Magyar foci

Bognárgyuri vs. tények, sokadik felvonás

  • P. Kele János
megosztom

A magyar futball önjelölt megmondóembere ismét kilátástalan küzdelembe kezdett a tényekkel: szokás szerint Paulo Sousának olvasott be, és szokás szerint nem szentelt túl sok figyelmet a tényeknek. Sorra vesszük, hol, és miben tévedett.

Hiába hitte azt pár hónappal ezelőtt a magyar Szakma (igen, nagybetűvel), hogy végre megszabadult a patás ördögnek titulált Paulo Sousától, elég volt egy izraeli sajtóértesülés, és máris áll a bál: a portugálból állítólag szövetségi kapitány lehet. A Nemzeti Sport nem is bízta a véletlenre, kapásból megindította a hadjáratot, szakértőnek pedig  - szigorúan az objektív tájékoztatás szentségének jegyében - a portugállal közismerten példás és kölcsönös tiszteleten alapuló barátságot ápoló Bognár Györgyöt kérte fel.

Bognár ismét nekiment Sousának, de ismét nem volt igaza

A korábbi 50-szeres válogatott játékos a rá jellemző vehemenciával vetette magát a küzdelembe, íme ámokfutásának sarokpontjai:

  1. Sousa hároméves klubmodelljéből nem lett semmi, a kitűzött célt nem valósította meg
  2. szakmailag visszaléptette a csapatot a Mezey-korszakohoz képest
  3. nem volt saját játékrendszere
  4. nem hozott új filozófiát
  5. unalmas meccseket játszott a csapata

Gyuriból csak úgy ömlött a sok gondolat, legutóbb talán akkor volt ilyen aktív, amikor milliós nagyságrendben fúrta a soproni klubkasszát, a sportújságíró azt mondaná, már-már régi önmagát idézte. De nézzük tételesen.

"Az, hogy a Paulo Sousa eljött ide dolgozni, és három évben gondolkozott, elegendő pénznek kellett ott lenni a kasszában, hogy ezt egyáltalán elvállalta(...) Valószínűleg itt nem pénzügyi probléma van(...)"

Bár arról fogalmunk sincs, hogy kikhez viszonyítva nem érzékel pénzügyi problémát Bognár, gyorsan szögezzük le, Sousa Fehérváron eltöltött másfél éve alatt mindösszesen három játékosért (Kovács István, Nikola Mitrovics, Edson Paraiba) tudott pénzt kiadni a transzferpiacon, 21-en pedig teljesen ingyen érkeztek. Mezey György regnálása alatt ez az arány 14-5 volt, a korábbi szövetségi kapitány ráadásul összesen 3,8 millió eurót* költhetett játékosokra a portugál cirka 1 milliójával* szemben. Ez barátok között is majdnem négyszeres különbség, és nem Sousa javára.

"A hároméves klubmodell felépítéséből - aminek nekikezdett, és vártuk, hogy ebből mi lesz -, nem lett semmi. Ennek a háttere viszont anyagilag megvolt."

Amikor Sousa aláírta a szerződését, valóban három éves ciklusról beszélt, a kitűzött cél pedig az volt, hogy ennek az időszaknak a végére a csapat jusson el a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Ez ugyan nem sikerült, de az EL-ben nemhogy elérte a csoportkört, de onnan kis híján tovább is jutott csapatával - ezt azért a semminél valamivel illene többre értékelni. Amiért jött, amire vállalkozott, azt, ha be nem is fejezte maradéktalanul, de kétségkívül voltak nagyon komoly részsikerei, és láttuk, ehhez csak negyedannyit kellett költenie, mint Mezeynek.

"Ebben az esetben éppen az volt a probléma, hogy csakis a saját ismeretségi köréből merített játékosokat, kizárólag a saját(...) irodáján keresztül, vagy menedzserirodájának, vagy nem is tudom, hogyan nevezzem(...)"

Paulo Sousa közismerten Filipovics Vladan közvetítésével került Magyarországra, vagyis, ha Bognárnak igaza van, akkor minden általa hozott játékosnak a szerb származású menedzser ügyfelei között kell lennie. A helyzet ehhez képest az, hogy a Sousa által szerződtetett 21 játékos közül mindössze ötről lehet biztosan tudni, hogy Filipovics egyengeti a karrierjét, közülük ráadásul négyen (Juhász, Kovács, Haraszti, Szekeres) magyarok.

"(...)még eredményesnek is lehet tekinteni, de szakmailag, játékban, csapatépítésben a Videoton a bajnokcsapathoz képest visszalépett és nem előre."

