Fel kellene ébredniük végre a tulajdonosoknak! Mert hát mégis csak furcsán veszi ki magát, hogy hat fordulót letudtak a csapatok, az idény 240 mérkőzéséből 48-nak vége, túl vagyunk a bajnokság egyötödén, és sehol nem borult, de nem is nagyon mozgott még a kispad. Tavaly ilyenkor szintén a hatodik kört zárta a mezőny, és három klubban (Paks, Ferencváros, Pápa) ötször váltottak edzőt. A tendencia aztán lendületből, ütemvesztés nélkül folytatódott, tizenöt cserénél csillapodott a kirúgási (hivatalos tálalásban közös megegyezéssel történő szerződésbontási) hullám. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy Diósgyőrben, Pakson, Kecskeméten és Újpesten más-más okból és megfontolásból, de érett, a szezonzárás előtt köztudott volt, majd nyáron meg is történt az új tréner kinevezése, akkor bizony Európa egyik legforgalmasabb bajnokságával büszkélkedhettünk - már ami a kispadok környékét illeti.

Most meg mintha megállt volna az élet...Pedig a Kaposvárnak ugyanúgy egy pontja van, mint egy évvel ezelőtt a végül búcsúzó Siófoknak, a Puskás Akadémia és a Mezőkövesd ugyanúgy a tabella alsó negyedében szerénykedik, mint a korábbi újoncok, a címvédő Győr az első győzelmével a még éppen bent maradást jelentő pozícióból a 12. helyre ugrott, az előző idény bronzérmesének, a Honvédnak két nyert meccs kellett ahhoz, hogy immár nyolcadikként feleannyi pontja legyen, mint a listavezetőnek, pedig tavaly ilyenkor a kispestiek mindössze egy pontnyira voltak a csúcstól. Vagy ott van a legnagyobb visszaesést produkáló MTK, az a klub, amely 2012 szeptember elején vezette a táblázatot, ma meg csak a jobb (pontosabban kevésbé rosszabb) gólkülönbségének köszönheti, hogy megelőzi a vele azonos eredménysort produkáló, de már a vonal alatt lévő felcsútiakat.

Lenne tehát mibe és kibe belekötni, a vezetők mégsem teszik. Egyelőre nem. Kivárnak? Tanultak a múltól és kifizetődőbbnek tartják a türelmet, mint a kapkodást? Persze, a döntésüket nem érdemes megkérdőjelezni, szemükre vetni pláne nem, hiszen a többségük a saját pénzét kockáztatja, ők fizetik a zenészt...Ugyanakkor az is tény, hogy a most kellemetlen pozícióban lévő együttesek, vagy azok a csapatok, amelyek nincsenek ugyan veszélyben, de eddig a vártnál szerényebben teljesítettek, nem tartoznak az edzőfaló alakulatok közé.

A két újonc elöljáróiról egyelőre nem tudjuk, miként reagálnának egy hossza(bba)n tartó rossz sorozatra, ám mivel az elsődleges cél a bent maradás, túl korai lenne már most pálcát törni Benczés Miklós, vagy Véber György felett. A sereghajtó Kaposvár vergődésében nyilván Prukner Lászlónak is megvan a maga a felelőssége, meggyőződésem, hogy ha ezt a hat fordulót máshol vezényelte volna le, akkor most jó eséllyel pályázna az idény első bukott edzője címre. Prukner számára azonban a Rákóczi többet jelent egy klubnál, Kaposvár egy városnál, s mivel az érzelmi kötődés kölcsönös, meglepő lenne a vál(t)ás.

Érdekesebb ennél az ETO és Pintér Attila helyzete. Tarsoly Csaba egyszer már elköszönt kedvenc edzőjétől, igaz, még melegében azt nyilatkozta, dolgoznak ők még együtt. Az elnök betartotta a szavát, tavaly tavasszal visszahívta Pintért, egy év múlva bajnoki címet ünnepelhettek. Időközben folyamatosan erősödött a magyar szinten amúgy is kiemelkedő minőségű és mennyiségű keret, az Európa Liga-selejtezőn mégis elbukott a csapat, a bajnoki rajton pedig beragadt, kilenc pont a lemaradása a listavezető Videotonnal szemben. Most mégsincs feszültség, egymásra mutogatás, sőt, az edző mérkőzések utáni megnyilvánulásai már-már túlzott önbizalmat sugároznak, aki pedig - szakmájánál fogva - rákérdez a hibákra, a gyengébb produkcióra, azt Pintér ellentmondást nem tűrően helyreteszi. Mindebből két dologra lehet következtetni. A tulajdonosnak köszönhetően nem csak a klub anyagi helyzete, hanem az edző pozíciója is stabil, de az is lehet, hogy Pintér tökéletesen tisztában van csapata és a vetélytársak erejével, ezért szentül hiszi, megvédhető a bajnoki cím (más helyezés ugyanis visszalépés lenne). Bármelyik feltételezés (vagy a kettő együtt) igaz, Győrben badarság lenne edzőcserére gondolni.

Az MTK-nál meg pláne nem érdemes arra fogadni, hogy Garami József idő előtt feladja, arra pedig végképp nem, hogy feladatják vele. Volt ő már hasonló helyzetben, a 2011-es kiesés sem okozott felfordulást és túlzott traumát a klubban, az akadémistákra épülő csapat könnyedén nyert bajnokságot a másodosztályban, majd különösebb megerőltetés nélkül egy pont híján érmet szerzett az élvonalban. A jelenlegi helyzet súlyosabbnak, kezelhetetlenebbnek tűnik a korábbinál, hiszen a 2010-11-es idényben a hatodik forduló után még a negyedik volt az MTK, az őszi szezont a középmezőnyben zárta, tavasszal indult el a lejtőn. Most nyáron a klub kiárusította szinte a teljes csapatot, a tavaly meghatározó játékosok zöme ma az ellenfeleket erősíti, maradtak a fiatalok (meg Kanta), akik egyelőre nem tudnak megbirkózni a feladattal. Másban aligha bízhatnak, mint Garami Józsefben, akitől nem idegen (bár számára minden bizonnyal kellemetlen) ez a fajta mentőakció. Neki tehát nem csak munkája, hanem küldetése is van a Hungária körúton, bárki mással esélye sem lenne az MTK-nak, hogy kimásszon a gödörből.

Lehetne még példálózni azzal, hol és miért felesleges edzőt váltani, de nincs értelme folytatni a sort. Egyrészt mert a tulajdonosok mintha ráébredtek volna arra, hogy bizalommal és türelemmel nem csak időt, de mérkőzéseket is lehet nyerni. Másrészt...Két hét szünet következik a bajnokságban. Ennyi idő alatt pedig nálunk bármi megtörténhet...