Magyar válogatott

Nem verekedni megyünk Bukarestbe, hanem futballozni - Egervári Sándor

Interjú a szövetségi kapitánnyal, aki szerint akkor is nagy előrelépés lenne a második hely, ha lecsúsznánk a pótselejtezőről

  • Göbölyös János
megosztom

Túl vagyunk a világbajnoki-selejtezők hatvan százalékán, négy mérkőzés van még hátra, a magyar válogatott második a csoportjában. Ahhoz, hogy ott is maradjon, pénteken este minimum egy pontot kellene szereznie Bukarestben, majd négy napra rá itthon nyernie az észtek ellen. Ezzel persze csak azt érhetnénk el, hogy pontelőnnyel várhatnánk az októberi két utolsó selejtezőt. De ne szaladjunk ennyire előre, Egervári Sándor sem teszi, egyelőre a románokra koncentrál a játékosokkal együtt. De vajon miként látja az esélyeket, mennyire favorizálja a kétcsatáros játékot, mi a véleménye a vetélytársainkról, hogyan készíti fel a csapatot a bukaresti hangulatra? Ezekről és sok minden másról beszélgetett a hatharom.com a szövetségi kapitánnyal.

Egervári Sándor bravúrra készül a magyar válogatottal Bukarestben

- Reálisnak tartja a második helyünket a csoportban?

- Nem, mert a harmadik kalapból indultunk, azaz két csapatot elénk rangsoroltak. A realitás Hollandia mögött a törökök továbbjutása lenne, nem alaptalanul, hiszen a futballkultúrájuk a miénk előtt jár. A párharcban azonban egy győzelem és egy döntetlen a mérlegünk velük szemben, ami felborította az előzetes várakozásokat.

- A törökök új szövetségi kapitánnyal futnak neki a végjátéknak, Abdullah Avci lemondása után a nagy visszatérő, az ország futballjának emblematikus alakja, Fatih Terim vette át a csapatot. Jó ez nekünk?

- Nem tudom...Játszanak még a románokkal és a hollandokkal, ha elkapják a fonalat, befuthatnak a második helyre. Változatlanul azt mondom, hogy bár négy pont a hátrányuk velünk szemben, nem szabad őket leírni.

- Ha már a kapitányoknál tartunk, Victor Piturca nem igazán népszerű mostanában Romániában, a sajtó és a szurkolók részéről is érte őt támadás, néhány játékossal is volt konfliktusa. Mennyire lehet ez hatással a mérkőzésre, jelenthet-e valamiféle előnyt a számunkra?

- Ha ebben bíznánk, magunkat csapnánk be. A románoknak jó játékosaik vannak, nem szabad hagyni, hogy ezek a hírek elaltassanak minket. Sokkal inkább arra kell koncentrálni, hogy a mi játékosaink a lehető legjobb formában legyenek, egységes csapatot alkossanak és a lehető legkisebb hibaszázalékkal hozzák le a meccset.

- A selejtező-sorozat előtt meg közben is többször nyilatkozta, hogy lesznek körbeverések a csoportban, az a válogatott végezhet a második helyen, amelyik ezekből jobban jön ki. Még mindig tartja ezt?

- Igen. Ismétlem, a most negyedik törökök a még megszerezhető tizenkét ponttal befuthatnak a második helyre, mint ahogyan mi is maradhatunk ott. Meggyőződésem, hogy a keresztbeveréseknek nincs vége, lesz még váratlan eredmény a csoportunkban, remélem, hogy ezek számunkra kellemes meglepetést hoznak.

- Azt például váratlannak értékelné, ha nyernénk Bukarestben?

- Hát...Maradjunk annyiban, nem papírforma-győzelem lenne.

- Erre már csak azért is szükség volna, mert bravúrt még nem értünk el. A törökök ellen szerzett négy pont összességében annak mondható, de hiányzik egy igazi szenzáció, egy a miénknél magasabban rangsorolt ellenféllel szembeni idegenbeli siker. A történelem többször bizonyította, nem csak a mi esetünkben, hogy e nélkül szinte lehetetlen kiharcolni a továbbjutást, vagy legalább a pótselejtezőt.

- Sőt, szerintem egy bravúr nem elég. A törököktől elvett pontokat én is annak értékelem, a románok elleni győzelem is az lenne, főként az itthoni döntetlen tükrében, de én ebbe a kategóriába sorolnám azt is, ha az észteket oda-vissza vernénk. Értem én, hogy most mindenki a bukaresti meccsel foglalkozik, de négy napra rá legalább olyan fontos mérkőzés következik. Az észtek kapcsán hajlamosak vagyunk legyinteni, róluk senki nem beszél, pedig arról a válogatottról van szó, amelyik három évvel ezelőtt a rájátszásig jutott az Európa-bajnokság selejtezőjében, és ezzel alaposan felborította a papírformát. Játéktudásban most is hasonló szinten vannak, a különbség az, hogy akkor volt két bravúrjuk, most pedig nincs. Remélem, nem is lesz. Óva intem a játékosokat, hogy ezen az összetartáson csak a románokra készüljenek, mert az visszaüthet. Az észtek ellen is ugyanúgy három pontot osztanak a győzelemért, mint bármelyik másik mérkőzésen.

