Real Madrid - Barcelona 3-3. A Király Kupa 112 éves történetében eddig hat alkalommal találkozott a döntőben a spanyol futball két zászlóshajója, és eddig igazságosan megosztoztak a serlegeken, ám a szerdai meccs után valamelyik tábor büszkén döngetheti majd mellkasát az örökmérleg javítása okán.

A Real Madrid az idei kiírásban úgy verekedte el magát a végső ütközetig, hogy egyetlen gólt sem kapott (!), az elődöntőben a bajnokságban listavezető, városi rivális Atlético Madridot pedig 5-0-s összesítéssel ütötte ki. A kupában mutatott jó forma mellett azonban kevésbé jó hír Carlo Ancelotti számára, hogy Cristiano Ronaldo sérülése miatt minden bizonnyal kihagyja majd a találkozót.

A Barcelona a februári, Real Sociedad elleni 1-1-et leszámítva az összes találkozóját megnyerte az idei kupasorozatban, ráadásul ebben a szezonban a bajnokságban mind a két meccsen felülmúlta a Real Madridot - októberben a Nou Campban 2-1-re, míg márciusban a Santiago Bernabéu-ban 4-3-ra tudott nyerni a katalán alakulat. Gerardo Martino csapata ugyanakkor nehéz időszakot él meg, hiszen azok után, hogy múlt héten az Atlético Madrid ellenében kipottyant a Bajnokok Ligájából - hét év után először volt rá példa, hogy a Barca nem jutott be a legjobb négy közé - vasárnap a Granada otthonában is vereséget szenvedett, így igen komoly lépéshátrányba került a bajnoki címért folyó versengésben.

Na de nézzük, mit mond a történelem. A Barcelona és a Real Madrid először 1936-ban vívott kupadöntőt, nem sokkal a spanyol polgárháború kirobbanása előtt. A finálé elsősorban Ricardo Zamora fantasztikus védései miatt vált emlékezetessé, a spanyol kapuslegenda Josep Escola utolsó percben eleresztett lövésekor bemutatott elképesztő bravúrjával győzelemhez segítette a Real Madridot. Zamora barcelonai születésűként megfordult az Espanyolban és a Barcelonában is - a gránátvörös-kékekkel kétszer hódította el a Király Kupát - így külön pikantériát adott a mérkőzésnek a remeklése. E mérkőzést követően a spanyol kupa küzdelmei három évig szüneteltek, 1939-ig a polgárháború miatt nem rajtolt el a sorozat.

A Barcelona türelmesen várt a visszavágás lehetőségére, de több mint 30 évet kellett böjtölni, hogy a két gigász újra a döntőben találkozzon egymással. Az 1968-as finálénak a Santiago Bernabéu adott otthont, ahol Fernando Zunzunegui hatodik percben esett öngóljával a Barcelona végül megnyerte a mérkőzést. Nem csak a helyszín miatt vált különlegessé a Barcelona számára a siker, mivel a lefújás után a győztesnek járó trófeát maga Franco tábornak adta át, aki abban az évben tette mára már legendássá vált megjegyzését, miszerint "szeretem Katalóniát, kivéve a katalán embereket".

A harmadik kupadöntőre már jóval kevesebbet kellett várni, hiszen hat évvel később, 1974-ben a Vicente Calderón adott otthont a találkozónak. A mérkőzés előtt nem sokkal a Johan Cruyff vezette Barcelona 5-0-s győzelmet aratott a bajnokságban a Bernabéu-ban, így sokan a Blaugrana győzelmét várták a kupadöntőben is, ám a Real már a hetedik percben megszerezte a vezetést, majd Santillana és Pirri remeklésének köszönhetően felmosta a padlót a katalán sztárcsapattal, és 4-0-s sikert aratott.

