A negyeddöntők egyik leginkább várt összecsapása a német-francia csörte volt. A két csapat eddigi meccsei alapján úgy tűnt, a franciáknak lehet esélyük, de ami működött Nigéria és Svájc ellen, az egy taktikailag és mentálisan is gatyába rázott Nationalelf ellen már kevés volt. A vereségük ugyan inkább unalmas lett, mint sima, de elemezni így is van mit, főleg, mert Neymar sérülése és Thiago Silva eltiltása miatt egyre inkább úgy néz ki, hogy a német válogatott a torna első számú favoritja.
A kezdőket illetően Deschamps variált kevesebbet: a Nigéria elleni nyolcaddöntő tanulságain felbuzdulva kikerült Giroud, Benzema lett a center, Griezmann pedig a balszélső. Hátul Koscielny helyén visszakerült a csapatba a sérüléséből (igaz, mint később kiderült, nem teljesen) felépülő Sakho, egyébként minden maradt a régiben.
A németeknél Löw engedett a nyomásnak (vagy Mustafi sérülésének) és visszavitte Lahmot a védelembe. A középpályára így bekerült Khedira, Kroos szabadabb kezett kapott, hátul pedig a Boateng-Hummels kettős mellett egyedül Höwedes maradt az elméleti gyenge pont. Elöl is ment a varia, Götze kárára Klose került a kezdőbe, de ezzel elsősorban nem a centerjátékot, hanem Müller jobboldali munkabírását nyerte meg Löw.
Íme, mindez mágnestáblán:
Az iram nem volt öldöklő, inkább pozíciós játékra rendezkedtek be a felek. A németek szélsői már az első percektől befelé tolódtak, védekezésben is inkább a pálya közepét védték. Löw a Khedira-Kroos-Schweinteiger-Müller/Özil tandemmel el akarta szigetelni a francia középpályásokat a támadóktól, ez pedig olyan jól sikerült neki, hogy az első tizenegy percben csak elvétve került át a labda a német térfélre.
Azzal, hogy Löw a pálya közepére összpontosította erőinek nagy részét, megnyilt a vonalak melletti terület. A franciák Nigéria és Svájc ellen is kiválóan játszották be a széleket, így elsőre úgy tűnt, nagy kockázattal jár a németek taktikája, de Deschamps ezúttal sokkal konzervatívabban használta szélsőhátvédeit, akik nem nagyon poroszkáltak előre. Ráadásul a németek brutális középpályás jelenléte miatt Pogba és Matuidi is inkább centrális szerepkörben játszott, esélyük sem volt a vonalak mellé sodródni.
A fenti képen azt látjuk, a pálya melyik részén kapott átadásokat Debucy. Két következtetést is le tudunk vonni: egyrészt, hogy döntően a saját térfelén állomásozott, másrészt, hogy nagyon keveset volt játékban. Nigéria ellen ugyanez a passztérékép még így nézett ki, nyilván nem véletlenül:
A németek ugyan egy pontrúgásból szereztek vezetést, de addigra már szinte minden elemében uralták a meccset. A franciák nehezen tudták megtartani a labdát, kihozni pedig szinte egyáltalán nem sikerült nekik a térfelükről, így nem tehettek mást, egyszerűen átrugdalták a középpálya felett.
Ezzel viszont a támadósor is kényszerpályára került, Benzema kénytelen volt olyan klasszikus centert játszani, akinek elsődleges feladata az irányába lövöldözött labdák megtartása és visszaosztása. Mondani sem kell, hogy ez egyáltalán nem állt jól neki, esélye sem volt kimozogni a szélek felé, lendületből pedig talán egyszer sem vezette rá a labdát a német védelemre az első félidőben. A passzjátékba pedig annyira sikerült bevonni, amennyire azt az alábbi ábra mutatja:
Mivel a franciák többnyire hosszú labdákkal próbálkoztak, Valbuena gyorsaságának szinte egyáltalán nem vették hasznát, sőt, a szélső felőrlődött a Höwedes ellen vívott párharcban. Nem volt véletlen, hogy kb. 25 perc után helyet cserélt Griezmannal, de mivel a probléma taktikai, és nem személyi eredetű volt, ez sem oldotta meg Deschamps gondjait. Löw a középpályás fölény kiharcolásával elérte, hogy balhátvédjének elsősorban egy középhátvéd erényeit kelljen csillogtatnia, és ne a gyorsaságát tegyék próbára.
