Bár izgalmi szintjét tekintve legjobban talán egy Tarr Béla-filmre hajazott, kiváló egyéni teljesítményekben azért nem volt hiány a hétvégi Belga Nagydíjon. Hogy ki volt a legjobb, azt döntsétek el Ti, mi öt alternatív lehetőséget tárunk elétek tényekkel, adatokkal, benyomásokkal.

Sebastian Vettel (német, RBR-Renault, 1. hely)

Tükörsima győzelem, demoralizáló teljesítmény - Vettel útban zsinórban negyedik vb-címe felé. Már most is vezet negyvenhat ponttal, ráadásul nála hagyományosan az év utolsó harmada az erősebb, és a Red Bullnak is kivételesen fekszenek a Tilke-féle, gyors és lendületes kanyarokkal teletűzdelt ázsiai pályák. Figyelmeztető jel lehet, hogy elsőre Spát sem mondtuk kiköpött Vettel-barlangnak, mégis ellentmondást nem tűrő győzelem lett a vége - ami még úgy is igaz, hogy a szombati időmérőn ordas nagy szerencse is kellett a második rajthelyhez. Vasárnap viszont már tényleg nem volt kecmec, Hamiltont erőből lenyomta a startnál, aztán vissza sem nézett, úgy húzta be szezonbeli ötödik futamgyőzelmét. Karrierje során ez egyébként a 31. ilyen alkalom volt, amivel már csak tízre van a nagy idol Sennától, - 26 évesen ez azért elég tiszteletet parancsoló performansz. Lassan kritikusai is kezdik elismerni, hogy egészen sokkoló tehetség, bár fodrászhoz még egyszer egyedül biztosan nem küldenénk el. Egyedunalom.

Fernando Alonso (spanyol, Ferrari, 2. hely)

Nem elég, hogy a Ferrari időmérőn hagyományosan gyenge, ezúttal még az időjárás is betett neki, így csak a kilencedik helyet szerezte meg a szombati kvalifikáción. Mivel Vettel a második kockából kacsintott vissza rá, nem sokan számítottak arra, hogy lesz dolguk egymással a versenyen - végül nem is lett, ám Alonso második helye így is pont három fényévvel jobb annál, amit rajongói remélni mertek a balul sikerült edzést követően. A kulcs a spanyol esetében is a start volt, már az első kanyarokban jó néhány pozíciót fogott, hogy aztán az Eau Rouge-ban mintaszerűen hagyja le Webbert, és viszonylag hamar felzárkózzon ötödiknek. Innentől már nem volt nehéz dolga, a Ferrari idény versenytávon nagyon szereti a minimális leszorítóerejű pályákat, a közösbe ráadásul szokás szerint Alonso is betette a magáét, Buttont és Rosberget is kiválóan előzte. A második helyhez kellett Hamilton pillanatnyi megingása is a La Source-ban, de a Ferrari annak ellenére bizakodóan nézhet a jövő elébe, hogy Vettel megfogására pillanatnyi esély sem volt. Alonso szerint hat futamot kell még nyernie az idén, és akkor nem lesz gond - irónia a javából, más kérdés, hogy pontosan tudjuk, ez kiknek is a fegyvere. Szimpatikus(?) vesztes?

Lewis Hamilton (brit, Mercedes GP, 3. hely)

Zsinórban negyedik pole-jáért természetesen jár a buksisimi, de az előző futamokkal ellentétben a versenyen ezúttal gyenge volt, tulajdonképpen egy percig sem volt esélye a győzelemre. A menthetőt persze mentette, és bár a második helynek nyilván jobban örült volna, saját maga által is elismert halvány bajnoki reményei azért így is életben maradtak. Most harmadik a bajnokságban, a tendenciák alapján pedig akár feljebb is léphet, már ötödik dobogóját gyűjtötte be a szezonban. Nagy tétben persze nem fogadnánk rá, de hogy akaratban nem lesz hiány, az egészen biztos. Comeback.

Jenson Button (brit, McLaren-Mercedes, 6. hely)

Ezzel a rozoga McLarennel jelenleg ez a maximum, Button pedig most már nem először hozza ki az autóból az utolsó cseppig azt, ami benne van. Kevesen számítottak rá, hogy ennyire tükörsimán elveri majd a szupertehetségnek kikiáltott Pérezt, jelenleg még is az a helyzet, hogy míg a kis mexikóinak esélye sincs beleszólni a nagyok dolgába, Button azért néha-néha megráncigál egy-két komolyabb bajszot. Egyre több helyről hallani, hogy még nincsen szerződése jövőre, ez egyfelől nyugtalanító lehet, másfelől pedig motiváció, hogy megmutassa, 33 évesen is bőven benne van még egy-két nagyobb eredmény. Sajtóhírek szerint a Red Bull és a Ferrari is benne látja azt a kompromisszumos jelöltet, aki ugyan elég jó, de közben nem rúgja össze a port a gárda élmenőjével - sőt, az is benne van a pakliban, hogy szép csendesen el is veri. Bár lenne esélye lelépni, mi mégis inkább a maradására szavazunk, igaz, a Ferrariba átülni egy karrier végéhez közeledve mindig és mindenkinek csábító lehetőség. Nyugodt erő.

Daniel Ricciardo (ausztrál, Toro Rosso-Ferrari, 10. hely)

A hétvége még úgy indult, hogy pénteken akár be is jelenthetik szerződését a Red Bullnál, aztán ahogy haladt előre az idő, úgy csökkent a valószínűsége az átigazolásnak. Előbb Räikkönen, aztán Button is elébe került a képzeletbeli rangsorban, ha hinni lehet a pletykáknak, akkor sorsa a Helmut Marko-Christian Horner belső párviadal mellékzöngéjeként dől majd el. Az ausztrált Marko, és ezzel együtt Vettel támogatja, és bár rossz esélye nincs a sikerre, Button felbukkanása az egyenletben kétségkívül rontja a kilátásait. Nem tudni, hogy ez a hercehurca, vagy inkább a trükkös időjárás zavarta meg szombaton, de tény, hogy az időmérőt borzasztóan elrontotta, még a Q3-ba sem jutott be. Innen tudta magát előreverekedni a futamon, már a rajtja is kiváló volt, majd később tulajdonképpen az egész középmezőnyön átrágta magát. A verseny hajrájában kerék a kerék elleni csatában előzte a mclarenes Pérezt a pontokért, ha ez nem elég jó ajánlólevél a Red Bull-szerződéshez, akkor nem tudjuk, mi lenne az. Hot prospect.