Paulo Sousa, Ricardo Moniz, Marco Rossi, José Gomes. Mi a közös bennük? Edzők. Hogy jók, vagy rosszak, arra kategorikus választ nem lehet adni, még akkor sem, ha a futballszakmában kizárólag a teljesítmény számít. Lehet valaki szimpatikus, sármos és jópofa, ha nincs eredmény, kikezdik, kiutálják, kirúgják. Árnyalatnyi különbségek persze vannak, az önkritikusabbak felajánlják a lemondásukat, vagy maguk dobják be a törülközőt, a kitartóbbak, a számítók a végsőkig várnak és a tulajdonosra hagyják a döntést. Köztes megoldásként szóba jöhet a közös megegyezés (jut is, marad is...), a lényeg minden esetben ugyanaz, előbb, vagy utóbb (korán, idejében, vagy későn) odébbállnak. A fenti úriemberek sem kerülhették el a sorsukat, az pedig, hogy Magyarországon dolgoztak, csak felgyorsította a folyamatot. Gomes esetében nem beszélhetünk ugyan múlt időben, de hát éppen tőle tudjuk, hogy jelenleg nincs nálunk jövője. Hogy visszatérnek-e még valaha hozzánk, arra nagy tétben nem érdemes fogadni, talán valamikor ellenfélként, mint ahogyan ezt Sousa tette, ami azóta is fájó emlék a győriek számára...

Ők négyen, bár más-más futballkultúrából érkeztek, csak idő kérdése volt, meddig mozognak otthonosan a miénkben. Két évnél tovább egyikőjük sem bírta. Pedig alkothattak (volna) kedvükre, válogathattak az általuk jónak tartott légiósok között, a szurkolók hamar elfogadták őket, már-már rajongtak értük, abban bíztak, hogy az ő szemléletük, felkészültségük színt visz a nagy magyar szürkeségbe. Aztán valahogy elhalványult a fényük, egy-egy lángoló periódus után kialudt a tűz, megfagyott körülöttük a levegő. Pedig a klubjuk lehetőségeihez mérten megkaptak szinte mindent, a két portugál talán többet is annál, mint amennyi egyébként az eredmények alapján járt volna. A Videoton Európa-Liga menetelése volt a csúcs, ami természetesen Sousa érdeme, ám ez a siker sem volt elegendő ahhoz, hogy maradjon. Moniz kapcsán nyilván említést érdemel Akeem Adams tragédiája, a sajnálatos esemény és a távozása közötti időszak azonban nem csupán lelki, hanem szakmai terhet is jelentett számára, amit sem ő, sem pedig a szurkolók nem tudtak elviselni. Gomes a legnagyobb talány. Tavaly az év edzőjévé választották a csapat(kapitány)ok, annak ellenére, hogy sem bajnokságot, sem pedig kupát nem nyert. Azt is elnézték neki Fehérváron, hogy csapatával együtt megbukott az EL-selejtezőben, hittek benne, mert határozottan kijelentette, a Videotonnak ebben az idényben itthon mindent meg kell nyerni. Az ígéretből nem lett semmi, és bár a kudarcok közben is azt állította, hogy ehhez a projekthez ő a legmegfelelőbb ember, a nyilatkozatait egyre kevesebben vették komolyan, ma pedig már tudjuk, a nyáron elhagyja a klubot. Rossi csak sejttette ezt, miután sorozatban a negyedik vereséget követően leidiótázott néhány hangoskodót a Bozsik Stadionban. Pedig a négy edző közül őt támadták a legkevésbé, a tulajdonos, George F. Hemingway is kiállt mellette:

,,Szerintem a vezetőedzőnk semmilyen döntést nem hozott, csak a szokásos, mérkőzés utáni szamárságait mondta el. Ismerni kell Rossit, mindannyian tudjuk, hogy ezek komolytalan kijelentések egy-egy vereség után. Ez körülbelül a harmadik ilyen kifakadása, amióta Kispesten dolgozik, amely az olaszos temperamentumából fakad. A nyilatkozatából világosan kiderül, hogy neki egyelőre esze ágában sincs távozni, csak így próbálja levezetni azt a feszültséget, amit pár idióta bekiabálása okozott neki. Kispesten mindenki nyugodt, és a játékosok is maximálisan oda teszik magukat. Ez az egész dolog arról szól, hogy bolhából elefántot csinálnak. Hozzátenném: ha egy edző, vagy a klub bármelyik alkalmazottja távozni kívánt, én soha nem marasztaltam. Ami Rossi sorsát illeti, a szokásos döntési folyamat az, hogy májusban átgondoljuk, hogy akarjuk-e az edző szerződését meghosszabbítani. Ha igen, akkor megtesszük, ha nem, akkor egy új szakemberrel kötünk megállapodást...Nyugodt szívvel kijelenthetem: a légkör nem változott Marco Rossi körül. A szurkolók szeretik és támogatják. De azt neki is elmondtam, hogy egy felnőtt férfinak nem illik hisztiznie...A Diósgyőr elleni mérkőzés után is csak pár idióta kiabált be neki, valószínűleg azért, mert az asszony otthon megveri őket, és csak itt merik kinyitni a szájukat. Még egyszer mondom, nonszensz az egész szituáció, amelyet Marco Rossi a gyerekes kijelentésével okozott".

Mondta mindezt Hemingway a fourfourtwo.hu-nak nyilatkozva, aztán eltelt egy hét, és a pécsi vereség után Rossi feladta. Az is elképzelhető, hogy marad az országban és ősztől egy másik csapatot irányít (adja magát a Videoton...), de az is benne van a pakliban, hogy hazájában kap kispadot. A történet szempontjából tulajdonképpen mindegy, a tényen nem változtat: Kispesten megbukott, akkor is, ha a közösségi oldalakat olvasva az őt dicsérő hozzászólások túltengenek a bírálatokkal szemben.

Négy edző, négy sors, négy különböző karakter. Jöttek, láttak, és ha nem is lesütött szemmel, de elmentek. Most persze sokan dörzsölik a tenyerüket, mondván, minek ide külföldi, velük sem váltjuk meg a világot. Igazuk van. Mint ahogyan a töménytelen légióssal sem jutottunk előrébb.

De akkor hogyan tovább? A kérdés évtizedek óta aktuális, válaszok, próbálkozások vannak, megoldás továbbra sincs. Amíg pedig mi jól elbeszélgetünk magunkkal, addig a futballvilág újra és újra leköröz minket. Mint a Forma 1-ben, amin ugye Horváth Ferenc el szokott aludni. Nem irigylem, főleg, ha az NB I-re ébred...