Utánpótlás

Világraszóló bravúr a fiataloktól, pontot mentettünk Gibraltárban!

  • P. Kele János
megosztom

Bár minden körülmény a magyar U18-asok ellen szólt, tehetséges fiataljaink óriási csatában, erőn felül teljesítve mentették döntetlenre a meccset Gibraltár válogatottja ellen. Valami megmozdult?

Komoly eredmény egy gyorsan fejlődő futballkultúra otthonából - Fotó: mlsz.hu

A Pisont István vezette magyar U18-as labdarúgó-válogatott szerda este parázs mérkőzést játszott az egy évvel idősebb korosztályát szerepeltető Gibraltár ellen. A mieink bravúrosan helytálltak, és erőn felül teljesítve, nagyszerű küzdelemben 2-2-re végeztek a jó nevű ellenfél otthonában.

Az MLSZ beszámolója szerint a csapat dolgát rengeteg külső tényező nehezítette, elég csak azt megemlíteni, hogy mintegy 2000 néző tombolt a lelátón - ez Gibraltár lakosságának kicsivel kevesebb mint egytizedét(!!!) jelenti. Kevés csapatnak nem remegne meg a lába egy ilyen oroszlánbarlangban, lássuk be.

A meccset ráadásul nehéz talajon, műfüves borításon rendezték, ami a szövetség tudósítása szerint nem kedvezett a mieink kombinatív játékstílusának. Bár a beszámoló nem emeli ki külön, mi mindenképpen megemlítenénk, hogy a jelek szerint a világfutball egyes körei minden erejükkel azon vannak, hogy megakadályozzák a magyaros stílus újbóli felvirágozását. Még komoly rutinnal rendelkező, tapasztalt és profi játékosoknak is gondot okozna pillanatokon belül átállni a műfüves borításra, nemhogy 18 esztendős ifjú tehetségeinknek. A mérkőzés ezen vetülete egyébként felveti az ellenfél meglehetősen sajátos viszonyát a fair play szelleméhez is.

Hogy pontosan átérezzük fiataljaink szenvedéseit, mindenképp érdemes elolvasni a szövetségi edző, Pisont István nyilatkozatát. Sajnos pontos információink nincsenek az ügyben, így csak remélni tudjuk, hogy az általa használt kifejezések és fordulatok már bekerültek az UEFA B, A, és Pro-szintű tanfolyamok kötelezően elsajátítandó szakanyagai közé.

"Mezőnyben jól játszottunk, már a meccs elején megvoltak a helyzeteink, de kihagytuk őket, az ellenfél pedig két egyéni hibából vezetést szerzett. Innentől futni kellett az eredmény után, mégpedig egy 8-10 emberrel védekező, foggal-körömmel küzdő ellenféllel szemben. Nagyon nehéz volt feltörni a hazaiak védekezését, és miután ilyen felállásban még sosem játszott a támadósorunk, nem volt meg a játékosok között a megfelelő összhang, sokáig meddő volt a fölényünk. A cserék után lendületesebb lett a játékunk, de az utolsó negyedórában emberhátrányban kellett futballoznunk, így végül csak az egyenlítés sikerült, a győztes gólt nem tudtuk megszerezni. A mezőnyben nyújtott játékkal elégedett lehetek, voltak jó egyéni teljesítmények is a csapatban, ugyanakkor voltak hibáink is, amelyekből sokat tudunk tanulni a későbbiekben."

Külön ki kell emelnünk a nyilatkozat bámulatosan letisztult retorikai ívét. Az edző kivételes tehetségről tanúbizonyságot téve már első szavaival tompítja saját felelősségét a győzelem elmaradását illetően (két egyéni hibából kaptunk gólt, ergo, nekem ehhez semmi közöm), majd finoman utal arra is, hogy az egyesek számára esetleg nem elfogadható eredmény elérésben külső, általa nem befolyásolható körülmények is közrejátszottak (nem tehetek róla, jött egy kiállítás). A nyilatkozat páratlan zsenialitását mutatja, hogy a látszólag kedvezőtlen fordulatokból is képes pozitív összképet rajzolni, sőt, légies finomsággal még azt is sugallja, hogy ha több dolog múlik rajta, mint edzőn, valószínűleg győzelem lesz a nehéz kirándulás vége. Így azonban végül "csak az egyenlítés sikerült."

Azt, hogy miért nem lehet elégedetlen sem a csapat, sem a szakvezetés, sem a szurkolók, kiválóan mutatja, hogy az első negyedórában mezőnyfölényben futballoztunk, sőt, több helyzetünk is volt. A csapat lelki erejére, tartására jellemző, hogy két gólos hátrányban sem adták fel, sőt, annak ellenére kitartottak, hogy előzetesen semmilyen információjuk nem volt az ellenfélről, még videón sem látták őket játszani. Gibraltár egyébként a világ egyik leggyorsabban fejlődő futballkultúrája, két éve még válogatottjuk sem volt, most pedig ott tartanak, hogy már csak egy kis idő, és a FIFA is elismeri őket. Ráadásul bravúrosan elegyítik a spanyol és az angul futballstílus eszenciáit.

Külön örömre ad okot, hogy többségében voltak a kiváló egyéni teljesítmények a csapatunkban, és hogy a mezőnyben nyújtott játék kielégítette a szakvezetés elvárásait.

Tegye fel a kezét, kinek nem egyértelmű, hogy valami megmozdult a fiatalsággal kapcsolatosan?

 

megosztom