Taktikai Zóna

Busz, bekkelés, betonvédelem I.

megosztom

Végigbekkelte Diego Simeone csapata, az Atlético Madrid a Barcelona elleni BL-negyeddöntő odavágóját. Az argentin nem hazudtolta meg önmagát, és úgy megszervezte a védekezést, hogy még Messiék is csak egyetlenegyszer tudtak ziccert kialakítani; azt viszont Neymar kegyetlenül belőtte.

Minden Barca-lövésbe öt Atlético-játékos vetette bele magát / AFP

Azt kaptuk, amire számíthattunk. Ahogy az előző három egymás elleni meccsen a szezonban, úgy most sem bírt egymással a két csapat, és stilisztikailag is mindketten azt hozták, amit megszokhattunk tőlük: a Barca járatta a labdát az ellenfél védelme előtt, az Atléti viszont betonkeményen védekezett, és gyors kontrákból próbált meglógni Diego Costa révén.

Persze azért volt egy-két változtatás így is: a hosszú időre kieső Valdés helyére Pinto érkezett a Barca kapujába, és a csatársoruk is hasonló összetételben lépett pályára, mint a clásicón. Diego Simeone is belebabrált a kezdőjébe: a legutóbbi meccseken általában Mário Suárez kezdett a középpálya közepén a csapatkapitány Gabi mellett, ezúttal viszont a tapasztaltabb Tiago hallgathatta a pályán a BL himnuszát.

A feszült hangulatban lejátszott meccs sajnos egyből egy sérüléssel indult: Piqué fejelt el egy felívelést Costa elől, de a brazil hátáról nem a talpára, hanem a gerincére esett, így le is kellett cserélni. A sérülés már csak azért is döntő jelentőségű lehetett volna, mert Costa félelmetes fizikai adottságokkal rendelkezik: erős, mint egy bivaly, és egy pár lépés lendületvétel után olyan sebességgel bír futni, hogy Usain Bolt legyen, aki lefutja.

Piqué cseréje után a Barca védelmében viszont már csak a sebesség volt meg Mascherano révén, a magasság kiesett, így elég hatékonyan ívelgethették volna fel a labdát az állampolgárságot váltó, a vb-n már spanyol színekben szereplő csatárra..., ha fél óra múltán meg nem sérül ő is: a hétfőn meghúzódott combizma nem bírta tovább a strapát.

Persze ameddig pályán volt, addig sem nagyon fickándozott Costa. Piqué lecserélésének legalább annyi előnye volt a Barca szempontjából, hogy Bartra sokkal mozgékonyabb, mint háromszoros Bl-győztes csapattársa, és sokszor még azelőtt elvette az ellenféltől a labdát, hogy az megszelídíthette volna. Persze nem segített az Atlético támadásinak hatékonyságában az sem, hogy csak és kizárólag Costában bíztak a gólszerzést tekintve: a spanyol-brazil egy pillanatra sem próbálta meg magánál tartani a labdát, hogy felérhessenek mellé a társak, egyből kapura tört, így vagy szabálytalankodtak vele, vagy elvesztette a lasztit.

Lecserélésének legalább annyi előnye lett, hogy megszűnt az egyemberes csapat-szindróma; ha akcióból nem is, de legalább kontrából többen lettek gólveszélyesek. Villa már nem eléggé robbanékony ahhoz, hogy átvegye Costa szerepét, és a beszálló Diego (bár hatalmas gólt lőtt) sem volt elégg agresszív ahhoz, hogy fejjel menjen neki a falnak... így az Atléti kontráit a csere után nem egy a kettőre, hanem három a négyre vezethette.

Persze nem tudtak volna megpróbálni kontrázni, ha a Barcánál lett volna végig a labda... viszont ahogy amióta Simeone az edző, úgy most is iszonyatosan hatékonyan védekeztek.

Annak a formációnak, amit játszanak (4-4-2), hatalmas hátránya, hogy a középpályán igen könnyen emberhátrányba kerülhet az ezt alkalmazó csapat, azaz ha nem bénázza el az ellenfél, akkor addig tartogathatja a labdát, ameddig akarja. Simeonénál viszont a két csatár nem elöl vár a labdára, hanem visszazár a saját fedezetei elé - Arrigo Sacchi vélhetően sír a tévé előtt örömében, amikor ezt látja; az ő mantrája volt a védelem és a csatársor közötti maximum 20-25 méteres távolság. Annyira nem is volt hülyeség, amit kitalált: az ő Milanja nyert utoljára BEK-et zsinórban egymás után...

Betömörülő, kontrázni igyekvő ellenfelet persze nem az zavarja a legjobban, ha a támadni igyekvő csapatnál van a labda, hanem ha nála van, de nem tud megszabadulni tőle. A Barca emiatt fokozott intenzitással támadott le; egyetlen esélyük volt a kapuralövésre, ha azelőtt megszerezték a labdát, mielőtt előrebarmolhatta volna valamelyik Atléti-játékos. Pláne Diego gólja után kaptak észbe, hogy az egyenes kieséses szakaszban talán túl fontos idegenben szerzett találattal elég nagy trágyában vannak, és nemcsak játszani, de gólt rúgni sem ártana. Így elkezdték megsorozni Courtois kapuját, aki főleg Busquets, Iniesta és Messi lövéseinél hatalmasakat hárított.