A németek elképesztő erőkkel védik a pálya közepét, még Klose is a passzsávot zárja. Mivel sem Evra, sem Debuchy nem lép fel, Cabaye-nak nincs más választása, hosszan kell előrevágnia a labdát.
A második félidőben a németek visszaálltak, szinte minimális kockázatot sem vállalva játszottak a kontrákra. A franciák így már többször meg tudták tartani a labdát, de cserében javarészt pozíciós játékra kényszerültek: sem gyors középpályásaiknak, sem támadóiknak nem maradt terület. Benzema ugyan egyre többször tudott kihúzódni balra, hogy onnan indulva próbáljon betörni a tizenhatoson belülre, de ahogyan Ecuador és Nigéria ellen, úgy ezúttal sem különösebben ízlett neki az ellenfél szoros védekezése. A németek elszívták a levegőt a francia támadások elől, Pogba és Matuidi felőrlődött a Schweinsteiger és Khedira ellen vívott harcban, Griezmann és Valbuena pedig a szélső védők támogatása nélkül egészen súlytalannak tűnt a vonalak mellett.
Deschamps ennek ellenére meglepően sokat várt az érdemi cserékkel (Koscielny Sakho sérülése miatt volt kénytelen jönni), amelyek ráadásul megnyugvást sem hoztak. Rémy ugyan első blikkre nem tűnt rossz próbának, de terület híján neki is egyre hátrébb és hátrébb kellett húzódnia, és végül úgy fejezte be a meccset, hogy többször kapott labdát a saját térfelén, mint az ellenfélén.
Giroud behozatalát már egyértelműen a kétségbeesés szülte francia oldalon, főleg Valbuena helyett, mert így aztán végképp nem maradt senki, aki belövöldözte volna a labdát a tizenhatoson belülre. Ha a németek higadtabbak a kontráknál, és Schürrle hideg lábbal nem ront ziccereket, akkor akár kiütés is lehetett volna a vége, igaz, ez nem feltétlenül volt benne a meccs képében. De a francia egyenlítés sem, hiába jött össze egy óriási helyzet a 93. percben, amit egyébként Neuer földöntúli magabiztossággal védett ki.
Nem, ez nem egy pontrúgás utáni szituáció, a németek tényleg sokszor nyolc emberrel védték a saját tizenhatosukat a második félidőben.
A franciák nagyjából egyetlen esélye az lett volna, ha a széleken kerülnek a németek mögé, de a második félidőben erre sem volt sok esélyük. Rémy-nek két emberrel a nyakán kell beadnia, Debuchy nem lép fel eléggé, igaz, a túloldalon így is sikerült létszámfölényes helyzetbe kerülniük, de Matuidi elrontotta a helyzetet. Ilyenből volt nagyon kevés a meccsen.
A németek összességében megérdemelten nyertek, a védekezésük (főleg a középpályán) hibátlan volt, és összehangolt csapatjátékukkal a gyenge pontjaikat is sikerült fedezniük. A franciák ellenben semmit nem mutattak az erényeikből, és miután az A tervük kifulladt, váltani sem igazán tudtak. Deschamps is egyértelműen alulmaradt Löwwel szemben a meccselést tekintve.
Ha érdekelnek a Taktikai Zóna további elemzései, kattints a linkre, ahol az összes korábbi írásunkat megtalálod.