Edzősors

Akik megégtek, avagy nagy bukások Klinsmanntól Ferraráig

megosztom

Kedden hivatalosan is véget ért David Moyes kilenc hónapos ámokfutása a Manchester United kispadján. A skót menedzser menesztése kapcsán visszapörgettük az időt kerekét és utánajártunk a hasonlóan nagy bukásoknak, melyek a kontinens élcsapatainál történtek a múltban.

Amikor a vezetőség is megosztottá válik

A skót mélyrepüléséhez nem hasonlítható az, ami Jürgen Klinsmannal történt, de tény, hogy a 2006-os világbajnokságon a hazai környezetben szereplő német válogatottat bronzéremig vezető tréner klubedzőként nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A korábbi kiváló támadót a torna után az egyik legígéretesebb fiatal szakembernek tartották, de hírnevén komoly csorba esett a Bayern Münchennél történt szerepvállalása idején. 2008 nyarán Klinsmann új játékrendszert dolgozott ki a bajoroknál, de a változtatás olyannyira nem sikerült, hogy 2009 áprilisában a vezetőedzőnek csomagolnia kellett. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy a müncheniek vezetői kellő körültekintéssel jártak-e el a menesztéskor, illetve azt megelőzően biztosítottak-e elegendő türelmet a munkához. Amikor ajtót mutattak a trénernek, a Bayern csupán három pontra volt a bajnoki listavezetőtől, igaz, a Bajnokok Ligájában a negyeddöntők történetének egyik legsimább párharcának volt szenvedő alanya, a Barcelona 5-1-es összesítéssel mosta le a németeket. A hírek szerint az igazgatóság tagjai sem voltak egyforma álláspontok, végül azonban Klinsmannak mennie kellett, a gárda pedig a második helyen futott be a Bundesligában.

Uli Hoeness és a vezetőedző sokszor feszengett a kispadon

Kenny Dalglish nehéz öröksége

Angliában is találunk példákat hasonló sikertelenségre, igaz, Graeme Souness esete azért bizonyos szempontból egyedülálló. A legendás Kenny Dalglish edzői regnálása alatt a Liverpool történetének egyik legsikeresebb korszakát élte, a korábbi skót válogatott támadó öt és fél esztendő alatt nem kevesebb, mint tíz trófeát nyert a Vörösökkel. A nehéz örökséget korábbi csapattársa, honfitársa és jó barátja vette át, aztán Souness közel három évig tartó munkássága minden várakozást alulmúlt. Hozzá kell tenni, hogy a Rangersszel korábban kiváló eredményeket produkáló tréneren 1992 súlyos szívműtétet hajtottak végre, a sikeres beavatkozást csapata az FA-kupa elhódításával ünnepelte meg, igaz, az edzői feladatokat a kórházban fekvő Souness helyett Ronnie Moran látta el. A most 60 esztendős szakember más trófeát nem tudott szerezni a liverpooliakkal, a bajnokságban egymást követő két esztendőben is csupán hatodikként zártak a Mersey-partiak. A rosszmájúak úgy vélik, ő taszította abba a gödörbe a klubot, amelyből talán idén, a bajnoki cím huszonnégy év után történő elhódításával mászhat ki.

Mennyből a pokolba, jó rajt után visszaesés

A Liverpool riválisánál, a Chelsea-nél sem mindig jön be a váltás, Luiz Felipe Scolari 2008-as kinevezése például utólag nem bizonyult igazán jó döntésnek. Pedig Big Phil - ahogy Angliában hívták - előmenetelével nem volt probléma, a brazil válogatottal 2002-ben világbajnok lett, két évvel később pedig a portugál nemzeti tizenegyet vezette az Európa-bajnokság döntőjébe. Londonban is jól kezdett, első tétmérkőzésén elkalapálták a Portsmouth-t, sőt, egy klubcsúcs is fűződik a dél-amerikai szakember fémjelezte időszakhoz. A Middlesbrough otthonában aratott 5-0-ás diadal a mai napig a legnagyobb különbségű Chelsea-siker a Riverside-on. Az erős kezdés komoly visszaesés követte, a Kékek oda-vissza kikaptak a közvetlen riválisoktól, így a Liverpooltól, a Manchester Unitedtől és az Arsenaltól is. Roman Abramovics és a klubvezetés időben lépett, februárban elküldte Scolarit, a helyére érkező Guus Hiddink pedig megmentette a szezont, megnyerte az FA-kupát és a Bajnokok Ligája-elődöntőbe kormányozta az együttest.

