1. Anglia a világ tetején (1966)
Az angol drukkerek számára bizonyára ez az egyik legkedvesebb fénykép, amely 1966-ban, Anglia világbajnoki győzelme idején készült. A legendás vb-döntőben a Háromoroszlánosok a Wembley-ben 4-2-re legyőzték az örök rivális Németország csapatát, ezzel megszerezték történetük első - és máig utolsó - világbajnoki trófeáját. Az angol szíveket megmelengető képen a csapattársak a kapitány Bobby Moore-t emelik a magasba, aki a Jules Rimet kupával a kezében üdvözli a szurkolókat. Anglia azóta sem ért el akkora sikereket, noha a hagyományokat tekintve a világ vezető futballnagyhatalma.
2. Pelé és Bobby Moore találkozása (1970)
Az alábbi kép az 1970-es világbajnokságon készült, amikor a világbajnoki címvédő angolok kapitánya, Bobby Moore és a nagy favoritnak számító brazil csapat legjobbja, Pelé cserélt mezt egymással. A mérkőzést óriási érdeklődés övezte, a sajtó pedig a "legjobb védő" és a "legjobb csatár" párbajaként vezette fel a találkozót. A mérkőzést végül Brazília 1-0-ra megnyerte, ám Bobby Moore szenzációsan játszott. A lefújás után Pelé és Moore mezcseréje a 70-es vb egyik leghíresebb fotója lett, a két korszakos klasszis kézfogója máig sokak emlékében él.
3. Pelé leghíresebb képe (1970)
Minden idők legjobb futballistájaként aposztrofált Pelé talán legismertebb képe 1970-ben, a mexikói világbajnokság döntőjében készült, miután a selecao támadója megszerezte a vezetést Brazíliának Olaszország ellen. Pelé a gólja után csapattársa, Jairzinho nyakába ugrott, a pillanat pedig máig ikonikus momentuma a futballnak. A háromszoros világbajnok Pelének ez volt az utolsó tornája, az elsőt még 1958-ban, tinédzser fejjel élhette át, és pályafutásához méltóan természetesen győzelemmel búcsúzott a világbajnokságoktól.
4. A világbajnoki trófea hazatér Olaszországba (1982)
Az 1982-es spanyolországi világbajnokságon a squadra azzura története harmadik elsőségét gyűjtötte be, amikor a döntőben 3-1-re legyőzte az NSZK legjobbjait. A hazafelé tartó úton készült fényképen az olasz államelnök, Alessandro Pertini, a csapatkapitány Dino Zoff és a szövetségi kapitány Enzo Bearzot kártyázik, így ütve el az időt a hazáig vezető úton.
Noha egy világbajnoki serleg is található az asztalon, a kép tanúsága szerint mindenki a kártyára koncentrál, a Jules Rimet kupa mintha ott sem lenne. Nagyszerű pillanat, melyben a sztárok emberi mivolta fedezhető fel.
5. A lélek ölelése (1978)
A futball világának egyik legmegindítóbb képe 1978-ban Argentínában készült. A házigazda argentinok a fináléban 3-1-es győzelmet arattak a holland válogatott felett, így a dél-amerikai ország története során első ízben hódította el a világbajnoki címet.
A lefújás után egy karok nélküli szurkoló szaladt be a pályára, hogy együtt ünnepeljen az egymás nyakába boruló és zokogó játékosokkal. A Dél-Amerikában csak a "lélek ölélése" néven ismertté váló képen szereplő szurkolóról később kiderült, gyerekkorában veszítette el mindkét karját, szívszorító közeledése pedig egy politikailag zavaros ország nemzetté válásának jelképe lett.
