Úgy tűnt, hogy bár először csapott össze Simeone és Martino egymással, a két argentin edző már úgy ismerte egymást, mint a rossz gyerek anyja tenyerét. Mondjuk az Atlético trénere nem szolgált túl sok meglepetéssel (a távozó Falcao kivételével egy az egyben ugyanazt a kezdőt küldte pályára, amely megnyerte nyáron a kupát), Martino viszont kettőt is cserélt (Adrianót Albára, Fábregast pedig Iniestára) a nyitómeccsen a Levantét borzalmasan elpáholó tizenegyhez képest.
Bár a kupagyőztes alanyi jogon megkapta azt az "előnyt", hogy hazai pályán kezdheti a szuperkupát, ha nem hallgatta az ember a közvetítésben a szédületes hangulatot produkáló matracosok szurkolóinak dalát, a pályáról aligha jöhetett neki ez le. Mondjuk aki olvasta Simeone előzetes nyilatkozatát, az aligha lepődhetett meg emiatt: ,,Türelmesnek, fegyelmezettnek és jól szervezettnek kell lennünk hátul, hogy kihasználhassuk a helyzeteinket." Saját használatú Cholo-szótárunk szerint ez valami ilyesmit jelent: védekezni fogunk, amíg csak lépni tudunk, aztán meg kontrázni orrvérzésig.
A fővárosiak ennek megfelelően már a kezdésnél igyekeztek maguk előtt tartani a Barcelonát, s felkészültek arra, hogy nem sokat lesz náluk a labda. Két sorban megszállták a saját térfelüket - ínyencség, hogy nem Diego Costa, hanem Koke, egy echte középpályás játszott Villa mögött, így igyekezett Simeone bebiztosítani a pálya közepét -, s labdaszerzésnél is a Villára felrúgott labdákkal próbálták lekontrázni a Barcelonát, mielőtt az visszarendeződött volna. Főleg a két felfutó szélsőbekk, Alves és Alba mögötti területet próbálta bejátszani Arda és Costa.
Ez az elgondolás a 12. percben gólt is eredményezett. A brazil jobbhátvéd ugyanis nem akarta elhinni, hogy el lehet venni Messitől szabályosan is a labdát, s másodperces késlekedése egy góljába került a Barcának. A török már azelőtt felívelte a labdát Villának, mielőtt Alves elindult volna visszafelé, Suárez, Arda és Villa pedig úgy passzolta ki a katalánok védelmét, hogy Piquéék egy pillanatra sem tudtak semmilyen védőalakzatra emlékeztető formációt felvenni, s folyamatosan egymás épp elhagyott helyét próbálták meg betölteni. Persze kellett a találathoz Arda hajszálpontos beadása és Villa világklasszis technikával megrúgott bombája is; így pedig lehet - bár még fiatal a szezon -, hogy az idény egyik legszebb kontragólját láthattuk.
A Barcelonát azonban ezután sem kellett félteni - nem úgy, mint a hazai focistákat általában -, a katalánokat nem zavarta meg, hogy az ellenfél gyorsan vezetést szerzett, s a középkezdés után tíz másodperccel már megint ugyanúgy, rövid passzokkal próbálták megtalálni a rést a Godín és Miranda vezette védelmen.
Ez azonban ekkor még nem sikerülhetett nekik, mert Messi sérülése és szünetbeli lecserélése mellett Pedro - akinek hibátlan harci állapotban kulcsfontosságú a szerepe a katalán gladiátorok között - ezúttal messze nem játszott olyan hibátlanul, mint ahogy tette azt vasárnap. A tenerifei ugyanis a védelem mögé történő befutásokkal alig-alig veszélyeztette az Atlético védelmét, s az összjátékból sem vette ki a részét. Középre húzódása ezúttal csak arra volt jó, hogy a matracosok védelmének kevesebb területet kellett levédeni, s Juanfrannak Albára is legyen gondja.
Pont időben érkezett Neymar behozatala, amely kulcsfontosságúnak bizonyult. A brazil ugyanis annyira a szélről indult, hogy az már-már fölöslegesnek tűnt - az Atlético jobbhátvédjének legalább egy ötös szemüveget fel kellett vennie, ha meg akarta látni őt a horizont szélén -, s csak miután megkapta a labdát, kezdett el befelé cselezni.
Pont ez az extrémen szélső helyezkedés hozta meg azonban a Barcelona egyenlítő gólját. A 66. percben ugyanis Xavi ás Alves egy egyszerű, de nagyszerű kombinációval játszotta tisztára a labdát a jobb oldalon, a brazil pedig már most, augusztusban elhatározta, hogy felhasználja a szezononkénti egyetlen pontos beadását; Neymarnak pedig az extra négy-öt lépés lendületvételnek köszönhetően sikerült megvernie a levegőben a nála hat centivel magasabb és tíz kilóval nehezebb Juanfrant. Nem tudom, csak én vagyok-e ennyire szkeptikus a nagy felhajtással körbevett Neymarral szemben, de nekem úgy tűnt, a brazil már annak is örült, hogy sikerült elfejelnie a labdát egy spanyol válogatott hátvéd elöl; a kapufa mellé helyezett gól pedig csak hab volt a tortán, amellyel még Courtois sem tudott sok mindent kezdeni.
Az egyenlítés után tovább nyomott a Barcelona. Második félidei dominanciáját az Atlético fáradása mellett az is segítette, hogy Martino elővett egy régi barcás trükköt. Már Guardiola is rájött ugyanis, hogy Daniel Alves talán az egyetlen játékos a világon, akinek sebességére, állóképességére, helyezkedésére egy teljes oldalvonalat rá lehet bízni, s így effektíve emberelőnyt létrehozni máshol.
Ezt tette a szünetben ,,Tata" is, s ezzel felszabadította Sánchezt, akit bevitt középre, hogy lefoglalja Godínt és Mirandát; Fábregas pedig így értelemszerűen szabad kezet kapott, mivel Gabinak és Suáreznek Xavival és Iniestával kellett elsősorban törődnie, más ellenfél pedig nem maradt a környékén. Ezért kezdtek a Barca támadásai veszélyesek lenni, amikor elérték a Manchester Uniteddel többször is szóba hozott középpályást.
Az utolsó tíz percben ugyanakkor mint egy csónak, zátonyra futott a meccs. Az Atleti mind kevesebbet tudott futni, ergo labdát szerezni; a Barca pedig egyre kevésbé kockáztatta meg, hogy esetleg rossz helyen adja el a labdát, s leindítsák az első gólhoz hasonlóan. A katalánok ezért csak megtartották a játékszert, de érdemben nem játszották meg azt; a Xavi-Song csere pedig egyértelművé tette: a döntés jövőre hétre és a visszavágóra marad.
Spanyol szuperkupa |
---|
INFO Atlético Madrid - Barcelona 1-1 (1-0) |
Gól: Villa (12.), illetve Neymar (66.) |
Sárga lap: Juanfran (36.), Filipe (39.), M. Suárez (56.), illetve Busquets (43.), Neymar (86.) |
Atlético: Courtois - Juanfran, Miranda, Godín, Filipe - Gabi, M. Suárez - D. Costa (C. Rodríguez, 79.), Koke (Óliver, 73.), Arda (Baptistao, 76.) - Villa. Vezetőedző: Diego Simeone. |
Barcelona: Valdés - Alves, Piqué, Mascherano, Alba - Xavi (Song, 89.), Busquets, Iniesta - A. Sánchez, Messi (Fábregas, a szünetben), Pedro (Neymar, 59.). Vezetőedző: Gerardo Martino. |