- Egy bukaresti győzelemmel hány százalékkal ugrana meg az esélyünk a pótselejtezőre?

- Nem szoktam ilyennel foglalkozni, nem százalékokban, hanem pontokban gondolkodom. Van négy meccsünk, abból kell a legtöbbet kihozni. Persze, nevezhetjük a pénteki eredményt kulcsfontosságúnak is, de az imént már elmondtam, születhetnek még a csoportban meglepetések, az sem zárható ki, hogy az utolsó játéknapon dől el minden.

- Az viszont már most eldőlt, hogy Rudolf Gergelyre ebben a sorozatban már nem számíthat. Két évvel ezelőtt a válogatott alapembere volt, a játéka, a góljai nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy szinte végig versenyben lehettünk az Eb-selejtező csoport második helyéért. Mi a véleménye a Diósgyőrben történtekről, ami nem csak Rudolfot, de közvetve a másik két kerettagot, Kádár Tamást és Elek Ákost is érintheti.

- Nem kívánok foglalkozni a klub belügyeivel, korábban más esetek kapcsán sem tettem ezt. Tény, hogy váratlanul ért a döntés, de ezzel nyilván nem vagyok egyedül. Nagyon sajnálom az egész történetet, természetesen Gergőt is. Amit én láttam rajta, nem a hozzáállásával volt probléma, ki akart jönni a gödörből, sokat vállalt a mérkőzéseken, de valamiért nem kerekedett ki a teljesítménye.

- Mi tenne jót neki, ha itthon, vagy külföldön folytatná a pályafutását?

- Nehéz erre válaszolni, a képességei adottak ahhoz, hogy akár egy komolyabb európai csapatban futballozhasson, és mint ahogyan azt korábban bizonyította, a magyar válogatottnak is meghatározó tagja legyen. Jelenleg sajnos nincs abban a formában. 

- És Elek meg Kádár?

- Annyira azért nem ijesztő a történet, mint ahogyan az a sajtóban megjelent. Kádár teljesítményével elégedett vagyok, egy-két hibától eltekintve a válogatottban mutatott játékával sincs probléma. Elek sokat lépett előre, a tavaszi teljesítményéhez képest lényegesen jobb állapotban van.

- Pintér Ádám viszont kikerült a keretből. A csapat nélküliség, vagy a csehek elleni formája miatt?

- A kettő összefügg. Amíg nem játszik rendszeresen, nem számíthatunk rá. Pedig alapember, de folyamatos meccsterhelés nélkül sajnos csak olyan teljesítményre képes, mint amilyenre a csehek ellen az első félidőben volt. Az viszont kevés lenne Romániában.

- Koman Vladimirnek van ugyan klubja, de csak epizódszerepeket kap. Ha nem változik a helyzete, róla is lemond?

- Ő az a fiatalember, aki rengeteget vállalkozik, a nehéz helyzetekben is képes megújulni, a többieket magával ragadni. Nagyon komoly értékei vannak. A csehek ellen a második félidőben a csapat egyik legjobbja volt. Sajnálatos, hogy a klubjában keveset foglalkoztatják, remélem, ez a probléma hamarosan megoldódik.

- A legnagyobb gondot minden bizonnyal Juhász Roland kiesése és pótlása jelenti. A sérülése ráadásul olyan természetű, hogy akár a két utolsó, októberi selejtezőről is lemaradhat.

- Már maga az eset is óriási pech, hiszen a saját csapattársával ütközött. Amikor végre visszanyerte korábbi jó formáját és alapembere lett a Videotonnak, egy ilyen balszerencsés mozdulat miatt hosszú hetekre harcképtelenné vált. Nem csak a játéka, hanem a jelenléte, az eddigi hetvennyolc válogatottságán szerzett rutinja is hiányozni fog. Utóbbit nyilván nem tudjuk pótolni, remélem, aki a helyére kerül, megoldja a feladatát.

- Gera Zoltánról viszont jó híreket kaptunk, elképzelhető, hogy ő már ott lehet a hollandok és az andorraiak elleni záró fordulóban?

- Többször beszéltem vele és az edzőjével is az utóbbi időben, remélhetően októberben már lesz néhány mérkőzés a lábában, így akár a válogatott kapcsán is felmerülhet majd a neve.

- A csehek elleni mérkőzésre visszatérve, a lefújás utáni nyilatkozatában a riporter kérdésére azt válaszolta, előfordulhat, hogy Bukarestben két csatárral kezdünk. A románok ellen tehát Böde és Szalai is ott lehet a kezdőcsapatban?

