A focihoz sok minden kell. A jó focihoz még több. A DVTK-ban majdnem minden adott ahhoz, hogy a sokból több legyen. Egyvalami hiányzik. Hogy mi, az az alábbiakból talán kiderül.

Áll a bál Diósgyőrben. A csapat négy meccs után még nyeretlen a bajnokságban. A szikár adatok: három pont, mínusz négyes gólkülönbség, tizenharmadik hely. A szurkolók, akik a klub indulójának szövege szerint is élnek-halnak a csapatért, egyre kevesebben vannak, a nyolc-tízezres tömeg, a sokszor megcsodált, és sokak által irigyelt, csak a miskolci stadionra jellemző futballhangulat ma már csupán emlék. Friss emlék. Nem kell éveket visszapörgetni ahhoz, hogy a felidézzük a Magyarországon párját ritkító, de Európában sem mindennapi DVTK-fílinget, tavasszal, amikor szintén gödörben volt a csapat, akkor is átélhettük a varázslatot. A pályán nem annyira, inkább a lelátón. Most már ott sem. Az MTK és a Kecskemét ellen összesen nem voltak annyian, mint egy éve, amikor az Eger látogatott Diósgyőrbe. A magyarázat kézenfekvő, nem megy a játék, nincs eredmény. Vannak viszont ügyek, nyilatkozatok, amik nem csak a teljesítményt, de már a morált is kezdik aláásni.

Az egy éve íródó, a múlt héten váratlanul(?) lezárt Rudolf-sztori csak a felszín, ugyanakkor az egyik, bár kétségkívül legmarkánsabb bizonyítéka annak, hogy a DVTK kommunikációja - finoman fogalmazva - nem üti meg a kívánt szintet. Pedig a mérce nem túl magas, a szurkolótábor és a szélesebb közvélemény csupán azt várja el, hogy ami a klubban történik, arról ha csak közvetve is, de legalább értesüljön. Kozmetikázni olykor lehet a híreket, elhallgatni, uram bocsá' valótlant állítani nem szerencsés. Nem újkeletű ez a fajta ,,tájékoztatás" Diósgyőrben, annak idején például Szentes Lázár váltig állította, hogy külföldi edzőt szerződtetnek, olyannyira biztos volt ebben, hogy, ha jól emlékszem, egy Pécs elleni bajnoki előtt azzal izgatta a sajtót, hogy aki jól körülnéz a lelátón, az észreveszi majd az új trénert. Hogy kit és miért kellett annyira titkolni, azóta sem derült ki, az viszont igen, hogy a szakmai igazgató kétszeri beugrása a kispadra (Benczés Miklós, majd Sisa Tibor kirúgása után) nem jelentett megoldást a problémákra, sőt...Aztán Szentes is bedobta a törülközőt, a kialakult helyzetben nyilván nem volt más választása, utódja a klub utánpótlás-igazgatója, Kovac Zoltán lett, aki csendben és szerényen levezényelte a tavaszt, a csapat az előző idény hetedik helye után a tizediken végzett.

A nagy dolgok azonban nem a pályán, hanem az öltözőben történtek. A spanyol kontingens mellett kialakult egy válogatott játékosokból álló mag Elek Ákos, Rudolf Gergely és Kádár Tamás személyében. Mindez akár előnyére is válhatott volna a DVTK-nak, ám az előbb említett trió nem hozta magát, a pénzt viszont vitte. Különösen Rudolf fizetése csípte sokaknak a szemét, havi 40 ezer euróról szóltak a hírek, de nem is elsősorban az összeg nagysága, sokkal inkább a játékos hónapokig húzódó bemutatkozása fokozta a feszültséget, a fél ország találgatta, mikor lép végre pályára. A legnagyobb baj az volt, hogy akinek a leginkább tudnia kellett volna, az is csak tippelt a nagy eseményre. Sisa Tibor amúgy sem bombabiztos pozícióját ez a ködösítés még inkább megingatta, ráadásul amikor végre számolhatott Rudolffal, akkor a játékos mondott csődöt. Tizenöt meccs, egy gól - ennyire tellett tőle tavasszal. Kicsit részletesebben, hét mérkőzést végigjátszott, ötször lecserélték, háromszor be, 1010 percet töltött a pályán. S bár ennyi idő alatt is lehet nagyot alkotni, neki ezúttal nem sikerült, mint ahogyan a DVTK-nak sem. Hogy a kettő mennyire függ össze, arról megoszlanak a vélemények, az meg aztán végképp vita tárgya, hogy az idei három találkozó előtt, közben, vagy utána szakadt el a cérna. Van aki úgy emlékszik, hogy Rudolf a szabadlistára tétele előtt három héttel jelezte, nem érzi jól magát Diósgyőrben, van aki ezt a bejelentést a debreceni vereség utánra teszi, van aki úgy gondolja, hogy a válogatott futballisták - leginkább Rudolf - teljesítménye minden baj okozója, van aki ezt visszautasítja. Megy az üzengetés a facebookon, a sajtóban, közlemények születnek, miközben a szurkolók a jegyek helyett a fejüket kapkodják. S ha még ez sem lenne elég, José Luque is éppen most érezte úgy, hogy meg kell szólalnia, ráadásul, nem csak magát, hanem barátját, volt játékostársát, Francisco Gallardót is illik megvédenie.

Megy az adok-kapok, ám ez a virtuális meccs abban különbözik az igazitól, hogy itt nincs győztes. Csak veszíteni lehet, minél tovább osztják egymást a felek, annál több sérülést szereznek maguknak és okoznak a klubnak. A legmeggyőzőbbnek tűnő érvelésre és magyarázatra is van viszontválasz, miközben Tomiszlav Szivicsnek valahogy meg kellene találnia a nyerő tizenegyet, azt az összeállítást és taktikát, amivel a hétvégén Pápán ponto(ka)t szerez a csapat. Ha akkor sem sikerülne, gyanítható, hogy a következő hazai mérkőzésen már a háromezret sem éri el a nézőszám Diósgyőrben, azaz folytatódik a leépülés. Ezt megelőzendő, a boon.hu információja szerint ,,Tiszta vizet a pohárba! Igazságot a szurkolóknak!" címmel szervezkedés kezdődött a facebookon annak érdekében, hogy ,,a DVTK szimpatizánsai a diósgyőri stadionnál gyűljenek össze egy olyan napon, amikor a csapat nem játszik mérkőzést és jelenlétükkel demonstrálják, hogy tudni szeretnék, mi zajlik a klubházon belül, és hogy választ kaphassanak sok olyan kérdésre, ami jelenleg foglalkoztatja őket". Mindez már túlmutat a Rudolf-ügyön, ugyanakkor közelebb hozhatja egymáshoz a vezetőket és a szurkolókat. De csak akkor, ha mindenki akarja a párbeszédet, ha úgy működik a kommunikáció, ahogyan annak egy profi klubban kell.

Kicsit szkeptikus vagyok, mert túl nagy a távolság. Sok a szöveg, kevés a játék, nincs eredmény. Ahhoz, hogy mindez megváltozzon, nem csak beszélni, hanem kommunikálni is kellene. A kettő nem ugyanaz. Az egyikhez nem feltétlenül szükséges az empátia, míg a másikban az értelem mellett az érzelmekre is lehet hatni. Az egésznek a lényegét egyébként a szurkolók már régóta fújják: ,,Amíg élek én, nem érdekel más, csak a Diósgyőr, csak a Diósgyőr, csak a Diósgyőr...".

Olyan nagy kérés, ha a részleteket is tudni akarják?