Megkezdődtek a 2016-os Európa-bajnokság selejtezői, megkezdte szereplését a magyar válogatott is, amely az első fellépésén Észak-Írországot fogadta a Groupama Arénában. Sorsdöntő mérkőzés, most vagy soha, nehéz lesz, de nyerni kell, csak úgy repkedtek a sablonok a találkozót megelőzően, de realitás ide, realitás oda, ezúttal valóban itthon kellett tartani a három pontot ahhoz, hogy ne kerüljünk hátrányba már az elején a továbbjutó helyekért vívott harcban.

Új sorozat, új esélyek, fokozott várakozás - így van ez ilyenkor mindig, nem is lehetett csodálkozni azon, hogy a Ferencváros új stadionjában teltház várta a csapatokat. Az már sokkal furcsábbnak tűnt, hogy a magyar tábor egyszerűen nem állt össze, elmaradtak a drapériák, elmaradt a szervezett szurkolás, így a hangulat leginkább a vendégszurkolóktól jött, akik megállás nélkül tapsoltak, kiabáltak, énekeltek.

A pályán szerencsére sokkal kiegyenlítettebb küzdelem folyt, az első félidőt rögtön egy Dzsudzsák-helyzettel indítottuk. A magyar válogatott csapatkapitánya Gyurcsó kiváló centerezését lőhette meg jó szögből, azonban a labda lecsúszott a lábáról, így odalett a lehetőség. Amelyből a további negyven percben nem is akadt több. Az iramra alapvetően nem lehetett panasz, ám Gyurcsó néhány ígéretes beadásán kívül mást nem igazán lehetett feljegyezni. Pedig Pintér Attila nagyon együtt élt a játékkal, folyamatosan irányította fiait - hatástalanul. A fejpárbajokat szinte kivétel nélkül az északírek nyerték, a szünet előtt egy perccel pedig csak a csodán múlt, hogy nem szereztek vezetést. Egy Gulácsi Péterről kijövő lövést Lafferty üres kapura, 10 méterről rúgott méterekkel fölé. Teljesen jogosan harsant fel a füttyszó az utolsó 5-10 percre, és erősödött fel nagy mértékben, amikor a csapatok az öltözőbe vonultak.

Hogy Pintér Attila mit mondott a félidőben, azt nem lehetett tudni, mindenesetre lekapta a szinte láthatatlan Nikolicsot és Priskint állította a helyére. Emiatt vagy sem, de a második játékrészt valamivel jobban kezdtük, és a közönség is visszatért a buzdításhoz - egy ideig, mert aztán minden visszazökkent a langyos semmibe és 11 perc elteltével ismét füttyszó töltötte be az aréna légterét. Érkezett is az újabb csere, Gyurcsót váltotta Lovrencsics, a szurkolókat azonban ez sem hatotta meg, a 62. percben "Pintér takarodj!" rigmussal fejezték ki véleményüket a látottakról. A megmentő a poznani légiós lehetett volna, aki egy percre rá, hogy beállt, tizenhatról ígéretesen lőtt, de Caroll védett. 

Idővel aztán egyre gyakoribbak lettek a távoli próbálkozásaink, a helyzeteket kezdtük felépíteni, fokoztuk a nyomást, a váltásnak pedig meg is lett az eredménye, egy szögletet követően Priskin szerzett közelről gólt (1-0)! A vezetés azonnal megváltoztatta a szurkolók hozzáállását is, akik innentől kezdve valóban a csapat mögé álltak. Az öröm azonban nem tartott sokáig, egy védelmi megingást követően tisztára játszott helyzetben McGinn továbbított Gulácsi kapujába (1-1). Sőt, ezután jött csak a feketeleves. Egy hasonló ellentámadást követően az északír tízes, Lafferty mattolta pár lépésről Gulácsit (1-2). A fordítást a magyar szurkolók sem hagyták kommentár nélkül, ismét felharsant a "Pintér takarodj" kórus, és az emberek szép lassan elkezdtek hazamenni. A továbbiakhoz mi sem nagyon tudunk többet hozzátenni, mint hogy rögzítjük a tényt, Magyarország hazai pályán szenvedett vereséget ötödik kalapos ellenfelétől, és tette egyből nagyon nehézzé a franciaországi Eb-re való kijutást.