Taktikai Zóna

Ilyen egy Martino-féle edzőmeccs - meccselemzés, Barcelona-Ajax

  • Szabó András

Ahogy a Real Madrid isztambuli vendégjátéka, úgy az Ajax barcelonai látogatása is hatalmas zakóval végződött... és nem a spanyol csapat kapta azt. Gerardo Martino csapata ugyanis a tréningpályáról vett taktikával 4-0-ra elintézte a hollandokat.

Számomra meglepetés volt, amikor kiderült, hogy most találkozik a BEK/BL-ben először a két csapat; elvégre két négyszeres győztesről beszélünk, akik már vagy ötven éve ott vannak a világ élvonalában. Mindegy, mindenesetre tudjuk, hogy a piros-fehér és a gránátvörös-kék ezer szállal fonódik össze a pályán kívül is; többek között Rinus Michels és Johann Cruijff vitte el Katalóniába azt a jellegzetes stílust, ami megfertőzte Spanyolország északkeleti partvidékét, és ami a Cruijff által edzett Guardiolán keresztül az elmúlt pár év első számú csapatává tette a katalánokat.

A kezdőcsapatok

Emiatt afféle ,,mester és tanítvány"-fílingje volt a meccsnek - igaz, most nem az Ajax oktatott, hanem fordítva. Mesterük, Frank de Boer pedig elég ismerős lehetett minden tekintetben, elvégre az edzői pályafutását háromból három bajnoksággal indító egykori hátvéd szolid négy és fél évet még játékosként lehúzott már a Nou Campban.

Boilesen (fehérrel jelölve) mélyen visszajött Alvessel

A 112-szeres holland válogatottnak nem voltak illúziói: ugyan azt mondta a meccs előtti sajtótájékoztatón, hogy saját játékukat próbálják meg majd játszani, azért a balszélső helyére csak felpakolt egy balhátvédet. Eszembe sem jut szidni ugyanakkor de Boert, mert végülis jól látta: a Barcelona támadójátékának (egyik) kulcsa Daniel Alves, akit Nikolai Boilesennek meg kellett állítania. A brazil felfutásaira az eredetileg balbekk Boilesen példamutató fegyelmezettséggel zárt vissza, s hatástalanította a szélről jövő beadásokat. Igaz, így meg túl sokan lettek a védősorban, és a Barcelona fölénybe került a középpályán, azaz szabadon tartogathatta a labdát, mielőtt kitette volna a balszélre, az oldalvonalról induló, ezért van Rhijnnal egy az egyező Neymarnak.

Moisander, Denswil és Poulsen együttes erővel megpróbálta lefogni Messit - sikertelenül

Az Ajax egyébként ahhoz képest, hogy eleinte milyen keveset volt náluk a labda, elég merészen helyezkedett. Messire nem egy embert állítottak rá, hogy rúgják le, hanem a védővonal testületileg jött feljebb, bezárva az argentint a Moisander-Denswil-Poulsen háromszögbe. Egy aranylabdás azonban nem lenne aranylabdás, ha ez ki tudna fogni rajta; a Bolha amúgy a ,,normál" meccseken is sokat járkál ki a jobbszélre, ahol kezdte a pályafutását. Így volt ez most is.

Nem mondhatni, hogy ekkor még annyira mélyen védekezett volna a Barcelona...

A katalánok persze nem hazudtolták meg magukat: védőit csaknem a félpályáig felparancsolta Martino, és egész pályás letámadásba ment át. Hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás, az ebben az esetben lényegtelen, a fociban a két dolog együtt jár.

Logikus: ha letámadnak a középpályásaim/csatáraim, de a védők hátul maradnak, akkor hatalmas rés lesz a két csapatrész között, ahova egy technikásabb amatőrcsapat be tud passzolni és lendületből vihetik akkor a labdát a védőkre; ha pedig előrehozzuk a védőinket a félpályáig, de nem támadjuk le a labdás embert, akkor pedig az ellenfél röhögve be fogja ívelgetni a hátvédsor mögé a bogyót, és egy lendületből induló csatár vs. egy álló helyből még megfordulni is kénytelen bekk csatájából nem utóbbi fog győzni minden alkalommal.

