Valamivel több mint egy éve a Red Bull Salzburg második csapatának, az FC Lieferingnek a pályadedzője Lőw Zsolt, aki 2010-ben fejezte be labdarúgó karrierjét.
"Ha nem lett volna ennyi sérülésem, akkor szívesen folytattam volna a labdarúgást - mondta az egykori bal hátvéd a hatharom.com-nak. - Végül a befejezés mellett döntöttem, és igyekeztem egy új célt, egy új kihívást keresni, amiben ugyanúgy megtalálom a boldogságom. Az edzői úton indultam el, miután egykori trénerem, Ralf Rangnick a Salzburghoz csábított. Nem biztos, hogy a hátralévő életemet edzőként fogom leélni, de mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Óriási kedvvel és lelkesedéssel álltam neki, rengeteget tanulok Salzburgban, egyben örülök, hogy a munkámat sikerélmény, megbecsülés övezi, mert ez lökést ad a folytatáshoz. Olyan vezetőedzőt kaptam magam mellé, akivel Hoffenheimben már együtt dolgoztam. Peter Zeiglertől rengeteget tanulhatok, mindig újabb feladatokat kapok. Például játékosmegfigyelést, edzéstartást, ellenfelek elemzését, videózást. Borzasztóan komplett és összetett dolog ez, de egyelőre nagyon élvezem."
Amikor Lőw munkához látott, az FC Liefering a harmadosztályban szerepelt, majd a magyar trénerrel a stábban azonnal felkerült a második vonalba.
"A fő célkitűzés az volt, hogy a Red Bull Salzburg második csapata kerüljön fel a másodosztályba - mesélte az egykori védő, aki 25 alkalommal kapott szerepet a magyar válogatottban. - Az FC Liefering a nyugati csoport első helyén zárt, és a középső csoport győztesével, a LASK Linz-cel játszottunk osztályozót. Az első meccset odahaza 2-0-ra, az idegenbelit pedig 3-0-ra megnyertük, így feljutottunk a második vonalba. Kellően megünnepeltük! A másodosztályban is jól állunk, újoncként a negyedik helyen vagyunk."
Salzburgban óriási figyelmet szentelnek az utánpótlásképzésnek. A fiatal labdarúgók ugyanolyan profi körülmények között tanulhatnak és fejlődhetnek, mint a felnőttek. Lőw Zsolt pontosan látja, hogy idehaza mekkora a lemaradásunk.
"Odahaza nem szoktak örülni, ha egy külföldről hazatérő játékos az alapvető különbségeket sorolja, de én mindig felvállaltam a véleményem - fogalmazott Lőw. - Óriási a differencia a külföldi és a magyar utánpótlásképzés között. Nekem a németre és az osztrákra van rálátásom. Magyarországon sokáig az első csapatra sem jutott pénz, nemhogy az utánpótlásra, ahol olyan edző dolgoztak, akik szakmailag nem mindig ütötték meg az elvárt szintet. Ez nem feltétlenül az edzőképzés hibája, hiszen köztudott, hogy a gyerekekkel foglalkozó trénerek nincsenek rendesen megfizetve. Ráadásul baj volt az infrastrukturális körülményekkel, rossz minőségű pályákon készülhettek a fiatalok. A TAO-programnak és az akadémiáknak köszönhetően immár jobbak a feltételek. Mondjuk a TAO-pénzek elosztására és elköltésére jó lett volna valami ellenőrző szervet felállítani, mert sajnos a támogatás nem mindig oda kerül, ahova kellene..."
Az Újpesten nevelkedett Lőwnek nincs pozitív emléke a magyarországi utánpótlásképzésről. Gyermekként nem sokat kapott idehaza.
"Amikor valaki edzői pályára adja a fejét, akkor felnőtt csapatban gondolkozik - fogalmazott Lőw. - Én sem vagyok kivétel. Nagyon kevés olyan embert ismerek, aki kizárólag arra adta a fejét, hogy gyermekek képzésével foglalkozzon. Az én időmben sem volt másképp, nem dolgoztak főállásban utánpótlás edzők. Engem a tűzoltótól kezdve a vállalkozóig mindenki edzett, csak éppen igazi futballtréner nem. Az aktuális mester megérkezett az edzésre, bedobta a labdát, 30 percen át velünk volt és ennyi. Olyan körülmények között edzettünk, hogy a mai gyerekek egy nap után befejeznék a futballt. Szokták kérdezni, hogy minek köszönhetem a külföldi karriert. Nos, semmi másnak, mint azoknak a személyiségjegyeknek, amiket otthonról hoztam. Nem érdekelt, hogy bokáig állt a víz az öltözőben, nem érdekelt, hogy lyukas cipőben játszottunk, csak hajtottuk a célt. Ilyen előzmények után óriási csoda, hogy Magyarországról néhányan Németországban tudtunk játszani (Lőw játékosként megfordult a Cottbus, a Rostock, a Hoffenheim és Mainz csapatinál is - a szerk.). Nem a képzésnek, hanem a mentalitásnak köszönhettük a karriert."
A sok negatívum ellenére a salzburgi edző hisz a változásban, szerinte ehhez mindössze annyi kellene, hogy körbe nézzünk a világban.
"Annak ellenére is megpróbálok pozitívan tekinteni a labdarúgásunkra, hogy a múlt negatív - mondta Lőw. - Óriási összegek áramolnak a labdarúgásba, ha ezt rendesen kezelik, ha az elosztását képesek felügyelni, és ha az edzőképzésből olyan mesterek bukkannak fel, akik hajlandóak a gyerekekkel foglalkozni, akkor történhet előrelépés. A németek a kétezres évek elején rájöttek, hogy gond van az utánpótlásképzésükben. Ha ők nem voltak restek elindulni, és új alapokra helyezni az egészet, akkor talán mi magyarok sem járnánk rosszul, ha körbe néznénk a világban. Ne azon veszekedjünk, hogy kinek milyen programja van, és mi a neve az utánpótlásképzésnek, hanem a tartalmára koncentráljunk. Arra, hogy mennyire felel meg a mai futball követelményeinek."