Taktikai Zóna

Ez nem a Fergie Time-ról szólt

Egy teljes hetet kellett várni arra, hogy megszülessen a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszának első meglepetése. Ez viszont nem kicsi lett: az Olimpiakosz Chori Domínguez és Joel Campbell találataival kétgólos előnyt szerzett a manchesteri visszavágóra.

Se a görögök, sem az angolok nem hiszik el... mégis micsoda különbség! / AFP

Persze amilyen formát idén mutat a United, benne volt a pakliban, hogy a görög kikötővárosban sokkolhatják szurkolóikat. Pedig nem lehetett mindenki annyira pesszimista, hogy ne nézze ki belőlük a sima győzelmet: van Persie és Rooney újra együtt, akkor mi baj lehet? Ráadásul a pireuszi csapat is a 2004-2005-ös idény óta nem nyert az egyenes kiesés szakaszban otthon meccset, és idén se túlzottan olyan sorsolást kaptak, ami miatt el lehetett volna tőlük várni, hogy megszakítsák ezt a sorozatot.

De már a kezdetek kezdetén látni lehetett, hogy ezt a MU-t más fából faragták, mint amikor még Sir Alex Ferguson volt a csapat menedzsere. A glasgow-i trénernek nem a taktikai repertorája volt hatalmas, hanem az emberekkel tudott úgy bánni, hogy mindenki hatalmas önbizalommal játszott a csapatában. Ezért nyertek meg rengeteg meccset a ,,hirtelen halálban", és hoztak vissza rengeteg meccset a pokolból is, mert benne volt mindenkiben az a jó értelemben vett felsőbbrendűségi érzés: ,,Mi ma itt csak győzhetünk!"

Ez viszont az idei szezonra kiveszett a társaságból. David Moyes-e az oka ennek, vagy sem, ebben a kérdésben csak azok tudnak állást foglalni, akik bejáratosak az öltözőbe... Mindenesetre alaposan visszaesett a csapat teljesítménye, és a legutóbb még bajnoki címet szerző társulat már csak a Bajnokok Ligája megnyerésében bízhat, ha be akar jutni megint az elitligába, mert a Premier League negyedik helyéért folytatott versengésben már aligha fogják megelőzni az öt ponttal vezető Tottenhamet és a tizenegy ponttal menő Liverpoolt is.

Ez a tegnapi meccsen is megmutatkozott: míg a görögöket hajtotta előre a fanatikus szurkolótábor (saját tapasztalatból mondom, egy Olimpiakosz-meccset nem lehet leírni, milyen érzés, ki kell menni rá!), addig az angolok láthatólag a ,,jobbak vagyunk, úgyis nyerünk!" és a ,,kit kapunk a következő körben?" gondolatkör társaságában múlatták az időt - miközben elfelejtették megdolgozni érte.

Ez a védekezésükön is látszott: elvétve próbálták csak megszerezni az ellenfél térfelén a labdát, inkább szervezetten visszavonultak, és hagyták, hogy a görögök hadd játszadozhassanak a labdával, amikor az hozzájuk került. Nem a labdabirtoklási arányról beszélek (mert az így is 61-39% lett az ő javukra), hanem a mentalitásról, hogy az egyértelműen gyengébb ellenfélnek nem rontottak neki, nem kezdték el szorongatni a nyakát. Így a görögök vehették át a kezdeményezést, és már az első negyedórában volt is egy hatalmas helyzetük, amikor Chori Domínguez átflamencózott Smalling labdavesztése után a teljes United-védelmen, és csak Vidics közbevetődése gátolta meg abban, hogy közvetlen közelről kapura küldje a labdát.

Ez megadta az alaphangját a meccsnek: Smalling (ahogy az egész vendégcsapat) bátortalan volt, nem mert vállalkozni attól való félelmében, hogy elveszti a labdát. A végén viszont pont ettől vesztették el nemcsak a labdát, hanem a meccset is, mert nem hittek magukban eléggé ahhoz, hogy kiegyensúlyozzák az üvöltő közönség nyújtotta támogatást.