6. Isten keze (1986)
Természetesen kihagyhatatlan egy efféle listáról Diego Armando Maradona legendás alakítása, melyet az argentin zseni szerényen csak "Isten kezeként" jellemzett. Az 1986-os világbajnokság negyeddöntőjében Argentína Angliával nézett farkasszemet, a későbbi győztes gauchók Maradona kezezős góljának is köszönhetően 2-1-es győzelmet arattak a Háromoroszlánosok felett. A kor legnagyobb ásza egy jobb oldalról érkező beadásra Peter Shilton kapussal együtt ment fel a levegőbe, ám mivel a labda túl magasnak bizonyult, a feje helyett a kezével juttatta a kapuba a labdát. Hogy mennyire profin csinálta Maradona a mutatványt, azt jól mutatja, hogy a játékvezető semmit nem vett észre, és szemrebbenés nélkül megadta a találatot. A történethez hozzátartozik, hogy Maradona ugyanezen a mérkőzésen minden idők egyik legnagyszerűbb gólját is megszerezte, amikor is egy félpályás szóló után gurított a hálóba.
7. Terry Butcher véres meze (1989)
A skót Hibernian jelenlegi menedzsere horrorfilmekbe illő "öltözéket" vett fel 1989-ben, egy Svédország elleni világbajnoki selejtezőn. Az angol válogatott hátvédje a mérkőzés korai szakaszában szedett össze egy mély fejsérülést, ám cseréről hallani sem akart, az orvosi stáb rögtönzött bondázsában folytatta a játékot. Mivel a találkozó nagy része még hátravolt, belső védőként rengeteget kellett ütköznie és fejelnie, így viszont a seb újra és újra felszakadt, vérvörössé változtatva ezzel a hófehér címeres mezt. Butcher elszántságát máig legendák övezik, a 77-szeres válogatott hátvédről pedig legtöbbünknek a fenti kép jut az eszébe.
8. Vinnie Jones megszorongatja Paul Gascoine-t
Paul "Gazza" Gascoine nem éppen a halvérű, beszari futballisták táborát erősítette aktív korában, de Vinnie Jonesszal szemben még ő is egy kis nyuszivá változott. A manapság színészi karrierjét építgető Jones a '80-as, '90-enes években a Leeds, a Sheffield és a Chelsea futballistája is volt, ám a legtöbb időt a Wimbledon gárdájánál töltötte, amellyel 1988-ban FA-kupát is nyert. A kőkemény középpályás az ellenfelek rémálma volt, brutális belépői mellett "csínytevései" miatt is féltek tőle a játékostársak. Egy ilyen pillanatot örökített meg a fenti fotó is, a britek két fenegyerekének randevúját egyértelműen a walesi válogatott "mészáros" nyerte meg.
9. Frank Rijkaard leköpi Rudi Völlert (1990)
A futball nem mindig szép, ezt támasztja alá Frank Rijkaard és Rudi Völler legendás fotója. Az 1990-es világbajnokság két szupersztárja a Hollandia - Nyugat-Németország találkozón faragta egymást, aminek a játékvezető egy páros kiállítással vetett véget. A két jómadár közül Rijkaard volt a szemtelenebb, az AC Milan akkori klasszisa két alkalommal megcsavarta ellenfele fülét, és minden lehetőséget kihasznált, hogy szándékosan rálépjen a német csatár lábára. Emellett természetesen ment a "duma" is, a legemlékezetesebb "alakítás" azonban Völler hátulról történő leköpése volt. A "csomag" megörökítésekor Völler épp elsétál a hollandtól, aki tovább nedvesítette Völler amúgy sem túl száraz frizuráját. Nem szép jelenet, annyi biztos.
10. A Ferguson-fiókák (1992)
A Manchester United korosztályos csapata 1992-ben megnyerte a FA Youth Cupot, e diadal pedig egy fantasztikus korszak első állomása lett. A Ferguson-fiókák néven elhíresült játékosok közül Ryan Giggs a mai napig tagja a Vörös Ördögöknek, de Paul Scholes vagy éppen a Neville-fivérek is emblematikus alakjai lettek a klubnak. A Premier League megalakulása óta a Manchester United 13 alkalommal nyerte meg a bajnokságot, 1999-ben és 2008-ban pedig a Bajnokok Ligáját is elhódította. A nyáron visszavonult Sir Alex Ferguson minden idők egyik legsikeresebb menedzsere lett, amely részben a '92-es bajnokcsapat játékosainak köszönhető. A képen a '92-es kupasiker letéteményesei, Eric Harrison vezetőedző, Ryan Giggs, Nicky Butt, David Beckham, Gary Neville, Phil Neville és Paul Scholes láthatóak.
