"Én is csak emberből vagyok, mindenki hibázik" - szokták mondani általános védekezésként a nagy melléfogások után. Vannak persze, akiknek a száját ilyen mondatok sohasem hagyják el, hiszen vastag a bőr a szebbik felükön. Ráadásul sokszor éppen ők azok, akik magas pozíciót betöltve irányítanak komoly szervezeteket. A tévedhetetlenség látszata lengi körül őket, miközben már jóval a nyugdíjlimiten túl is görcsösen kapaszkodnak pozíciójukba. Havelange, Blatter, Ecclestone. Csak pár név azok közül, akik cseppet sem makulátlan pedigrével tudnak/tudtak évtizedekig uralkodni egy adott területen.

Utóbbi, vagyis Bernie Ecclestone pozíciója minden korábbinál nagyobb mélyütést kapott tavaly, amikor egy németországi perben "megfogták" az öreget. A lassan 84 éves sportvezető az ilyenkor megszokott azonnali tagadást a bizonyítékok egyértelműsége miatt kénytelen volt gyors defenzívába menekíteni, majd jó fél évbe telt, mire kitalálták ügyvédeivel a megoldást. Ha már megdönthetetlen bizonyítékok vannak ellene, amelyeket nem lehet megsemmisíteni és eltussolni, akkor más taktika kell. A végső megoldás: A PÉNZ.

Abból pedig akad bőven a Forma-1-et évtizedek óta biztos kézzel irányító, az erős csapatok érdekellentéteit rendre ügyesen kijátszó sportvezetőnek. A tekintélyes Forbes magazin szerint most (még) 4,2 milliárd dollár köthető a nevéhez. Másképpen nehéz is elképzelni, hogy miként tudta kifizetni azt a súlyos összeget (hivatalos formában ugye peren kívüli egyezségről volt szó...), ami végül németországi korrupciós perének végéhez vezetett. A döntés pár napja, szép csendben, különösebb csinnadratta nélkül született meg. Én azonban napok óta azon gondolkozom, vajon miféle további svihákságok lehetnek még ott a háttérben, ahol a büntetlenség megváltásához 100 millió (!) dollárra volt szükség?