Amíg Ruud Gullit vagy Gianluca Vialli játékos-edzőként, addig Eisemann László játékos-gyúróként fejezte be labdarúgói karrierjét. Nem csak védője, hanem masszőrje is volt a BKV Előrének.
"A BKV Előrében fejeztem be a futballt, az utolsó két évemet már úgy játszottam le, hogy nem csak a csapat játékosa, hanem gyúrója is voltam - mesélte Eisemann László a hatharom.com-nak. - Ha valaki megsérült, akkor a doki befutott a pályára a táskájával, én pedig mentem segíteni. Nem tudom mi lett volna, ha egyszer én is megsérülök. Persze egész karrierem során szerencsés voltam, elkerültek a bajok. Egyszer mondjuk az újpesti Tóth "Jokka" rácsúszott a bokámra, ám ezen kívül semmi komoly."
Eisemann László, vagyis Eizi 1982-ben márciusában a serdülő válogatott mellett kezdte a masszőri karrierjét, majd 1983-ban Bicskei Bertalan hívására az Ifi „A” válogatott mellé került.
"Egyik legnagyobb élményem fűződik ehhez, hiszen 1984-ben megnyertük az ifi Eb-t - mondta az 59 éves masszőr. - Aztán az utánpótlás és olimpiai válogatott következett. 1988 decemberében az ifi válogatottal Izraelben szerepeltünk, amikor Bicskei Bertalan váratlanul felhívott. Őt nevezték ki a nagy válogatott szövetségi kapitányának, és annyit mondott a telefonba: Szia, Eizi, te vagy a válogatott gyúrója. Mondtam neki, ne vicceljen, ezt meg kell beszélnem a családommal. De-de, te vagy, felelte, úgyhogy mit tehettem? 1989 márciusában az írek elleni 0-0-ra végződött budapesti világbajnoki-selejtezőn dolgoztam először a válogatott mellett."
Azóta 13 kapitányt szolgált ki - Bicskei Bertalant és Mészöly Kálmánt két periódusban is - és összesen 245 válogatott meccsen ült a kispadon. Két legnagyobb kedvence, Lipcsei Péter és Détári Lajos voltak.
"Lipcsei Petinek azt szoktam mondani, én vagyok az egyetlen olyan ember, aki minden meccsedet élőben látta - mondta Eisemann. - Nagyon szeretem az olyan játékosokat, akik minden meccsen kihajtják magukat, és Peti ilyen volt. Mindig kitette a szívét a pályára. Egyszer nagyot hibázott. 1993-ban a Luzsnyiki Stadionban játszottunk, a második félidőben az oroszok csatára csinált egy cselt az alapvonalnál, Peti teljesen feleslegesen odacsúszott és 11-es lett a dologból. Azt mondta, egy életre okult belőle, soha többé nem hibázott akkorát. Détári Lajosról csak annyit, ha nem Magyarországon születik, akkor világklasszis lett volna."
Sorrendben Bicskei Bertalan, Mészöly Kálmán, Glázer Róbert, Jenei Imre, Puskás Ferenc, Verebes József, újra Mészöly Kálmán, Csank János, ismét Bicskei Bertalan, Gellei Imre, Lothar Matthäus, Bozsik Péter, Várhidi Péter, Erwin Koeman és Egervári Sándor mellett dolgozott.
"Nem volt kedvenc kapitányom, mindenkivel könnyen kijöttem - mesélte Eisemann. - Jenei Imre bácsi például fantasztikus úriember volt, de valami miatt nem tudott sikeres lenni Magyarországon. Pedig korábban a Steauával BEK-győztes volt. Puskás Ferenccel is dolgozhattam. 1993-ban Dublinban játszottunk, ez volt David O'Leary búcsúmeccse. A kezdés előtt Jackie Charlton és Puskás Ferenc egymás mellett indult a kezdőkörbe, de az ír kapitány megállt. Öcsi bácsi nem vette észre, és egyedül ment tovább. Az egész stadion őt ünnepelte, aztán megfordult és intett Charltonnak, hogy ne szórakozzon, ő is kövesse."
A 245 válogatott meccs természetesen nem múlt el sztorik nélkül. A teljesség igénye nélkül Eizi megosztott néhányat.
"Kozma Pista Liverpoolban játszott, és hozott haza durranó tollakat - kezdte Eisemann. - Szólt, hogy Lacikám, itt ez a papír, alá kéne írni, az egész válogatott dedikálta. A kezembe nyomta a tollat, gyanútlanul megfogtam, kihúztam a kupakból, és akkorát durrant, hogy azonnal eldobtam. Én nevettem, de akkoriban Havasi Mihály is a válogatott mellett dolgozott, aki például nem vette jó néven, órákig morgott utána, mert annyira megijedt. Garaba Imre is nagy mókamester volt. A stadionszállóban laktunk, amikor szóltak, hogy Mészöly Kálmán hívat, menjek be a szobájába. Nem tudtam mi lehet a gond, felsétáltam, benyitottam, Kálmán szemben ült, néztem rá, beljebb léptem, erre balról előlépett egy alak. Nagy barna lepel borította, és borzasztóan csúnya, horrorfilmbe illő, vén arca volt. Akkorát ugrottam, hogy majdnem kizuhantam a folyosóra. Garaba Imi volt a tettes, aki egy borzalmas álarcot viselt. De nem mindenki rémült meg tőle. Szilágyi György doki például, akitől rengeteget tanultam, bement, köszönt, és megkérdezte az "öregtől", hogy kit tetszik keresni? Tatán készültünk, még Bicskei Bertalan volt a kapitány, és este végigjártuk a játékosok szobáit. Tudták, hogy mindig én nyitok be először, de egyik alkalommal Vincze Pilu és Kovács Ervin szobájába Berci ment előre. Pilu beöltözött kísértetnek, azt hitte engem kap el, de peche volt, ráugrott a kapitányra. Egy pillanatra megfagyott a levegő, de aztán mindenki nevetett."
A mai magyar válogatott tagjai már nem akkora "pankrátorok", Eisemann pedig ritkán veszi kezébe az irányítást. Telkiben egyszer kivételt tett.
"Dániában vettem magamnak egy Michael Jackson-álarcot, szereztem hozzá egy kalapot és Telkiben szépen felöltöztem - mesélte Eisemann. - Dzsudzsák Balázzsal együtt sorra benyitottunk a játékosokhoz. Nem mindenki értékelte, volt olyan, aki ránk csapta az ajtót, és kilökött a folyosóra. Amúgy nem vagyok mókamester, gyúrás közben sokat beszélgetünk a játékosokkal, azt mondanám magamra, hogy olyan vagyok, mint egy jó báty, aki mindenkit meghallgat."
A játékosok "bátyja" a válogatott és a klubmérkőzésekkel együtt összesen 1439 meccsen ült a kispadon. Ha 90 perccel számoljuk, akkor ez olyan, mintha valaki január 1-jén leülne a kispadra, és legközelebb március 31-én, úgy éjfél tájban állna fel onnan.