Néhány adat: Mezey György leendő bajnokcsapata az Európa Liga selejtezőjének első körében, a szlovén NK Maribor ellen, 1-3-as összesítéssel rögtön kiesett. Sousa a Slovan Bratislava (1-1, idegenben lőtt góllal), a Gent (3-0), és a Trabzonspor (0-0, tizenegyesekkel) elleni párharcokkal ugyanabban a sorozatban főtáblára jutott, majd ott hazai pályán mind a Sporting Lisszabont (3-0), mind a később az elődöntőig menetelő Baselt (2-1) legyőzte. A hazai bajnokságban Mezey Vidije 61 megszerzett ponttal, 59-29-es gólkülönbséggel végzett az élen, Sousa egy évre rá 66 ponttal és 58-19-es gólkülönbséggel lett ezüstérmes. Hogy ilyen, szemmel láthatóan jobb eredményeket miképpen lehet elérni szakmailag, játékban és csapatépítésben egyaránt jelentkező visszalépés közben, rejtély.

Valószínűleg Sousa is csak nevetne Bognár értékelését hallva

"(...)de futballban semmiféle új játékrendszert, semmiféle új filozófiát nem véltünk felfedezni - legalábbis én."

Sousa Videotonját rengetegszer elemeztük. A csapat a Mezey-korszak 4-3-3-mas felállását stabil 4-2-3-1-re cserélte, Sándor szerepköre igazi különlegességnek számított, a masszív, két négyesláncra építő védekezés pedig nemzetközi szinten is megállta a helyét. Olyan tudatos, szervezett, precízen kidolgozott taktikát, mint ami Sousát jellemezte, magyar szinten évek, sőt, talán évtizedek óta nem láthatott a közönség. Hogy látványos volt-e, vagy sem, az már egy másik lapra tartozik, helyette inkább beszélhetnénk arról, vajon a Sousa érkezését megelőző 20 évben hány új játékrendszert és filozófiát alkottak meg a magyar edzők.

"alapjában véve nincs ellenérzés (a külföldi edzőkkel szemben - a szerk.), addig, amíg erre okot nem adnak"

Sousa bűne, az ok, amellyel okot adott az ellenérzésre, Elek Ákos kezdőcsapatból való száműzetése volt, mondván, a szűrő fontos eleme a válogatott taktikájának, és rendszeresen játéklehetőséget kellene kapnia, hogy fejlődjön. Apró homokszem a gépezetben, hogy Sousa nem a válogatott, hanem a Vidi érdekeinek képviseletéért kapta a fizetését, az előző pontokban ráadásul láttuk, Elek nélkül a csapat jobb eredményeket ért el, mint korábban vele. A válogatott középpályás ráadásul aztán hiába igazolt Törökországba, az Eskisehirspornál sem játszott, két év távlatából tehát nyugodtan mondható: bebizonyosodott, Sousának volt igaza vele kapcsolatban.

"Sousa egy észjátékos volt, akitől edzőként is hasonlót vártam, hogy majd egy kreatív, kezdeményező futballt játszó csapata lesz - ehelyett kaptam egy igen passzív futballt"

Paulo Sousa védekező középpályás volt, labdaszerző. Ha valakihez hasonlítani kellene a jelenlegi magyar mezőnyből, akkor valószínűleg Nikola Mitrovics jutna a legtöbb ember eszébe. Nos, a szerb középpályás Fehérváron Sousa egyik első igazolása volt, szinte végig rá épült a csapat játéka, a portugál annyira bízott benne, hogy nyáron a Maccabihoz is magával vitte. Vagyis, a Sousa által képviselt játékfilozófia szerves összhangban van saját játékosmúltjával. Ismét csak nem értjük, miről beszél Bognár.

"a Videoton hazai meccseiben (sic!) elvétve van jó futball. Nem véletlen van az, hogy kiment 8-10 ezer ember egy ilyen Euroliga (sic!) mérkőzésre, és a bajnoki meccseken olyan 2-3 ezer ember lézengett."

A Videoton a hazai bajnokságban többek között a Paks, a Pápa, a Pécs, a Kaposvár és a Kecskemét ellen játszik, az EL-ben pedig a Trabzonspor, a Sporting, a Basel és a Genk volt az ellenfele. Ez már önmagában jelentős különbségekhez vezethet a nézőszámban, és akkor még nem vettük figyelembe, hogy Fehérváron azóta sincs több néző, mióta José Gomes támadófutballt játszat a csapattal.

"de miért nincs annyi pénz? Hát idejött vagy tizenöt portugál!"

A Videoton jelenlegi keretében összesen 4 portugál játékos van, ez a 27 fős keretnek nagyjából az egyhetedét jelenti.

Akárhogyan is számoljuk, ez 9-0. Nem neked, Gyuri. Megint nem.

* az átigazolási összegek tájékoztató jellegűek, a transfermarkt.de információin alapulnak. A klub nem erősítette meg ezeket az összegeket.

 

megosztom