Gyász

Elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa

  • MTI, hatharom.com

Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Grosics Gyula, a legendás Aranycsapat kapusa.

Családja tájékoztatása szerint "Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója 11.20 perckor, álmában, megtért Teremtőjéhez" - közölte az MTI. Az egykori kiváló kapust néhány napja kórházban kezelték.

Nyugodjék békében! - Fotó: MTI, Illyés Tibor

Grosics Gyula Dorogi származása révén a helyi csapatban kezdte pályafutását. Éppen átigazolt a teherfuvarozók csapatába, a MATEOSZ-ba, amikor először válogatott lett. Ezt követően néhány mérkőzést játszott a nemzeti csapatban, majd 1949-ben komoly ügybe keveredett.

Katolikus neveltetésű fiatalként - ahogy a 2012-ben a hatharom.com-nak adott interjújában elárulta, papnak, nem labdarúgónak készült - nehezen fogadta el a kommunista rendszer irányvonalait. Emiatt lett a tagja annak a csoportnak, amely '49 tavaszán disszidálni próbált. Lebuktak, ő egy éjszakát az ÁVH fogdájában is töltött.

1950-ben igazolta le a Honvéd, ahol saját bevallása szerint nem sok dolga volt, hiszen a világ talán legjobb csapata játszott előtte, de mégis jól érezte magát, mivel közelről láthatta a meccseket. Kispesti időszaka alatt három bajnoki címet szerzett, amiben azért neki is bőven volt része. Remek ütemérzékkel és reflexekkel rendelkezett, és akkoriban szokatlan módon bátran és kapujától messze avatkozott játékba. Néha akár a félpálya közelébe is kifutott, hogy az ellenfél kontrára készülő csatárait megzavarja.

Grosics Gyula
Született: 1926.02.04., Dorog
Pályafutása játékosként
1941-1943 Dorogi AC
1943-1947 Dorogi Bányász (61 mérkőzés)
1947-1950 MATEOSZ MSE (85 mérkőzés)
1950-1955 Bp. Honvéd SE (125 mérkőzés)
1956-1962 Tatabányai BSC (123 mérkőzés)
2008-ban a Ferencváros szimbolikusan leigazolta
Edzőként
1963 Tatabányai Bányász
1964-1965 Salgótarjáni BTC
1966 KSI
1966-1968 Kuvait
Válogatottság
1947-1962 (86 mérkőzés)
59 győzelem, 14 döntetlen, 13 vereség
Gólkülönbség: 258-96
Teljesítmény: 76,74%
Sikerei, díjai, címei
Olimpiai bajnok (1952)
Európa-kupa győztes (1953)
Világbajnoki ezüstérmes (1954)
Háromszoros magyar bajnok (1950, 1952, 1954)
Az Év sportolója (1952)
Az Év labdarúgója (1959)
MOB olimpiai érdemrend (1995)
Magyar Szabadságért díj (2008)
Szent István-díj (2007)
Prima Primissima-díj (2009)
A Nemzet Sportolója (2011)

Közben már a válogatottnak is állandó tagjává vált, 1952 tavaszától rendre az ő nevével kezdődött az összeállítás. Ezen a nyáron került sor a helsinki olimpiára, amelyen Sebes Gusztáv a végső győzelmet tűzte ki célul. Románia 2-1-es, nehézkes legyőzésével került fel a magyar válogatott a főtáblára, amely Olaszország, Törökország és Svédország fölényes legyőzése után a döntőben Jugoszlávia ellen is nyerni tudott, így olimpiai bajnoki aranyérmet szerzett.

Grosics Gyula a következő évben pályára lépett a Wembley-ben, az Anglia elleni válogatott mérkőzésen is. A 78. percben lecserélték ugyan, és Gellér Sándor érkezett a helyére, de ekkorra már kialakult a legendás 6-3-as végeredmény.

A szenzációs londoni győzelem után a magyar közvélemény szinte elvárta, hogy az Aranycsapat megnyerje az 1954-es világbajnokságot. A torna jól is indult, a csoportkörben legyőztük Dél-Koreát és az NSZK-t is, előbbit 9-0-ra, utóbbit 8-3-ra. A brazilok elleni negyeddöntőben már nem volt ilyen könnyű dolgunk, sokszor durváskodásba csapó mérkőzésen nyertünk 4-2-re, ami után a dél-amerikaiak verekedést is kezdeményeztek az öltözőfolyosón. Grosics itt állítólag vetődve kapott el egy felé dobott brazil cipőt. Az elődöntő már sportszerű körülmények között zajlott, de a rendes játékidőben nem bírtunk Uruguay-jal, hosszabbításra volt szükségünk az újabb 4-2-es győzelemhez. A fináléban megint az NSZK következett, és ezen a találkozón már kijött a fáradtságunk, 3-2-re kikaptunk, ezzel ezüstérmet szereztünk a vb-n.

