Olykor téves következtetésekhez vezethet, ha a sajtósoknak kijelölt bejárat felől közelíti meg az ember a Papp László Sportarénát. A kora esti magyar-osztrák felkészülési jégkorong meccs kezdése előtt bő negyedórával ugyanis a csarnokba betoppanva azt gondolhattam, alig lesz valaki kíváncsi a dél-koreai világbajnokság előtti rövidke felkészülési torna nyitányára. Mire azonban véget ért a magyar csapat pazar bemutatásából (a távol-keleti vb-re hangolódás jegyében még dzsudogiba öltözött zenészek dobintrója is színesítette a kiválóan kitalált műsort) felocsúdva már - az addig a kellemes időjárást és a hűsítő sört odakint a jó levegőn élvező - jó pár ezer magyar drukker üvöltötte a "Hajrá magyarok!"-at.

Újságíró kollégáimmal egy emberként kaptuk fel a fejünket, amikor a helyi műsorközlő elmondta, hogy születésnapi ajándékként Ladányi jégre lép. Fájdalom ez a Ladányi nem - a vb-csapatból most kimaradó - Balázs, hanem Norbert keresztnévre névre hallgatott, ráadásul nem is korcsolyában, hanem utcai cipőben érkezett meg a jégre - 30. szülinapi ajándékként ugyanis övé lett a korongbedobás joga. A találkozó első perceiben mintha a fiúk is egy picit még hangoltak volna az osztrákokra, frissen honosított kapusunk, Sevela Péter kapkodta is a fejét rendesen az ötödik perc közepén pedig meg is kaptuk az addig látottak alapján "teljesen megérdemelt" gólt. Innentől kezdve viszont szinte varázsütésre megváltozott a meccs, a mieink bátrabban korcsolyázva mozgatták ellenfelüket, teljesen egyenrangú ellenfélként mehettünk el 1-1-el a szünetre. A második harmad elején pedig már a Németországban légióskodó Sofron István (a remekül korizó, a szurkolók által a meccs emberének megválasztott  Hári János remek átadásának hála) révén nálunk volt az előny - közel tíz percig.

A záró harmadban a harmadik (a változatosság kedvéért ez is emberelőnyös) Sofi gól ismét a mieinket juttatta előnyhöz, majd az újabb osztrák egyenlítést a kék vonalról Varga Arnold bombája feledtette a közönséggel alig 16 másodperccel később. A végén még Ausztria újfent egyenlített, így tovább él (reméljük csak a gojangi vb-ig) az a negatív sorozat, amely szerint 1977 óta nem tudjuk legyőzni hokiban az osztrákokat - igaz 37 év után most végre pontot azért szereztünk ellenük. Felkészülési meccsről lévén szó ne vonjunk le messzemenő következtetéseket az eredményből, de feltűnő volt, hogy az első öt percet leszámítva nem érvényesült az osztrákok korcsolyázó tudása, sebességben, gondolkozásban álltuk a versenyt az olimpiát is megjárt riválissal. Igaz Szocsihoz képest ilyen-olyan okok (az olimpiai "italozós" balhé, sérülés, NHL-rájátszás, személyes indokok) miatt jelentősen átalakult az osztrákok kerete, ami talán magyarázat lehet arra is, hogy miért érezhettük a lelátón jó 40-45 percen át, hogy ez a meccs bizony nyerhető (lett volna)...

Aki pedig netán lemaradt a büntetőlövésekkel, a már-már szokásos macidobálásásal és az osztrákok ellen sorozatban elszenvedett 13. vereségünkkel záruló, de egyben remek hangulatú meccsről, azoknak javaslom, hogy látogassanak ki vasárnap az Arénába, hiszen este hat órától a szintén vb-ellenfélnek számító Szlovénia lesz a riválisunk. Sajnos Ladányiból még egy dublőrt sem ígérhetünk erre a napra, de a magyar csapat így is jelentős erőfelmérőt tarthat a vb-re történő elutazás előtt. A szurkolóknak (kivéve a szerencsés és tehetős utazókat) pedig ez az utolsó  lehetőség az élő magyar hokira, mert hétfőtől Rich Chernomaz szövetségi kapitány és a vasárnap este véglegessé váló keret számára irány Dél-Korea !