11. Maradona utolsó világbajnoki gólja (1994)
Sok érdekes történet miatt vésődhetett be az emlékezetekbe az 1994-es egyesült államokbeli világbajnokság. Az egyik ilyen volt, hogy az argentin legenda, Diego Armando Maradona a torna felénél megbukott egy doppingteszten, amikor szervezetében effedrin nyomaira bukkantak. A dél-amerikai válogatott kapitányának ezzel a kínos incidenssel véget is ért válogatottbeli pályafutása. Maradona utolsó találkozóját a nemzeti csapatban Görögország ellen játszotta, a hellének elleni pedig egy fantasztikus akció végén csodálatos találatot szerzett. A felsősarkos bomba után Maradona kiszaladt az egyik kamerához ünnepelni - a felvétel alapján nem lehet kérdés, miért produkált pozitív tesztet "DunDiego".
12. Andrés Escobar öngólja (1994)
Alighanem Andrés Escobar fizetett a legtöbbet egy öngólért a futball történetében. Az 1994-es vb csoportkörében az kolumbiai védő a házigazda Egyesült Államok elleni mérkőzésen egy becsúszó szerelést követően a saját kapujába juttatta a labdát, amely csapata 2-1-es vereségéhez vezetett. Noha hasonló esetek hétről hétre megtörténnek a világ futballpályáin, a kolumbiai hátvédnek mégis az életével kellett érte fizetnie. Ugyan a dél-amerikai csapat vérmes reményekkel utazott el a vb-re, ám a házigazdáktól elszenvedett vereség a búcsúját jelentette.
Noha soha nem bizonyosodott be, Kolumbiában úgy tartják, a drogkartellek rengeteg pénzt buktak azon a mérkőzésen, ezért egy bérgyilkos 12 golyót eresztett Escobarba 1994. július 2-án egy El Indigo nevű bár előtt. A gyilkost egy évvel később elkapták, először 43, majd 26 év szabadságvesztésre ítélték, ám 2005-ben - 10 év börtön után - jó magaviseletért szabadon engedték.
13. Roberto Baggio és a kihagyott büntető (1994)
Noha Roberto Baggiót nem gyilkolták meg, az olaszok legendás játékosa szintén végzetes hibát vétett, mikor az 1994-es vb-döntő büntetőpárbajában elrontotta a maga tizenegyesét. Az amerikai tornán a "Copfocska" becenévre hallgató Baggio végig parádés formát mutatott, az olasz válogatottat gyakorlatilag egymaga cipelte el a fináléig, öt rúgott góljával sokáig még a gólkirályi címért is versenyben volt. A fináléban az olaszok a Romario és Bebeto vezette brazilokkal találkoztak, de Gianluca Pagliucának és a kapufának köszönhetően kihúzták a rendes játékidőt. Mivel a hosszabbítás után sem jutottak dűlőre a csapatok, következhettek a tizenegyesrúgások - a vb-döntők történetében először. Vezérhez méltóan Baggio sorsdöntő büntetőhöz állt oda, hisz' tudta: amennyiben nem rúgja be, Brazília megnyeri a tornát. Óriási meglepetésre a squadra azzura 10-ese méterekkel a kapu fölé bombázta a labdát, Cláudio Taffarel kapus pedig térdre rogyva várhatta társait, hogy megkezdjék az ünneplést. Baggio 1993-ban Aranylabdát kapott, ha nincs a kimaradt büntető, vélhetően duplázhatott volna.
14. Eric Cantona és a kung-fu (1995)
Az angol Premier League történetének egyik legjobb játékosa furcsa módon nem egy-egy zseniális csellel vagy góllal került be a krónikás könyvekbe, hanem egy rendkívül szokatlan és sportszerűtlen, ám sokak szemében "tökös" cselekedettel.