Nem mindig volt felhőtlen a viszony edző és játékosa között

Biztos jövő helyett a kihívást kereste, de belebukott

Érdekes történet Carlos Queiroz sztorija is, aki 2002-től Sir Alex Ferguson segítőjeként dolgozott a Manchester Unitednél, a skót edzőfenomén pedig - amint arról életrajzi könyvében beszámol - szakmailag és emberileg is méltónak találta volna asszisztensét arra, hogy egy nap a nyomdokaiba lépjen. Csakhogy érkezett a Real Madrid megkeresése, amelyre a portugál nem tudott nemet mondani, és 2003 nyarán a királyi gárda vezetőedzője lett. Spanyolországi karrierje kiválóan kezdődött, a Zinedine Zidane-nal, Luís Figóval, David Beckhammel és Ronaldóval felálló "galaktikusok" látványos futballt játszottak, megnyerték a Szuperkupát, a szezon felénél pedig vezették a bajnoki táblázatot és versenyben voltak a Bajnokok Ligája-, valamint Spanyol Király Kupa-címért is. A nem várt fordulatban egyesek szerint külső események is közrejátszottak, ide sorolják az angol középpályás kibontakozó viszonyát Rebecca Loosszal, illetve a madridi Atocha pályaudvaron történt, 191 halálos áldozatot követelő terrorakciót is, melyek megzavarhatták a fejeket. Az mindenesetre tény, hogy a Real Madrid utolsó öt meccsét kivétel nélkül elvesztette a Primera Divisiónban, visszacsúszott a negyedik helyre, és a kupasorozatokban sem tudott maradandót alkotni. Egy év után Queiroz visszatért Manchesterbe, majd hazája válogatottjának szövetségi kapitánya lett.

Önmagában a kötődés sem elegendő

Az Olaszországban kirobbant bundabotrányt követően például a Juventus meglehetősen nehéz időszakot élt át, a torinóiaktól két bajnoki címet is elvették, majd visszasorolták őket a másodosztályba. A feljutást követően Claudio Ranieri vette át a csapat irányítását, de a gyenge eredmények miatt 2009 májusában, két mérkőzéssel a szezon vége előtt menesztették. Ekkor került a képbe a klub korábbi kiváló hátvédje, Ciro Ferrara, aki először megbízott vezetőedzőként tevékenykedett, nyártól viszont tejhatalmat kapott. A keretet alaposan megerősítették, többek közt ekkor csatlakozott a Zebrákhoz két világbajnok védő, Fabio Cannavaro és Fabio Grosso is, de hiába kezdte ígéretesen a következő idényt a Juve, Ferrarával megtörtént az, amely kevés torinói trénerrel, ugyanis az évad közepén elküldték. A fehér-feketék nem tudtak továbbjutni a Bajnokok Ligája csoportköréből, a bajnokságban behozhatatlan hátrányba kerültek az aranyéremért hajtókkal szemben, az utolsó cseppet pedig az Olasz Kupából való január végi búcsú jelentette. A kirúgásról árulkodó jelek fellelhetőek voltak korábban is, a sajtó már Ferrara ténykedése alatt a lehetséges utódról cikkezett, a szakember pedig nem képviselhette a Juventust a Serie A-ban szereplő klubok trénereinek tanácskozásán sem. A korábbi válogatott bekk ötvenszázalékos győzelmi mutatóval távozott Torinóból, helyét Alberto Zaccheroni vette át.

megosztom