A következő kupafináléra kilenc esztendőt kellett várnia a szurkolóknak, bár alighanem a blancók hívei szívesen elfelejtenék az 1983-as évadot. A Király Kupa-döntőjének ezúttal Zaragozában a La Romareda adott otthont. A találkozó feszült légkörben került megrendezésre, az egyik oldalon Diego Maradonában, a másikon José Antonio Camachóban és Paco Bonet-ban bíztak a drukkerek. A mérkőzésen Victor Munoz góljával a katalánok kerültek előnybe, ám Santillana egyenlíteni tudott, végül Marcos Alfonso gondoskodott róla, hogy a kupa ismét Katalóniába kerüljön. A madridi drukkerek valódi sorscsapásként élték meg a vereséget, hiszen a királyi gárda abban az idényben második helyen végzett a La Ligában, a Király Kupában, a Copa de La Ligában, a Kupagyőztesek Európa Kupájában és a Spanyol Szuperkupában is.

A kupadöntőket illetően 2-2-re álltak tehát a felek, amikor 1990-ben az első egymás elleni döntőnek otthont adó Mestalla volt az összecsapás helyszíne. Az első félidőben nem született gól egyik oldalon sem, ám a madridi Fernando Hierro kiállítása miatt borítékolható volt, hogy a második játékrészben a katalánok eldöntik a mérkőzést. Végül így is lett, Guillermo Amor és Julio Salinas is bevette a madridi kaput, így Johan Cruyff első trófeáját nyerte a Barcelona vezetőedzőjeként. "Életmentő" győzelem volt ez a holland tréner számára, hiszen a pletykák akkoriban a menesztéséről szóltak, ám a kupagyőzelemmel megmenekült a szezon, majd Cruyff további hat évig irányította a csapatot. "Muszáj volt megnyernünk a kupát, mivel ez volt az utolsó lehetőségünk, hogy felmutassunk valamit a szezonban. Sok mindent lehetett hallani a klubról, de ez a győzelem újra önbizalmat adott nekünk"  - nyilatkozta a 90-es döntő egyik hőse, Amor. A kupagyőzelem valóban fordulópontnak bizonyult a gránátvörös-kékek életében, hiszen ezt követően sikert sikerre halmozott a gárda, vagy ahogy Spanyolországban fogalmaztak, megszületett a "Dream Team".

Ezt követően hosszú csend következett a döntőbeli el clásicók történetében, majd 21 évvel később, 2011-ben ismét összemérhette erejét a két gigász. A helyszín ezúttal is Valencia és a Mestalla volt, a várakozás pedig talán minden eddiginél nagyobb méreteket öltött. A Real Madridot ekkoriban José Mourinho, míg a Barcelonát Josep Guardiola irányította, a két tréner rivalizálása pedig a 21. század futballjának talán legkiélezettebb versengései között tartható számon. Talán még sokan emlékeznek a találkozóra, amely óriási küzdelmet és rengeteg szabálytalanságot igen, gólokat azonban nem hozott, így 90 perc után következhetett a hosszabbítás. A ráadásban aztán Ángel Di María balról érkező beadását Cristiano Ronaldo fejelte a hálóba, és mivel a másik oldalról nem érkezett válasz, a Real Madrid egalizált a megnyert döntők tekintetében.

A mérkőzés után még napokig forrtak az indulatok, elsősorban amiatt, mert Pedro rendes játékidőben esett gólját les miatt érvénytelenítette a játékvezető, ami miatt Guardiola ironikusan "éles látásúnak" nevezte a partjelzőt, amire Mourinho úgy vágott vissza, hogy szerinte egykori barátja azon kevés edzők közé tartozik a világon, aki akkor is kritizálja a játékvezetőt, ha az helyes döntést hoz. De akadtak még itt érdekességek, például Sergio Ramos leejtette a kupaserleget a csapatbusz tetejéről, a pletykák szerint pedig a vereséget követően Lionel Messi szomorkáson pityergett az öltözőben.

Szerdán tehát a két spanyol sztárcsapat hetedik kupadöntőjére készül - a helyszín immáron negyedszer is a Mestalla lesz. Vajon ezúttal ki örülhet a végén?  A hatharom.com élő szöveges tudósításban számol be 21:30-kor kezdődő találkozóról.