Egy 1995-ben megrendezett Manchester United - Crystal Palace bajnokin a nézőtérről Cantonát folyamatosan inzultálta egy lelkes Palace-szurkoló, aki miután a francia középpályást kiállították, tovább köszörülte nyelvét a United hetesén. Cantona azonban nem hagyta annyiban, a piros lapja után visszaszólt a drukkernek, majd egy látványos kung-fu rúgással rendezte le a vitát, amit még egy kisebb ütésváltás követett. Cantonát az eset után négy hónapra eltiltották.
15. Az "eredeti" skorpiórúgás (1995)
Talán nincs olyan futballszurkoló a Földön, aki ne látta volna legalább egyszer René Higuita legendás mozdulatát. A kolumbiaiak bohém természetű kapusa egy Anglia elleni barátságos mérkőzésen mutatta be nem mindennapi mutatványát, amikor Jamie Redknapp lövését előre ugorva, a talpával/sarkával küldte vissza a mezőnybe. A kapus később bevallotta, az eset előtt a partjelző lest jelzett, ezért vállalkozott a rúgásra - a bíró tovább engedte a játékot. Noha a labdarúgás óriásit fejlődött az elmúlt években, Higuitáéhoz hasonló mutatványt azóta sem lehetett látni a legmagasabb szinteken. A dél-amerikai portásnak nem ez volt az egyetlen emlékezetes alakítása, az idősebbek talán emlékeznek rá, amikor a 90-es vb-n utolsó emberként elcselezte magát, a kameruni Roger Milla pedig köszönte szépen, és az üres kapuba passzolt. Érhető, hogy miért az "El Loco", azaz "Az őrült" volt Higuita beceneve...
16. A jövő edzőlegendái (1997)
Valódi kinccsel felérő fényképnek nevezhető az alábbi alkotás, melyen Josep Guardiola és José Mourinho jó kedélyűen beszélget egy Barcelona-edzésen a 90-enes évek közepén. Az 1996-97-es idényben az angol Bobby Robbson irányította a katalán sztárcsapatot, segítője pedig a portugál José Mourinho volt, míg Guardiola játékosként szolgálta a klubot. Ki gondolta volna, hogy az akkori barátság pár év múlva a világ futballjának egyik legnagyobb rivalizálásává fajul? Pedig ez történt, napjaink két legsikeresebb trénere egyáltalán nincs jó viszonyban egymással, egymás elleni találkozóik felérnek egy-egy valódi háborúval.
17. David Beckham, a hülyegyerek (1998)
Az 1998-as franciaországi világbajnokságnak vérmes reményekkel nekivágó angol válogatott az Argentína elleni nyolcaddöntőben kiesett a tornáról. Azt a kudarcot az angol közvélemény a mai napig a gárda akkori legnagyobb sztárjának, David Beckhamnek a nyakába varrja.
A Manchester United aranylábú ikonja Diego Simeonét rúgta meg a földön fekve, ami miatt Kim Milton Nielsen játékvezető felmutatta neki a második sárga lapját, majd a piros kártyát. Az emberhátrányba kerülő angolok ugyan a rendes játékidőt még kihúzták döntetlenre, ám a büntetőpárbajban alulmaradtak riválisukkal szemben. Az angol sajtó másnap '10 hős oroszlán, és egy hülye gyerek" címmel tudósított a találkozóról, érzékeltetve, hogy mekkora közellenséggé vált Beckham a buta hiba miatt. Becksnek egészen 2002-ig kellett vezekelnie, amikor is egy szenzációs szabadrúgásgóllal kilőtte az angolokat a vb-re, Anglia pedig megbocsájtott az ostoba hibáért.
18. Robbie Fowler gólöröme (1999)
1999-et írunk, az angol sajtóban pedig tartja magát a pletyka, hogy a Liverpool támadója, Robbie Fowler nem veti meg a kábítószereket. A Vörösök kiválósága úgy döntött, sajátos módon válaszol a vádakra.
