Az első percekben a magyar bajnok vezetett, de viszonylag gyorsan kiderült, hogy a Plock remekül megszervezte a védekezését. A szélsőket jól zárták ki a játékból, a belső hármassal kapcsolatban pedig elsősorban arról gondoskodtak, hogy az összjáték ne legyen zavartalan köztük. Hogy így is sok gólt lőttek Nagy Lászlóék, az elsősorban annak volt köszönhető, hogy Sego sorra nyelte be az őt eltaláló labdákat is.

Egy idő után azonban visszaesett az átlövőjáték, eladott labdák jöttek a mieinktől, amiből előnyt tudott kovácsolni a lengyel csapat. Carlos Ortega időkérése ideiglenesen segített, de érződött, hogy a visszarendeződéssel gondok vannak, és felállt falként sem hozta a szokásos színvonalat a Veszprém. Alilovic bravúrjai egy ideig segítettek, de a szünet előtt megint Nagyéknak kellett kapaszkodniuk. (16-16)

A második félidő sem hozott sok javulást, egy darabig talán eladott labdából kevesebb volt, de a védekezés továbbra sem akart összeállni. Sőt, a meccs vége felé talán csak romlott a helyzet, ahogy a 60 percet végigjátszó Nagy László fáradt. Ami a támadásokat illeti, Chema megoldásai nem jöttek be, összességében sem igen működött az összjáték, Ilics, Nagy vagy épp Ugalde egy-egy egyéni megoldása hozta a gólokat.

Némi szerencsét jelentett, hogy a véghajrára a Wisla is elfáradt, így sikerült a néha háromgólosra növő előnyt csökkenteni. Nem sikerült tehát előnyt kiharcolni az első találkozón, de a 34-33 után azért jó helyzetben van a Veszprém.