Semmi, csak a szokásos: Vettel jött, látott, és győzött, most épp zsinórban harmadszor a szezonban, ezzel pedig hatvan pontosra növelte előnyét a bajnoki táblázaton. Ez volt pályafutása harmincharmadik futamgyőzelme, már csak Senna, Prost és Schumacher van előtte az örökrangsorban. Brutális. Mint ahogyan az is, hogy riválisai képtelenek a nyomába érni - és amíg ez nem változik, hiába fütyülnek minden pályán menetrendszerűen megjelenő ellendrukkerei, semmi nem fog változni. Apropó füttyögés, lassan talán jó lenne leszokni róla, mert nem csak elképesztő módon bunkó dolog, de rettenetesen idegesítő is, ráadásul ez a futballhuligánokra jellemző (nem)tetszésnyilvánítás eddig nagyon távol állt a Forma-1-től. Ha lehet, ne is hozzuk közelebb.

Vettelnek egyébként sima versenye volt, csak a start utáni métereken került elé egy pillanatra Rosberg, de a mercedeses elmérte a második kanyar bejáratát, így a vb-címvédő azonnal vissza tudta előzni. Innen pedig már sétagalopp volt, még az sem zavarta meg különösebben, hogy a verseny felénél beküldött Safety Car lebontotta az előnyét, néhány kör alatt kamatostól építette vissza. Volt olyan szakasza a versenynek, amikor körönként 2-2,5 másodperccel volt gyorsabb, mint az üldözői, az ilyesmit a szakzsargonban brutális erőfölénynek hívják - nem véletlenül mondta a verseny után Alonso, hogy most már tulajdonképpen mindegy, hogy ötödik vagy második lesz, mert Vettelt megfogni lehetetlen. Jobb, ha elkezdünk barátkozni a gondolattal, miszerint a szezon végén Alain Prost mellett lesz egy másik négyszeres világbajnokunk is a dicsőségtablón.

Alonso hátránya ugyanis már hatvan pont, ami figyelembe véve a tényt, miszerint már csak 150-et lehet szerezni a hátralévő hat futamon, igencsak aggasztó. A Ferrari egyébként a maga részéről állítólag feladta a bajnoki harcot, Maranellóban a szingapúri futamot megelőzően ugyanis azt mondták, ha most nem sikerül faragni a hátrányon, akkor inkább a 2014-es autó fejlesztésébe ölik az erőforrásokat. Nem sikerült, sőt, Vettel minden eddiginél nagyobb fölénnyel nyert, és semmi jele annak, hogy a Red Bull lépést tévesztene a következő versenyeken.

A világbajnokság érdemi része ezzel vélhetően lezárult, és bár valószínűleg nagy lesz a csata a tabella második helyéért (kíváncsiak lennénk, kit motivál az ezüstérem az egyaránt világbajnok Alonso-Räikkönen-Hamilton hármasból), ez már igazság szerint keveseket érdekel. Biztosan fognak még füttyögni néhányan, elhangzik egyszer-kétszer, hogy Vettel miatt élvezhetetlen a bajnokság, hogy Alonso mennyire megérdemelné már, de ennyi, ez már lecsengett. Lehet készülni 2014-re.

Új szabályok jönnek, új motorok, alapjaiban változik a cirkusz - azt pedig egyelőre nehéz lenne megjósolni, hogy kinek fekszenek majd igazán a megreformált körülmények. Mikor legutóbb ilyen meredek váltás volt a szabályokban (2009), felemelkedett a Red Bull, és nagyon visszaesett a bajnoki címért küzdő Ferrari-McLaren-BMW hármas, hogy most is jöhet-e hasonló átrendeződés az erőviszonyokban, egyelőre kérdés. Newey mindenesetre már régóta dolgozik a jövő évi Red Bullon, de ezúttal a Ferrari és a Mercedes sem szeretne bealudni, az pedig, hogy az idén már-már röhejesen gyenge McLaren jövőre ismét erős lesz, szinte evidencia.

Sok múlik majd a pilótapárosokon is, a Mercedes Hamilton-Rosberg kettőse erősnek és kiegyensúlyozottnak tűnik, ráadásul akkora rizikófaktort sem látni benne, mint a Ferrari Alonso és Räikkönen fémjelezte szupercsapatában. A Red Bullban továbbra is Vettel egyszemélyes kommandójában bíznak, Ricciardo vélhetően csak vízhordó lehet majd, pláne, ha neki is rendszeresen akkora peche lesz a technikával, mint Webbernek az utóbbi három évben.

A Lotusnál egyelőre még kérdéses a felállás, Romain Grosjean helye sem biztos, Kimi Räikkönen helyére pedig pilótát keresnek Enstone-ban. A legnagyobb esélyes a Felipe Massa-Nico Hülkenberg kettős, nagy kérdés, hogy vajon telik-e mindkettejük bérére az anyagi gondokkal küszködő csapatnál. Az sem világos, hogy vajon elég erősek lesznek-e jövőre, a gárdától több szakember is Maranellóba távozott, a technikai igazgató James Allison elvesztése például óriási csapás. Meglátjuk.

A McLarennél Button helye lényegében biztos, Pérez viszont könnyen körön kívül találhatja magát. Pár napja a csapatfőnök Whitmarsh bedobta a kalapba Alonso nevét, és bár nagyon kis esély van csak a spanyol átigazolásáráa, a történet jól mutatja, a McLarennek nagyon kellene egy igazi top pilóta. Button jobb napjain ugyan simán az, de ő egy közepes autóval sosem fog versenyeket nyerni, Pérez pedig egyelőre csak annyit bizonyított, hogy egy jó adottságú autóval képes rengeteg gumit megspórolni, ha arról van szó.