"A mai napon igazából nem jött össze semmi."  "Megpecsételtük a saját sorsunkat." Hű, de kínos. Július 4-én kezdődött, 21 nappal később pedig véget is ért a magyar futball élcsapatainak európai kalandja. Ilyen még nem volt. Csütörtök estig 2011 nyarához fűződött a negatív rekord - akkor az utolsó honi gárda, a Paks augusztus 3-án búcsúzott -, ezúttal viszont már az esztendő nyolcadik hónapja előtt lerugdostak minket a nemzetközi porondról. Hogy miért? Mert nem tettünk ellene eleget. Mert azt hisszük, hogy közeledünk az európai középmezőnyhöz, pedig a jelek arról árulkodnak, hogy még mindig rossz úton járunk. Ügyetlenek és gyávák vagyunk, rettegünk a kudarctól, ugyanakkor olyan méretes mellénnyel járunk-kelünk a világban, mintha mi oktatnánk a többi nemzetnek eme csodálatos játék csínját-bínját. Ez a korszak sajnos véget ért. Ahogy társadalmunkban, úgy a sportban is kihaló félben van a másik iránti tisztelet és alázat.

A Videotonnál is összekeverték az egészséges önbizalmat és magabiztosságot a nagyképűsködéssel. Aztán jött a montenegrói élvonal hatodik helyezettje - amely csupán azért keveredett bele az európai dzsemboriba, mert az őt megelőző FK Grbaljtól és a Buducsnoszt Podgoricától visszavonták az UEFA-licencet -, és már a párharc első perceiben lefagyasztotta a fehérváriak vigyorát. A befejezés ismert. Most aztán magyarázkodhatunk, hogy elcsúszott a formaidőzítés, nem állt össze a nyáron átalakított keret, rövid volt a pihenőidő, meg egyébként is utáljuk, ha az ellenfél pontrúgáshoz készülődik. A Videoton produkciója a klub lehetőségeinek ismeretében elfogadhatatlan, a Győr, a Debrecen és a Honvéd teljesítménye pedig komoly csalódás. Az eredmény és a mutatott játék is. A Maccabi Tel-Aviv mindenben felülmúlta bajnokcsapatunkat, a különbséget a két mérkőzés alapján zongorázni lehetne, a kispestiek még emberelőnyben is erőtlennek bizonyultak a Vojvodina ellen, a Debrecent pedig a Strömsgodset otthonában elért biztató eredmény sem sarkallta minőségi futballra a nyíregyházi visszavágón. Klubcsapataink nemzetközi szereplése egy vízben fuldoklóhoz hasonlít, aki egyszer-egyszer kidugja a fejét a habok közül, hogy levegőt vegyen, aztán elsüllyed.

Merő kalandvágyból utánanéztem, melyek azok a csapatok, akik a mieinknél papíron gyengébb bajnokságban szerepelnek, de augusztusban mégis vár rájuk európai kupamérkőzés. Az észt Nomme Kalju (az UEFA ranglistán 419.), az albán Skenderbeu (336.), a kazah Sahtyor Karagandi (324.) és az izlandi Hafnarfjördur (266.) a Bajnokok Ligájában, az ugyancsak izlandi Breidablik (343.), a grúz Dila Gori (302.) és a luxemburgi Differdange (284.) pedig az Európa Ligában folytathatja. Mi pedig majd jövőre újra felkészülünk, újra nekifutunk, aztán meglátjuk, tanultunk-e a hibákból. Fekete István kisregényeinek címét összekapcsolva zárunk: 21 nap - Csend.