedo (Hull City, Egyiptom), és a sor még bőven folytatható. Miközben a bosnyák, a nigériai és a török (meg persze egy csomó másik, jellemzően egyébként afrikai) szövetség milliókat áldoz arra, hogy nyomon kövesse az országhatáron túl szerencsét próbáló fiatalok sorsát, nálunk szinte egyáltalán nem működik a radar, így pedig évente csúszunk le olyan játékosokról, akik egyrészt enyhíthetnék néhány krónikus gondunkat a hagyományos hiányposztokon, másrészt versenyhelyzetet jelenthetnének az aktuális kerettagoknak.

A 2010-es vb-n is szereplő Saláta Kornél játszott a BL-ben, és Oroszországban, de a magyar válogatottnak nem kellett, így 23 évesen elfogadta a szlovákok invitálását. Nemrégiben két, szintén magyar származású fiatal is hasonló körülmények között lett szlovák válogatott: a középpályás Kiss Filip (24, Cardiff City) és a védő Gyömbér Norbert (22, Catania) is ugyanazon a meccsen, a márciusi oroszok elleni találkozón debütált címeres mezben. Azóta mindketten játszottak tétmeccsen is, ezzel pedig eldőlt, hogy soha nem lesz belőlük magyar válogatott.

Hasonló példa lehet a kettős identitású, de részben magyar származású Claudiu Keserü, aki korábban évekig Franciaországban játszott, most pedig a román kirakatcsapat, a Steaua első számú sztárja. Belőle is román válogatott lett, pedig hiába húzott le korábban több, mint 150 meccset a galloknál, a nemzeti csapatba csak 2013 októberében került be.

Kiket lenne érdemes kipróbálni?

Kenneth Otigba, 22 éves, középhátvéd, SC Heerenveen (holland)

Nem sok igazán jó képességű magyar származású játékos rohangál mostanság Európa focipályáin, de így is találtunk néhányat, akiket legalább megfigyelni mindenképp érdemes lenne. A legnyilvánvalóbb példa Kenneth Otigbáé, akiből idehaza lett futballista, Gyulán és a Békéscsabában játszott mielőtt elvitte a Heerenveen, ahol az ificsapatból indulva stabil kezdő lett. Marco van Basten keze alatt gyorsan fejlődött, de idén eddig kevés szerepet kap, mindössze három bajnokija van. Korábban az U21-es válogatottban hatszor is szerepelt, de tavaly tavasszal (még Róth Antal irányítása alatt) visszamondta behívót, állítólag a előtt a nigériai szövetség is bepróbálkozott nála. Addig kellene lecsapni rá, amíg nem késő, hisz még csak 22 éves, bármi lehet belőle.

Bicfalvi Erik, 26 éves, támadó középpályás, Volny Lutsk (ukrán)

23-szor volt román U21-es válogatott, majdnem száz meccsen szerepelt a Steauában, de már többször jelezte, ha hívják, szívesen jönne a magyar válogatottba. Jelenleg az ukrán élvonalbeli Lutsk csapatában játszik, nem is rosszul, középpályás létére 15 gól áll a neve mellett - ebből négyet ráadásul idén szerzett, többek között a Sahtar Donyeck ellen. Nem kiemelkedő tehetség, de hasznos és jó játékos, egészen biztosan megérne egy próbát a nemzeti csapatnál, főleg, mivel nem vagyunk épp eleresztve használható árnyékékekkel.

Horváth Csaba, 32 éves, középhátvéd, Piast Gliwice (lengyel)

Korábbi U21-es válogatott szlovák játékos, jelenleg Lengyelországban játszik, és valószínűleg késő már kipróbálni a nemzeti csapatban, elmúlt 30. Korábban állt az ADO Den Haag alkalmazásában is, aztán a Lubin vette meg, egészen tisztességes pályafutás az övé.  2009-2010 tájékán volt a csúcson, akkor talán nálunk is beférhetett volna Juhász mellé, de vagy nem is tudott róla az éppen aktuális kapitány, vagy másképp értékelte a helyzetet.