- Számomra ez azért nem kardinális kérdés, mert amikor nálunk van a labda, minimum négy ember csatár. És ez igaz volt korábban is, bármilyen összeállításban léptünk fel. Teoretikusnak érzem az egy, vagy két ékes felállásról szóló vitát, mi mindig arra törekedtünk, hogy a támadó harmadban négy, de volt olyan, hogy öt játékos legyen. Egy akció során legalább ennyi embernek meg kell érkeznie az ellenfél kapuja elé. Lehet közöttük akár védő is, úgy, mint legutóbb például Vanczák Vili, akinek be kellett lépnie a támadásba, tizenegyest csinált, azzal lett egy-egy a vége. Nem elsősorban a posztokon, hanem a személyeken, a pillanatnyi formán múlik a játék hatékonysága. A mérkőzés alakulásával nyilván módosulhat a szerkezet, de alapesetben az áll jól nekünk, meg úgy általában a magyar labdarúgásnak, ha egy emberrel több, a támadásokhoz értő játékos van fenn a pályán, mint kevesebb. Ehhez értünk jobban, ezt örököltük a nagyjainktól, ez a tradíció. Megadhatnám én az összeállítást  négy-kettő-négyben is, és akkor azt mondanánk, hogy négy csatárral kezdtünk? Nem egészen így működik ez. Mindig és mindenhol nyerni akarunk, így lesz ez most is, lesz annyi támadó felfogású futballista a csapatban, hogy elérhessük a célunkat. Hogy aztán közülük kit nevezünk csatárnak, vagy középpályásnak netán védőnek, az az előbb elmondottak tükrében tulajdonképpen mindegy.

- Az viszont egyáltalán nem, hogy a játékosok képesek lesznek-e függetleníteni magukat a várhatóan ellenséges hangulattól. Kihallják-e majd az ötezer magyar szurkoló biztatását az ötvenezres tömegből. Már persze, ha lesz ennyi román a lelátón, erről ugyanis megoszlanak a vélemények. A helyszín, a légkör igényel-e a szokásostól eltérő mentális felkészítést?

- A néhány hiányzónk ellenére a keretünket ma már olyan játékosok alkotják, akiknek inkább több, mint kevesebb rutinjuk van abban, mit jelent olyan stadionban futballozni, ahol túlnyomó részt az ellenfélnek szurkolnak. Természetesen azzal is tisztában vannak, vagyunk, hogy ez a párharc más, a történelmünk, a két ország kapcsolata plusz motivációt adhat úgy a lelátón, mint a pályán. Ugyanakkor szerintem az a fontosabb, nekünk abból kell kiindulni, úgy kell hozzáállni a meccshez, hogy sportemberek vagyunk, játékban kell felülkerekedni az ellenfélen. Nem verekedni megyünk Bukarestbe, hanem futballozni.

- Végezetül egy olyan felvetés, amivel ma még ugyan nem időszerű foglalkozni, lehet, hogy később sem lesz rá szükség, de érdekelne a véleménye. Tegyük fel, hogy a második helyen végzünk, de éppen a körbeverések miatt, mint a legkevesebb pontszámmal rendelkező csoportmásodik, lemaradunk a pótselejtezőről. Előrelépésnek, vagy balszerencsének tartaná ezt?

- Az elmúlt évtizedek eredménytelensége után igenis nagy előrelépés lenne az ön által felvázolt helyzet. Mert nem csak a törökök, hanem a románok is előttünk járnak futballkultúrában, a stadionok, a játékosok számában és minőségében, a klubcsapataik eredményességében, költségvetésben és még sorolhatnám. Ez akkor is igaz, ha a törökök ebben a sorozatban eddig gyengébben szerepeltek, a románokat pedig egy ponttal megelőzzük a csoportban, két hellyel meg a FIFA-ranglistán. A kérdésére visszatérve, nekünk továbbra is az a célunk, hogy bravúrokat behúzva kikössünk a hollandok mögött. Márpedig ha ezt teljesítjük, azaz elérünk még egy-két olyan eredményt, amivel borítjuk a papírformát, akkor szerintem nem kell attól tartani, hogy a csoportmásodikok közül nekünk lesz a legkevesebb pontunk.

A Románia-Magyarország vb-selejtezőről szeptember 6-án a hatharom.com élő, szöveges tudósításban számol be.

VB-selejtező, 2014
A D csoport állása
    M Gy D V Rg Kg P
1. Hollandia 6 6 0 0 20 2 18
2. Magyarország 6 3 2 1 13 8 11
3. Románia 6 3 1 2 10 10 10
4. Törökország 6 2 1 3 7 7 7
5. Észtország 6 2 0 4 3 9 6
6. Andorra 6 0 0 6 0 17 0
[1147881] 2013-09-06 20:00:00 Románia - Magyarországx;[1147884] 2013-09-10 20:30:00 Magyarország - Észtországx;
megosztom