Az Ajax megoldása erre logikus volt: az izlandi nevek sajátossága miatt (a gejzírek országában nem használnak családneveket) a kommentátor által végig rosszul mondott Kolbeinn amolyan erőcsatárként kapta a felíveléseket; de Boer zsenije pedig abban állt, hogy K.S-t nem középen küldte pályára, ahol Piqué könnyedén lefejelhette volna, hanem a nála tíz centivel alacsonyabb Adriano oldalán, ahova Krkic is kimozgott kettő a kettő elleni helyzeteket kialakítani. Egy-kétszer még helyzetet is alakítottak ki: Valdésnak például nagyot kellett védenie van Rhijn fejesénél, de Duarténak legurított labdából is könnyen lehetett volna gól, ha jobban sarokra tudja lőni a zöld-foki szigeteki származású középpályás.

... nem úgy, mint tíz perccel később, a vezető gól megszerzése után

Persze a letámadás akkor is bizonyos mértékű kockázattal jár, ha működik; Messi szabadrúgásból szerzett gólja után ezért a gránátvörös-kékek visszaálltak egy kicsit pihenni - vagy inkább gyakorolni? Nekem gyanús volt, hogy a második félidőben annyiszor nyújt bele a meccsbe Martino, ami már túlzás is volt. Egyszerűbben is nyerhetett volna ,,Tata", de egyes dolgokat élesben is ki akart próbálni, nem csak az edzőpályán.

Neymar (sárga) és Sánchez (fehér) igyekeztek széthúzni az Ajax védelmét

Ilyen volt például a támadások folyamatának megváltoztatása az első félidő közepén. Eleinte Neymar és Sánchez is szinte vonalszélsőt játszott, hogy minél jobban széthúzza az Ajax hátvédsorát. Ebből azonban hiányoztak a védelem mögé futások (amiben Pedro világbajnok a dél-amerikai duóhoz képest), így csak egyéni akcióból alakulhatott ki helyzet.

Sánchez (narancs) Messi (kék) előtt

Fél óra után ezért változtatott Martino: behozta Sánchezt Messi elé, hogy munkát adjon Moisandernek és Denswilnek, Fábregas pedig kijött jobb fele, hogy Alves azért mégiscsak összejátszhasson valakivel.

Az utolsó húsz percben bevetésre került Martino ,,B terve", amit még Guardiolától lesett el: Sánchez (narancs) és Messi (kék)középen, Neymar (sárga) balszélső, Alves (fehér) pedig egyedül bejátssza a jobbszélt

A második félidőben gyakorlatilag minden összejött a Barcának. Igaz, a katalánok gyakran elvesztek a szépségben, annyiszor próbálták meg kipasszolni középen a betömörülő védelmet; de Martino ilyen szempontból tényleg változást hozott a blaugrana játékába. Előbb Busquets a saját térfelén szerzett labdával megindult, s jó ötven métert vezette, mire gólpasszt adott Messinek. Vilanova alatt ilyenre biztos nem került volna sor; Busquets tartotta volna a pozícióját, s bármennyire is direktebben támadott a Barca Guardiola utolsó idényéhez képest, de egy közeli embernek (mondjuk Xavinak) passzolta volna le, aki előbb passzolt volna oldalra, mint előre.

Passzivitás...

Martino ráadásul a bolondját járatta mind az ellenféllel, mind a saját embereivel; előbb (magához képest) mélyen bevonult saját térfelére, és engedte, hogy az Ajax is labdázhasson egy kicsit. Xavi beállása után pedig megszerezte annyira az irányítást a meccs fölött, hogy kamikáze-letámadásba kezdjen - a negyedik Barcelona-gól pedig egy a holland tizenhatos előtt megszerzett labdából született.

... és letámadás

Bár nemhogy egy semleges, de egy Barcelona-szurkoló is szégyenkezés nélkül bevallhatja: abszolút stílusos focit játszott az Ajax, de a hollandoknak esélyük nem volt a Jordi Alba hiányában is lehengerlő katalánok ellen. Már csak az itt a kérdés: mi lesz a szerepe az Európa-bajnok hátvédnek?

Bajnokok Ligája
H csoport, 1. forduló
INFO Barcelona - Ajax 4-0 (1-0)
 
Gól: Messi (22., 55., 75.), Piqué (69.)
Sárga lap: Moisander (24.), Denswil (85.)
 
Barcelona: Valdés - Alves, Piqué (Bartra, 80.), Mascherano, Adriano - Fábregas (Xavi, 71.), Busquets, Iniesta - Sánchez, Messi, Neymar (Pedro, 72.). Vezetőedző: Gerardo Martino.
 
Ajax: Vermeer - van Rhijn, Moisander, Denswil, Blind (Schöne, 78.) - S. de Jong (Serero, 59.), Poulsen, Darte - Kolbeinn, Krkic, Boilesen. Vezetőedző: Frank de Boer.