Grosics Gyulát az év végén őrizetbe vették. A vád hazaárulás és kémkedés volt. Igazából máig tisztázatlan, hogy miért és miért épp ekkor került vád alá a nagyszerű kapus, mindenesetre 1955-ben hosszú ÁVÓ-s felügyelet, eltiltás és a Tatabánya csapatába való száműzetés következett. Annak ellenére, hogy kényszerűségből kellett átigazolnia, a "Fekete Párduc" a tatabányai éveket nevezte klubpályafutása legszebb időszakának, mivel itt érezte úgy, hogy komolyan hozzá tud járulni csapata sikereihez.

A válogatottban legközelebb 1956 őszén lépett pályára, de a forradalom után családjával együtt kihívták az addigra a BEK-ből már kiesett Honvédhoz, mivel a kispestiek mindkét kapusa megsérült. Grosics a zöldhatáron keresztül jutott ki Ausztriába, majd részt vett a dél-európai és dél-amerikai túrán. Amikor az befejeződött, hosszas hezitálás után, csak 1957 nyarán tért haza. A határon azonban rabszállító kocsi várta, amelybe végül nem kellett beszállnia, de Győrben egy ÁVH-laktanyában aláírattak vele egy nyomozati jegyzőkönyvet, ami alapján újabb titkosszolgálati megfigyelést rendeltek el vele szemben. Emellett újabb féléves eltiltást is kapott.

’57 őszén már újra ő viselte a nemzeti csapat 1-es mezét, majd az 1958-as és az 1962-es világbajnokságokon is ő védett. Előbbi tornán már a csoportból sem sikerült továbbjutnunk, mivel Wales-szel azonos pontszámmal végeztünk, és a megismételt mérkőzésen 2-1-re kikaptunk. Négy évvel később a negyeddöntőben estünk ki Csehszlovákia ellen, furcsa körülmények között (Grosics Gyula szavaival élve a szovjet játékvezető "elcsalta" a találkozót). Ráadásul ő a meccs után újabb rossz hírt kapott. Ezen a nyáron szeretett volna a Ferencvárosba igazolni, és úgy tűnt, ez sikerül is, de a sportvezetés végül egy rövid levélben közölte vele, hogy nem engedélyezik a csapatváltást. Ekkor úgy döntött, befejezi pályafutását.

Edzőként 1963-ban kezdett a tatabányai csapatnál dolgozni, majd egy évvel később Salgótarjánba ment. Ezután a KSI, majd néhány éves kuvaiti munka következett, mielőtt a Volán SC elnöki tisztét elvállalta volna. Innen vonult nyugdíjba. A rendszerváltás után politikai szerepet vállalt, választásokon indult, de nem volt sikeres, így ezt a vonalat néhány év után feladta. Az utóbbi években egészségi állapota romlásnak indult, többször is kórházba került tüdejének rossz állapota miatt.

2008-ban a Ferencváros vezetői úgy döntöttek, kárpótolni próbálják Grosics Gyulát, amiért soha nem lehetett a zöld-fehérek játékosa. Hivatalosan leigazolták az egykori kiváló kapust, aki a Sheffield United elleni barátságos mérkőzésen a kezdőcsapatba került, majd néhány labdaérintés után lecserélték.

2011 tavaszán, Polyák Imre halála után egykori válogatottbeli csapattársával, Buzánszky Jenővel együtt a Nemzet Sportolójává választották, majd ugyanebben az évben róla nevezték el a tatabányai stadiont.

"Ez volt nekem megírva. A labdarúgás messze terelt az eredeti elképzelésemtől, mármint hogy édesanyám akarata szerint pap legyek. Két dolog, ami elválaszthatatlan az életemtől, az egyik a hit, a vallás, a másik a labdarúgás. Én úgy lettem kapus, hogy nem is akartam az lenni. Csak hát, Dorogon úgy alakult a sorsom, hogy nem volt más kiút. Mintha bedeszkázták volna azt a keskeny járdát a házunk, a pálya és az iskola között, és én csak ott közlekedhettem volna. Nem tudom… Az biztos, hogy a Jó Isten jól döntött, még akkor is, ha a sikerek mellett több fájó élményben volt részem" - mondta saját életéről a fentebb említett interjúban az egykori legendás játékos.

Nyugodjék békében!