Sepsi László, 27 éves, balhátvéd, ASA Targu Mures (román)

A magyar válogatottnak jó ideje nincs használható balhátvédje, mégsem merült fel soha komolyabban, hogy behívjuk a magyar származású játékost. Pedig Sepsi korábban ígéretes tehetség volt, háromszor a román válogatotban is szerepelt, de mivel ezek közül egyik sem volt tétmeccs, elvileg adott volt a lehetőség, hogy kipróbáljuk. Annak idején a Benfica több mint egy millió fontot fizetett érte, és bár a portugáliai kaland nem sült el túl jól (játszott kölcsönben a spanyol Racing Santandernél is), még így is bőven veri képességekben a jelenlegi felhozatalt. Jelenleg Marosvásárhelyen játszik a CFR kölcsönjátékosaként, de ha rendbe hozza a karrierjét, talán még van számára út a magyar válogatottba.

Magyar Richárd, 23 éves, középhátvéd, Halmstads BK (svéd)

A transfermarkt értesülései szerint sosem játszott itthon, de a svéd mellett magyar állampolgársága is van, így simán van lehetőségünk kipróbálni. U21-es svéd válogatott volt, ifi kora óta a Halmstads játékosa, az idei szezonban csapatkapitány lett belőle. 192 cm magas, igazi védőalkat, vezéregyéniség, és fiatal kora ellenére rengeteg meccs van a lábában. Igaz, csapata még a nem túl acélos svéd bajnokságban sem tartozik a jobbak közé, jelenleg 11. helyen áll a táblázaton. Nem mondjuk, hogy korszakos tehetség, de egy próbát talán megér.

Conrad Balatoni, 23 éves, középhátvéd, Patrick Thistle (skót)

Ő elvileg nem kettős állampolgár, de ha a nevét nézzük, jó esély van rá, hogy renelkezik magyar felmenőkkel. Ő is fiatal, és ő is a magyarnál jobb bajnokságban játszik, alapember a skót első osztályben hetedik helyen álló Patrick Thistle-nél. Jobblábas, de baloldali középső hátvédet játszik, ami nálunk szintén hiányposzt, Vanczák óta nem találtunk megnyugtató megoldást oda.

Székely János, 31 éves, szélső, ASA Turgu Mures (román)

A jobblábas szélső már túl van a csúcson, de egyértelmű, hogy a legjobb formájában akár erősítés is lehetett volna a válogatottnak. Játszott a BL-be is eljutó Otelul Galati-ban, aztán megvette a Steaua, akkor volt pályája csúcsán. A katonacsapatban 72 meccsen 7 gólt és 11 gólpasszt jegyzett, nem csoda, hogy elvitte az orosz NB I-es Volga. Itt azonban nem tudott beilleszkedni, előbb a lengyel Kielcébe, majd a kolozsvári Universitateába lépett le, de sehol nem tudta újra megközelíteni bukaresti önmagát. Most Marosvásárhelyen játszik, és már aligha lesz belőle magyar válogatott.

Anton Jönsson Salétros, 18 éves, balszélső, AIK Stockholm (svéd)

Svédországban született, de a Transfermarkt szerint van magyar állampolgársága is. Fiatal kora ellenére már jó pár meccse van a svéd első osztályban, igaz, végig eddig csak egy meccset játszott, többnyire csereként vetik be. A svéd U19-es válogatottból azonban kirobbanthatatlan, sőt, előtte a teljes korosztályos ranglétrát végigjárta, egészen biztosan nem rossz játékos. Kérdés, akar-e egyáltalán magyar válogatott lenni, mert gyanús, hogy ameddig van esélye a svéd keret közelébe kerülni, addig nem nagyon kacsingatna a meggypiros felé.