Egy Everton elleni városi derbin történt, hogy miután Fowler bevette a kékek hálóját, a Everton-drukkerek orra előtt eljátszotta a kokainfogyasztás műveletét, felhasználva az alapvonalat segítségként. A poént sokan értékelték, ám az angol szövetség elöljárói nem tartoztak ebbe a táborba, így a korábbi válogatott csatárt 60 ezer fontos pénzbüntetésre és négymeccses eltiltásra bírságolták.
19. Zinedine Zidane BL-gólja (2002)
A franciák világ- és Európa-bajnokának jó pár pazar találata akadt pályafutása során, de a 2002-es BL-döntőben a Bayer Leverkusen ellen szerzett kapásgól mindenképpen az élre kívánkozik. A szakírók szerint minden idők egyik legnagyszerűbb találata volt Zidane kapáslövése, melyet Roberto Carlos beadása után zúdított Jörg Butt kapujába. A francia karmester parádés gólja a Real Madrid történetének 9. BEK/BL serlegéhez segítette a klubot, nem mellesleg az volt Zidane első éve a király gárdánál, hisz' kilenc hónappal korábban világrekordot jelentő összegért szerződtették őt a spanyolok az olasz Juventustól. Hogy Zidane megérte-e a pénzét? Aki ilyen gólokat képes szerezni ilyen fontos mérkőzéseken, azért a világ összes pénze sem drága. Florentino Péreznek semmiképpen.
20. A Disznófej (2002)
Az utóbbi évtizedek legnagyobb vihart kavart átigazolási ügye lett, amikor Luis Figo 2000-ben a Barcelonától a Real Madridhoz igazolt. A portugál akkoriban pályafutása csúcsán volt, abban az évben az Aranylabdát is bezsebelte, így érhetően rendkívül felbosszantotta a katalán drukkereket az árulása. Öt Barcelonában eltöltött év után Figo 2002-ben tért vissza a Nou Campba, de amit a 90 ezres tömegtől kapott, abban nem volt semmi köszönet. Valóságos pokollá változott a kontinens legnagyobb arénája, Figo felé azonosítatlan tárgyak százai repkedtek a mérkőzés minden percében. A legmeghökkentőbb azonban kétségtelenül egy malac levágott feje volt. A találkozót több alkalommal is félbe kellett szakítani, végül döntetlennel záródott az El clásico.
21. Marc-Vivien Foét a pályán éri a halál (2003)
Az utóbbi években sajnos több olyan eset is napvilágot látott, amikor futballistákat a pályán érte utol a végzet. Legutóbb a Bolton játékosa, Fabrice Muamba esett össze a játéktéren, ám őt szerencsére az orvosok visszahozták a halálból.
Nem volt ilyen mázlista a kameruni Marc-Vivien Foé, aki a 2003-as Konföderációs Kupa egyik találkozóján vesztett életét. Az irányító középpályás senkitől sem zavartatva csuklott össze a pályán, és még a hordágyra helyezés előtt meg kellett kezdeni az újraélesztést. Sajnos az orvosok próbálkozásai hatástalanok voltak, Foé nem tért magához, így sokkoló volt, mikor élettelen testét a hordágyra helyezték. Mint utólag kiderült, a West Ham játékosának örökletes szívbaja volt.
22. Az Old Traffordi csata (2003)
2003 szeptemberében az Arsenal látogatott az Álmok Színházába, a Manchester United otthonába, a két csapat randevúja pedig minden idők egyik legdurvább angol bajnoki mérkőzése lett. Az Ágyúsok azokban az időkben verhetetlenek voltak, nem véletlenül kapták meg a szezon végén a "Legyőzhetetlenek" becenevet, ám a United ellen rendre kiélezett harcot vívtak. A 68 ezer néző előtt lejátszott találkozón Steve Bennet játékvezető 9 lapot osztott ki a játékosoknak, Partick Vierát és Dennis Bergkampot ki is állította a londoniak közül. A 0-0-ra végződő mérkőzésen végig pattanásig feszültek az idegek, a rendes játékidő utolsó percében ráadásul a Vörös Ördögök büntetőhöz jutottak. A holland Ruud van Nistelrooynak sem voltak helyén az idegei, elhibázta a lehetőséget és kapufát találta el, az arsenalos Martin Keown pedig azóta már hírhedtté vált módon fejezte ki "örömét" Nistelrooy hibája miatt.