Aki mer, az nyer: mondta egykor Terrence Hill egy baráti kártyaparti közben, és igaza volt a derék Firpo hadnagynak, mert amikor bátor az ember, akkor a szerencse is hajlamos melléállni. Egy gyors támadásból így szerezte meg a vezetést az Olimpiakosz: Maniatisz hiába törte el a labdát, Domínguez beletette a lábát, így az a balra vetődő de Gea mellett a kapu jobb oldalában kötött ki.

Már ebből az egy akcióból is leeshetett az embernek, hogy ki fog nagy valószínűséggel győzni. A taktika ezen a meccsen a lelkiállapotból jött: az Olimpiakosz bátor volt, és Maniatisz is mert csatlakozni a támadásokhoz, azaz nem ritkán öten-hatan támadtak, visszaszorítva így a United középpályáját. Onnan viszont az ellenkező irányban senki nem mert felfutni. Carrick inkább a saját pozíciójából, a védelem elöl szeret irányítani, Cleverley pedig túlságosan is hangulatember: amikor megy a Unitednek, akkor megy neki is, amikor viszont nem megy...

Azt a középpályát, aki a bátortalanságnak, vállalkozóképtelenségnek ,,hála" még a saját térfeléről is elég nehezen hozta ki a labdát, főleg amikor a görögök úgy igazán nekiálltak letámadni. Cleverley, Valencia és Young is csak tanácstalanul álldigált, nem tudva, mit tegyen, merre térjen ki a piros-fehérek útjából; a tanácstalanság viszont egyre mélyebbre csapott. Adrian Chiles, az ITV kommentátora meg is jegyezte: ,,Amikor már Carrick is eladja a labdát, akkor baj van!"

A baj pedig egyre nagyobb lett: a második félidő elején Olaitantól pattant Campbellhez a labda, az Arsenal kölcsönjátékosa pedig bebőrözte az általában megbízható Carricket, és gyönyörűen tekert a jobb alsóba.

A kétgólos előny már nem volt lefitymálható, amit el lehet intézni azzal, hogy ,,eh, csak találtak egy gólt, de attól még úgyis mi vagyunk jobbak!" Moyes ezért beküldte Welbecket (aki Youngot a jobbszélre száműzve a bal oldalvonal mellett robotolt) valamint Kagava Sindzsit, akinek pont azokat a középpályáról felfutásokat kellett (volna) produkálnia, ami Maniatisz nyújtott a másik oldalon.

Az utolsó húsz perc mindenesetre már nem a Fergie Time-ról szólt. A United nem győzelmébe vetett megingathatatlan hitében, hanem kétségbeesésében próbált meg támadni; ilyen helyzetben pedig nem volt meglepő, hogy a játékát a csapatnak alárendelő van Persie (micsoda önzetlenség!) elpuskázta egyetlen értelmes helyzetüket is.

A játékot és az eredményt látva nem csoda, hogy most már az Olimpiakosz az esélyese a párharcnak. Ugyanakkor ki tudja megjósolni, mihez fognak kezdeni három hét múlva a görögök a szurkolótáboruk nélkül a manchesteri esőben?

Bajnokok Ligája
Nyolcaddöntő, első mérkőzés
Olimpiakosz Pireusz - Manchester United 2-0 (1--0) INFO
 
Gól: Domínguez (38.), Campbell (55.)
Sárga lap: Evra (3.), Ferdinand (90.)
 
Olimpiakosz: Roberto - Salino, Manolasz, Marcano, Holebasz - Maniatisz, Ndinga - Campbell (Fuster, 67.), Domínguez (Machado, 76.), Pérez (Valdez, 86.) - Olaitan. Vezetőedző: Míchel.
 
MU: de Gea - Smalling, Ferdinand, Vidics, Evra - Valencia (Welbeck, 60.), Cleverley (Kagava, 61.), Carrick, Young - Rooney - van Persie. Menedzser: David Moyes.
[1625212] 2014-02-25 20:45:00 Olimpiakosz - Manchester Unitedx;