A csapatkapitányi karszalag gyakran meghatározza egy edző sorsát - pontosabban az, ha a trénernek nem tetszik a szimpatikus vezér, és másnak adja a tisztséget. Fink a sokadik a sorban, ráadásul két héten belül a második. Nem sokkal korábban Király Gábor klubjánál, a másodosztályú 1860 Münchennél állították fel a kispadról Alexander Schmidtet. A 44 éves edző a júliusi edzőtáborban tájékoztatta a játékosokat, hogy elveszi a karszalagot a veterán csatártól, Benny Lauth-tól, aki nyolc éve szolgálja a bajor egyesületet. Innentől meg voltak számlálva napjai.
Stale Solbakken az 1. FC Kölnnél járt ugyanígy. 2011 tavaszán érkezése után Lukas Podolskit fosztotta meg posztjától, 2012 áprilisában elküldték. A Kecskék így is kiestek a Bundesligából, de ehhez a megbomlott öltözői hangulatnak is lehetett némi köze.
2012 nyarán Felix Magath Christian Träsch-t nem találta megfelelőnek a tisztségre, tizenöt héttel később vehette kalapját, noha előző időszakában bajnok lett a Farkasokkal, az év tavaszán pedig megmentette őket a másodosztálytól.
Stuttgartban ez a minta szinte már hagyománnyá vált. Armin Veh a 2008-2009-es szezon elején jelentette ki, hogy többé nem Fernando Meira a vezér a pályán. Négy hónappal később felmentették az edzőt. 2009 decemberében Veh utódja, Markus Babbel is megelégelte Meira "ténykedését", Thomas Hitzlspergert tette meg kapitánynak, ám egy héttel később inkább maga mondott fel.
Természetesen ez nem speciálisan német jelenség, sehol sem szerencsés ujjat húzni a csapatkapitánnyal. Igaz, Angliában némileg fordított a legutóbbi eset: Fabio Capello azután távozott - cseppet sem békésen az angol válogatott éléről -, hogy az FA rasszista botránya miatt elvette John Terrytől a karszalagot. Az olasz szakember ezen felháborodott, közös megegyezéssel szakítás lett a vége - szűk négy hónappal a tavalyi Európa-bajnokság előtt. Érdekesség, hogy a 2010-es világbajnokság előtt még Capello regulázta meg Terryt magánéleti botrányai miatt, és nevezte ki Rio Ferdinandot csékának. A szigetországban akkor szinte nemzeti ügy lett abból, maradhat-e Terry a kapitány, és meg kell-e büntetni, amiért elszerette csapattársa barátnőjét. A védő 2011 tavaszán nyert bocsánatot, és kapta vissza a posztot, a 2012-es kontinenstorna után pedig visszavonult a Háromoroszlánosoktól.
A csapatkapitány személyének megváltoztatása gyakran a vég kezdetét jelenti egy edző számára. Sok esetben a vezetőedző azzal próbálja megszilárdítani tekintélyét, hogy lefokozza a kapitányt. A labdarúgásban a játékosok, edzők, szurkolók és a média nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, ki viseli a karszalagot. Az év elején John Terry feltöltött egy fotót gyűjteményéről az Instagramra, ezzel a kommentárral: "Minden csapatkapitányi karszalagomat elteszem emlékbe minden meccsről, amelyen pályára léptem." A Chelsea bekkje büszkén vezette az angol válogatottat, kimondva-kimondatlanul a legendás kapitány, Bobby Moore utódjának tartva magát, ám érdekes tény, hogy Moore sosem viselte szalagot, az az 1970-es években terjedt csak el a válogatottaknál. 1971 áprilisában Franz Beckenbauer volt az első német csapatkapitány karszalaggal, a német klubfutballban a hatvanas évek közepétől hordták.
A Tottenham ikonja, Jimmy Greaves tavaly megszólalt a Terry-ügy kapcsán. "Miután a bíró feldobja az érmét, már nem számít, ki a kapitány" - fogalmazott. "Technikailag" igaza van, a FIFA szabályzata szerint a "csapatkapitánynak nincs különleges helyzete vagy kiváltságai a játék szabályainak értelmében". Egy meccs során legfeljebb háromszor, a sorsolásnál, a térfélválasztásnál és az esetleges büntetőpárbajok előtti sorsolásnál van szerepe. Jelentősége a közösségen belül fontos, és ez kihat a pályára is. Olyan játékos a kapitány, akiben a társak feltétel nélkül megbíznak, aki vezéregyéniség tud lenni a pályán és az öltözőben egyaránt. Nem csak ő reklamálhat a játékvezetőnél, de a "szokásjog" alapján legtöbbször ő beszél a bíróval, vagy épp a játékvezető rendeli magához. Valójában különleges státuszt jelent csapatkapitánynak lenni, amit vagy megszokik az edző - vagy megszökik.