23. Di Canio fasiszta köszönése (2005)
Angliában a góljaival, Olaszországban már inkább botrányaival került a címlapokra Paolo Di Canio. A Sunderland gárdájától az őszi szezon elején menesztett korábbi csatár 2005 januárjában egy Lazio-Roma mérkőzésen náci karlendítéssel köszöntötte a Lazio-ultrákat.
Di Canio közismerten szélsőjobboldali nézeteit általában nem vitte fel a pályára, ám a baloldali Roma ellen rendre kibújt belőle a kisördög. A képen is látható mozdulatért ugyan súlyos büntetést kapott a szövetségtől, Róma kék felében azonban a mai napig egy kultikus hősnek mondhatja magát. Az eset után néhány hónappal egy másik római derbin Di Canio újból megismételte a mozdulatot.
24. Pokol a San Siróban (2005)
2005 áprilisában a két milánói sztárcsapat a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében találkozott egymással. Az első mérkőzésen a Milan 2-0-s győzelmet aratott, majd a visszavágón is megszerezte a vezetést, így az Inter gyakorlatilag búcsút inthetett a továbbjutásnak. A kék-feketék drukkerei nehezen emésztették meg a városi rivális sikerét, amikor pedig a 71. percben Esteban Cambiasso gólját érvénytelenítette a játékvezető, valósággal elszabadult a pokol. A San Siró néhány perc alatt katasztrófa sújtotta területté változott, amit Marco Materazzi és Rui Costa távolról figyelt. Sokan az olasz futball egyik legjobb fotójának tartják, amint a két játékos békésen szemléli az erőszakos eseményeket.
25. Zidane lefejeli Materazzit (2006)
A csúcson kell abbahagyni - tartja a mondás, Zinedine Zidane előtt pedig egy olyan lehetőség adódott, amelyről minden futballista álmodik. A franciák szupersztárja pályafutása végéhez érve világbajnoki döntőt vívhatott hazája csapatával, így nyolc évvel a 98-as hőstett után, ismét karnyújtásnyira került attól, hogy világbajnok legyen. Ám az élet más forgatókönyvet szánt minden idők egyik legnagyszerűbb játékosának, aki egy olyan tettel zárta le profi karrierjét, amely nem méltó pályafutásához. A 2006-as vb fináléjában az olasz Marco Materazzi az egész mérkőzésen becsmérlő megjegyzéseket tett Zidane-ra, aki egész addig el is viselte a beszólásokat, mígnem az olasz a francia húgának közelebbi megismerkedésével fenyegetőzött. Zidane ezt követően megfordult, és nemes egyszerűséggel mellkason fejelte Materazzit, ami után nem lehetett más a sorsa, mint a kiállítás. Zidane nélkül a franciák vezérüket vesztették, így a mérkőzésen egyébként gyengébben játszó olaszok tizenegyesrúgások után megnyerték a világbajnoki címet.
+1. Why Always Me? (2011)
Mario Balotelli megkerülhetetlen jelenség napjaink futballjában. A kétségtelenül tehetséges, kiváló képességekkel megáldott olasz támadó azonban egyelőre botrányos viselkedéseivel, világraszóló partijaival, esztelen pénzköltekezésével és a pályán mutatott zabolázatlan viselkedésével hívja fel magára a figyelmet. Balotelli a Manchester City játékosaként hetente szállította a címlapsztorikat, hol összeverekedett az edzésen Roberto Mancinivel, hol nem volt hajlandó pályára lépni. Két szezonnal ezelőtt a Manchester City 6-1-re legyőzte a városi rivális Manchester Unitedet, Balotelli pedig sajátos gólörömöt választott magának, amikor a "miért mindig én" feliratú pólóval pózolt a kameráknak.