A két edző közös múltját ismerve természetesen mindenki Pep Guardiola és José Mourinho újabb párharcaként tekintett a mérkőzésre, és a rendes játékidő jórészt róluk is szólt. A Chelsea a portugál szakember hitvallásának megfelelően védekezésből épített kontrákkal operált, a Bayern pedig Guardiola filozófiáját követve sok passzal építgette a támadásait.

Eleinte a londoniak számítása jött be, hiszen már a nyolcadik percben vezetést szereztek: Schürrle kapott remek labdát a jobb szélen, Alaba sehol nem volt, középre lőtt, ott Torres körül helyezkedtek rosszul, ő pedig a hálóba vágta a labdát. (0-1)

A folytatásban az első percekben még labdaszerzésekre is törekvő Kékek hátrébb vonultak egy lépéssel, és a mezőnyben többet engedtek a német együttesnek, azonban a tizenhatosuk környékét remekül őrizték. Ribéry volt a Bayern legveszélyesebb, vagy legalábbis legaktívabb embere, de neki is csak egy igazán jól sikerült lövése volt, amit Cech védett. Egy másik lehetőségnél Cahill mentett Müller elől, míg a másik oldalon a nagy kedvvel játszó Torres volt gólveszélyes, de találata után többször nem találta el a kaput.

A szünet után gyorsan egyenlítettek a Bajorok, Ribéry ütemelőnyt szerezve ezúttal nem belsővel tekert, hanem erőből lőtt, Petr Cech nem is tudott védeni. (1-1)

A gól némi helyzeti előnyt hozott a Bayernnek, ezt azonban nem tudták kihasználni, később pedig a Chelsea-nek is voltak lehetőségei, igaz, jórészt pontrúgásokból. Egy alkalommal ugyan Dante labdavesztése után Oscarnak óriási ziccere volt, de Neuerbe pöccintette a játékszert, később pedig David Luiz fejesét védte a kapus.

A rendes játékidő hajrájában mindkét oldalon egyre több volt a durva elkésett belépő, elkezdte osztogatni a sárga lapokat a játékvezető, Ramires pedig megkapta a másodikat is, így emberhátrányba került az angol együttes.

Több gólt a 90 perc már nem hozott, jött a hosszabbítás, aminek az elején Hazard gyorsan újra vezetést szerzett a Chelsea-nek: a bal oldalról befelé cselezett, lőtt, Neuer pedig csúnyán mellényúlt a labdának, ami így a hálóba került. (1-2)

A létszámfölényben lévő Bayern a következő szűk félórában teljesen beszorította ellenfelét, de szó szerint csak centiről centire került közelebb a kapuhoz. Egyre több volt a veszélyes próbálkozás, egyre közelebbről, de Cech óriásiakat védett. Hárította Mandzukic, majd Javi Martínez fejesét, majd Ribéry szabadrúgását, "kinézte" Boateng lövését és Mandzukic újabb bólintását, de nem tartott ki a Chelsea-védelem a végéig. A hosszabbítás egyperces hosszabbításában több kifejelt, viszonylag könnyen tisztázható beadás után az utolsót nem sikerült eltakarítani, Dantéról Javi Martínez elé került a labda, ő pedig belőtte. (2-2)

A drámai ráadás után jöhetett a tizenegyespárbaj, amiben nagyon sokáig senki nem hibázott. Az egyik oldalon Alaba, Kroos, Lahm, Ribéry és Shaqiri is berúgta úgy, hogy Cech-nek többnyire esélye sem volt, a másikon pedig többségében hasonlóan magabiztos volt David Luiz, Oscar, Lampard és Cole is. 5-4-es Bayern-vezetésnél jött azonban a 20 éves Lukaku, aki bizonytalanul, imbolyogva futott neki a labdának, lendület nélkül lőtt a kapu bal oldalára, Neuer pedig leért, védett, és ezzel a német csapat, a Bajnokok Ligája címvédője nyerte az Európai Szuperkupát.

Egy nagyszerű, színvonalát, feszültségét és fordulatait tekintve mindenképp az év, de talán az elmúlt tíz esztendő legjobb meccsének végén emelhették fel a Bajorok a trófeát. Esetleg a 2005-ös Milan-Liverpool mérkőzés vetekedhet ezzel a találkozóval.