Neymar találatánál azonban már neki sem volt sok esélye, amit érdekes is kivesézni. Ennél tipikusabb Barca-gól nincsen; amióta Messi játszik középcsatárt náluk, a meccset eldöntő góljaikat nagyrészt így, a középhátvéd és a szélsőhátvéd közé betett kiugratásokból szerzik.

Szóval 71. perc, 0-1 az állás, és Busquets épp megszerzi a labdát az Atlético térfelén, amit letesz a mögötte helyezkedő Iniestának. Az albacetei a meccs addigi részében nem nagyon villogott, mert a balszélen kellett kavargatnia. Ő maga meg nem olyan gyors, hogy helyzetbe cselezze magát egy ilyen jó védelem ellen; egy ziccere volt, de abba is belevetette magát Godín. Diego gólja után viszont cserélt egyet Martino (Fábregas helyére Sánchez jött be), így visszakerült a középpálya közepére, ahol igazán jól érzi magát, ahol nem kell gólt lőnie, viszont három embert is kiugrathat.

Ezek egyike Neymar, aki a csere után átkerült a bal oldalra. Ebben az esetben az egyetlen ember, akit Iniesta indíthat: Messit ketten is szorosan fogják, jobbfelé pedig iszonyatosan betömörödik a mezőny, arra lehetetlen a labdával fordulni.

A szöget ráadásul a bíró is takarja, így Iniesta inkább arra voksol, hogy tol egyet a bogyón. Erre Neymar is visszaindul, hogy könnyebb legyen passzolni neki, ugyanis Juanfran elindul az irányába...

... ekkor azonban Neymar kitámaszt, és beindul a jobbhátvéd mögé. Ez a kulcspillanat: Juanfran nem veszi ezt észre, mert a labdát nézi, Iniesta pedig itt mutatja meg a zsenijét: szemével, testtartásával egy pillanatra sem mutatja azt, hogy bármi különlegesre készülne, a válogatott védő ezért csak egy tizedmásodperccel később veszi észre a hibáját.

Akkor, amikor már elindult a labda, és ő még csak megfordulna, mire a nála sokkal gyorsabb ellenfél már felvette az utazósebességet. Iniesta géniusza abban is megnyilvánul, hogy csak úgy futtában külsővel ad olyan passzt a brazilnak, amilyet a világelit kivételével mások belsővel sem tudnak; nemcsak Juanfran és Miranda közé teszi be mesterien, de még Gabit és a frissen beállt Sosát is elkerüli, egy passzal három és fél embert kivéve a játékból.

Igen, három és felet, mert ugyan a két középpályás nem sok mindent csinálhatna másképp, és Juanfrannak is azután, hogy hetven percig lépett visszafelé Iniestával, elég erős a váltás ahhoz, hogy egy pillanatra túl vakmerő legyen. A legnagyobb hibát viszont Miranda követi el, aki annak ellenére, hogy a másik oldalon van a labda, elhagyja a pozícióját (sárga pont), és elsősorban Messire figyel, bitang nagy helyet hagyva így az indításra. A brazil így csak egy lépéssel ugyan, de lemarad, Neymar pedig a hosszú sarokba helyezi a labdát.

Egyetlen egy helyezkedési hiba így elég volt a Barcának az egyenlítéshez. Ahogy Xavi is mondta a meccs előtt, apróságok döntöttek. Egyetlen rossz irányba megtett lépés elég volt Juanfrantól valamint Mirandától , hogy egalizáljon a Barcelona, és nagy helyett csak minimális (idegenben lőtt gól) Atlético-előnnyel induljon a visszavágó. Simeonét ismerve tudjuk, mire számíthatunk: leparkolt buszra, bekkelésre, betonvédelemre...

Bajnokok Ligája
Negyeddöntő, első mérkőzés
Barcelona - Atlético Madrid 1-1 (0-0) INFO
 
Gól: Neymar (71.), ill. Diego (56.)
Sárga lap: Iniesta (56.), Alba (58.), illetve Koke (19.), Gabi (38.), Arda (44.), Diego (79.), Sosa (92.)
 
Barcelona: Pinto - Alves, Piqué (Bartrra, 12.), Mascherano, Alba - Xavi, Busquets, Fábregas (A. Sánchez, 68.) - Neymar, Messi, Iniesta. Vezetőedző: Gerardo Martino.
 
Atlético: Courtois - Juanfran, Miranda, Godín, Filipe - Arda (C. Rodríguez, 77.), Gabi, Tiago, Koke - Costa (Diego, 30.), Villa (Sosa, 70.). Vezetőedző: Diego Simeone.
[1679338] 2014-04-01 20:45:00 Barcelona - Atlético Madridx;
megosztom