Taktikai Zóna

Így tarolt a ,,madocsai Rooney" vezette gépezet - meccselemzés

  • Szabó András
megosztom

Tökéletesen megszervezett gépezetet küldött pályára Egervári Sándor és stábja az észtek elleni, sorsdöntő utáni világbajnoki selejtezőn. Alig öt nappal egy edzői- és játékoshibákkal teli katasztrofális vereség után most úgy illeszkedtek a taktikai és technikai fogaskerekek egymáshoz, ahogy csak egy életben csak kevésszer szoktak; így pazar és logikus játékkal, Böde Dániel nagyszerű teljesítményének köszönhetően 5-1-re porolta el a válogatott a pénteken még a hollandokkal döntetlenező balti tizenegyet.

Előzetes filozofálásunkból a csapat majd' háromnegyedét találtuk el. A védelemben végül Lipták helyett Guzmics, a középpályán Lovrencsics helyén Koman lépett pályára, a csatársorban pedig Szalait Németh pótolta. A két szombathelyit szidtuk is rendesen a bukaresti mérkőzés után, de azzal a találkozóval ellentétben most gond nélkül illeszkedtek a csapat rendszerébe, és sikerült jó oldalukat mutatniuk. Ebben nagy része volt az Egerváriék által nagyszerűen kitalált gépezetnek.

Rendkívül hasznos volt a visszavontan játszó Hajnal Tamás

Szerencsére a „találatok” között volt az Elek–Hajnal középső középpályás-kettős, akiknek meghatározó szerepük volt a győzelemben. Hajszálra pontosan azt a szerepet játszották el, amit elvártunk tőlük - azaz előbbi energikusságával távol tartotta az ellenfeleket az Ingolstadt légiósától, aki ezt kihasználva a védők felé visszamozogva opciót nyújtott nekik a passzolásra, és mélységből szervezte a játékot. Védekezésben is nagy munkát végeztek, de főleg a támadásoknál mondhatjuk el, hogy ők voltak a csapat szürke eminenciásai; ha ők nincsenek, akkor a labda sem jut az oldalvonalak mellé, így az első két gól meg sem történt volna.

Amikor nem Dzsudzsák (sárga), akkor Laczkó (fehér) kondenzcsíkját követték az észt védők

Egerváriék ugyanis egyértelműen a két szélre tervezték meg a válogatott támadójátékát. A bukaresti mérkőzésen elnémított Dzsudzsák Balázs most egy gyengébb ellenféltől sokkal több helyet kapott, mint pénteken Mateltól, de segített neki az is, hogy nem Kádár Tamás, hanem Laczkó Zsolt játszott balhátvédet. Vele sokkal kevésbé volt kiszámítható, hogy mi alakul ki ezen az oldalon; volt, amikor Dzsudzsák viharzott el Jääger mellett, de volt olyan is, amikor az észt jobbhátvéd kilépett a Dinamo légiósára, és földbe gyökerező lábakkal végignézte, hogy egy kényszerítőből a sprintben közlekedő olasz légiós helyére megy a labda.

Ennek a változatosságnak köszönhettük az első két gólt: előbb Dzsudzsák beadását Reintam és Klavan finneket lekopírozó módon bénázta saját kapujába, majd tíz perccel később megint egy innen érkező keresztpasszba tette bele Böde a fejét, amiből aztán megszületett a mindenkit megnyugtató második találat.

Vanczák (fehér) felfutásai miatt Koman beindulhatott középre, így magára vonta a középpálya figyelmét - Böde emiatt visszalépve töküresen

A románok elleni meccsel ellentétben most jó ötlet volt Koman jobb oldalon szerepeltetése - Vanczáknak köszönhetően. A Sion játékosa most nem elvétve, hanem minden adandó alkalommal fellépett a támadásokkal, így nemcsak az ellenfél legkreatívabb játékosát, Kinket szorította vissza a saját térfelére, de sprintjei miatt az sem volt gond, hogy Koman a pálya közepe felé indult.

Itt a középpályás szabadon játszhatott össze csapattársaival; ráadásul mivel az észtek csak négy fedezettel léptek fel, így három a kettő elleni emberelőnyt hozott létre, azaz legalább egy szabadon megjátszható embert mindig találhatott a pálya közepén.

Ez az ember általában Böde Dániel volt, aki hosszú évekig mesélhet majd erről a mérkőzésről. Még ha nem is csinált volna más semmit, a szólógólja akkor is feljogosítaná erre; de még a veretes NB I-ben is ritkán fordul elő, hogy egyvalaki öt gólban is benne hagyná a lába nyomát, nemhogy egy válogatott találkozón.

A "madocsai Rooney-nak" hatalmas területe volt játszani, mivel a keretben található leggyorsabb támadó, Németh Krisztián folyamatosan betörésekkel kényszerítette egyre hátrább az észt bekkeket, a középpályának pedig Komanékra kellett figyelniük, ezért egyre nagyobb lett a két csapatrész közötti szabad tér. Ide lépett be Böde, aki fejelőkészségével két gólt is előkészített, erőszakosságával kiharcolta a Dzsudzsák gólját megelőző szabadrúgást, határozottságával pedig eldöntötte a találkozót.

Élete mérkőzését játszotta a Ferencváros csatára, Böde Dániel / origo

Két tanulságot lehet levonni ebből a remek produkciókkal teli találkozóból. Egyrészt Hajnal Tamás az ugyanabból a kávéházból (vagy feljebbről) érkező ellenfelekkel szemben klasszikus irányítóként szinte hatástalan, de visszavont szervezőként nagyon hasznos, mert higgadtságát a többiek is átveszik, és egy össze-vissza ívelgető csapatra türelmes passzjátékot tud kényszeríteni.

Másodsorban Böde Dániel a válogatott kulcsfigurája lehet a jövőben, ha az ellenfél szűrő nélkül áll fel. Ekkor a csatársorból visszalépve lendületből érkezhet meg az ellenfél védelmére, és ember legyen a talpán, aki ilyenkor szabálytalanság nélkül meg tudja állítani…

Világbajnoki selejtező
Európai zóna, D csoport, 8. forduló
INFO Magyarország – Észtország 5-1 (3-0)
 
Puskás Ferenc Stadion, 10 000 néző. V: Kulbakov (fehérorosz)
 
Gól: Klavan (11.-öngól), Hajnal (21.), Böde (41.), Németh (69.), Dzsudzsák (85.), illetve Kink (48.)
Sárga lap: Laczkó (54.), Guzmics (60.), illetve Purje (34.), Jääger (61.), Vunk (69.), Kink (74.), Reintam (84.)
 
Magyarország: Bogdán – Vanczák, Guzmics, Kádár, Laczkó (Devecseri, 62.) – Koman, Hajnal, Elek (Gyömbér, 76.), Dzsudzsák – Böde, Németh (Szakály, 86.). Szövetségi kapitány: Egervári Sándor.
 
Észtország: Pareiko – Jääger, Reintam, Klavan, Teniste – Purje (Zenjov, a szünetben), Vunk, Mosnikov, Kink (Kams, 76.) – Ahjupera (Ojamaa, a szünetben), Anier. Szövetségi kapitány: Tarmo Rüütli.
[1147884] 2013-09-10 20:30:00 Magyarország - Észtországx;
megosztom