Az ember gyakran esik abba a hibába, hogy tipizálja a bajnokságokat: az olasz lassú, taktikus, a spanyol technikás, a német rohanós, az angol ívelgetős. Ezek a kategóriák egyébként tizenöt-húsz éve még simán megállták a helyüket, csakhogy a skatulyázással van egy komoly probléma: nagyon nehezen reagál az időközben bekövetkező változásokra. Ami egy-másfél évtizede még evidenciának számított, az ma már nem is feltétlenül igaz, ám ezt észrevenni nem könnyű feladat.
Főleg, hogy a fent felsorolt identitásbeli különbségeket nagyon nehéz a számok nyelvére fordítani. Kevés a megfelelő mutató, a legjobb még talán az a passzpontosság, amiből egyszerre következtethetünk az adott bajnokság stílusára, tempójára, és a játékszervezési sémáira is.
Ha hosszabb időtávon vizsgáljuk a topbajnokságok vonatkozó adatait, érdekes összefüggésekre bukkanhatunk. Egyrészt látszik, hogy egyre pontosabb a játék, mindegyik nagy bajnokság passzpontossági mutatói javultak az elmúlt öt szezon során. Ennek egyik oka a Barcelona által meghonosított, egyre inkább uralkodóvá váló, labdabirtoklásra építő stílus, a másik pedig a korábbinál sokkal komplexebb, képzett, mindkét lábukkal, nyomás alatt is biztosan passzoló játékosok megjelenése. De nézzük részleteiben.
A Premier League öt éve a rohanós, ívelgetős angol foci melegágya volt, alig 72%-os átlagos passzpontosságával messze elmaradt a többi topliga mögött. Az elmúlt fél évtizedben azonban a trend megfordult, a PL a beáramló spanyol játékosoknak és edzőknek köszönhetően átvette a labdabirtoklás felsőbbrendűségén alapuló stílust, valamelyest a tempó is lassult, ez pedig együtt ma már 80% körüli mutatót eredményez.
A 10%-os javulás még úgy is párját ritkító, hogy tudjuk, a többi elitliga mutatói is javultak az elmúlt öt évben. A legjobban most a Serie A áll, a Juventus domináns stílusa arrafelé is sokaknak mutatja az utat, de az olaszok lassabb tempójú, olykor statikus focija is kedvez a pontos játéknak.
Meglepetésre a spanyolok csak mögöttük jönnek, a Barca hiába átlagol már évek óta 90% körül, egyedül nem tudja eléggé felhúzni a ligát. Nyilván torzítja a mutatókat, hogy a két nagy markánsan kiemelkedik a mezőnyből, ellenük mindenki szemrebbenés nélkül tolja az angolos ívelgetéseket, de az Espanyol vagy a Granada egyébként sem feltétlenül a tiki-takát preferálja.
A németek az elmúlt öt évben mindössze három százalékkal javultak, ott nem a steril dominancia irányába fejlődött a foci. A Dortmund koncepciós futballja sokaknak minta, a játékosok pedig amellett, hogy technikásak, európai viszonylatban is nagyon gyorsak, ezt pedig sok kiscsapat kontrajátékban használja fel. Európa északi részén egyébként sem nagyon van hagyománya a labdabirtoklás elsődlegességére épülő stílusnak, a németek pedig amellett, hogy a korábbiaknál technikailag sokkal sokoldalúbb játékosokat képeznek, meg akarják tartani stílusuk tradicionális elemeit.
A listán ott vannak a franciák, sőt, a legutóbbi szezonban már a hollandok és az oroszok is. Értelemszerűen náluk a kevésbé képzett játékosok miatt több a hiba, alacsonyabb a színvonal, de a trend vélhetően náluk is hasonló lesz.