Közhely, hogy a nyári nagy válogatott tornák pörgetik fel igazán a játékospiacot, de épp az idei transzferszezon bizonyíthatja, hogy nem csak Eb-k és vb-k után lehet sikeresen halászni a zavarosban. Pláne, hogy a Konföderációs Kupa mellett egy igazán nívós U21-es Európa-bajnokságot is rendeznek, ahol számos, már befutott fiatal gyöngyszem mellett tonnaszámmal tűnhetnek fel a csiszolatlan gyémántok is. Válogatásunkban inkább közülük, mintsem a Holtby- vagy épp Isco-féle, körberajongott fiatal sztárok közül szemezgettünk, íme a tíz legígéretesebb.
10. Alvaro Morata (spanyol, Real Madrid)
Még csak húsz éves, de már kézzelfogható tapasztalattal rendelkezik a szó szoros értelmében vett topfutballt illetően, elég csak azt említeni, hogy a tavaszi bajnoki El-Clásicón kezdőként lépett pályára - sőt, bajnoki- és kupa-aranyérem is lógott már a nyakában. Igazi csatár, a védekezéshez többnyire sarlatán, de cserébe remekül megél a fejpárbajokból, viszonylag magas termete egyébként is erre predesztinálja. Két évvel ezelőtt úgy vezette Eb-címig az U19-eseket, hogy közben a torna gólkirályi címét is bezsebelte. Egy jó Eb-vel simán a La Liga csapatok célkeresztjébe kerülhet, a Real pedig vélhetően nem is zárkózna el a kölcsönadásától.
9. Bruno Martins Indi (holland, Feyenoord)
Ő már a nagyválogatottban is bemutatkozott (sőt kilenc meccsen két gól áll a neve mellett), szóval nem ismeretlen a kontinensen, de tény, eddig nem igen hallottunk arról, hogy sorban állnának érte a nagycsapatok. Pedig lenne miért, hiszen több poszton is bevethető, magabiztos hátvéd, aki ráadásul idén a Feyenoord-dal bizonyította, hogy komolyabb feladatok ellátásra is képes. Eddig 80 felnőtt tétmeccs van a lábában, lassan itt lenne az ideje, hogy tovább lépjen – elsősorban egy komolyabb szintet képviselő pontvadászat felé.
8. Lorenzo Insigne (olasz, Napoli)
Az angolok elleni csoportrangadót már el is döntötte a mélynövésű támadó, de ezen kívül is érdemes lesz rá figyelni. Második csatárként a legjobb, de ha nagyon kell, akár ő maga is beveri a helyzeteket - mint például a 2011/2012-es szezonban, amikor a Serie B legjobb játékosaként juttatta fel szinte egymaga a Pescarát. A szakma csínját-bínját Zdenek Zemantól és Walter Mazzaritől leshette el, de ha tényleg igazak a pletykák, miszerint Cavani távozása után a Torres-Insigne csatárkettősben látják a jövőt Nápolyban, akkor könnyen lehet, hogy Benítez alatt teljesedik majd ki.
7. Sebastian Rode (német, Frankfurt)
Nem kis szerepe volt abban, hogy az Armin Veh vezette Majna-partiak idén, jócskán felülmúlva az elvárásokat, Európa-liga helyen végeztek a bajnokságban. Kőkemény középső középpályás, aki mint minden német, imád loholni és ütközni, de az újsütetű hagyományoknak megfelelően akkor sem jön zavarba, ha neki kell elindítania a támadást egy jó keresztpasszal. A nagyválogatottba még nem kapott meghívót, de Jogi Löw saját bevallása szerint is rajta tartja a szemét, arról nem is beszélve, hogy egyre erősebbek a pletykák, miszerint a Bayern érdeklődését is felkeltette a hirtelenszőke fedezet.
6. Nathaniel Chalobah (angol, Watford)
Még csak tizennyolc éves, de máris komoly hírneve van a zátonyon, amit jól jelez az is, hogy három-négy évvel idősebbek ellen is simán harcba meri küldeni Stuart Pearce. A Chelsea tulajdona, de a szezont a Watfordban tolta végig, egyébként olyan jól, hogy kis híján fel is jutott a darazsakkal. Zola állítólag szeretné megszerezni, de mivel a döntő szót már Mourinho fogja kimondani, semmi sem lehetetlen – a pletykákra pedig egy jól sikerült tornával maga Chalobah is rásegíthet.
5. Koke (spanyol, Atlético Madrid)
Már tizenhat éves korában bemutatkozott a Matracosok nagycsapatában, és bár kirobbanthatatlanná csak az idei szezonban vált, végig ott volt a nagycsapat környékén. Az Európa-liga győzelemben tavaly már komoly szerepe volt, mint ahogy az idei Király-kupa sikerben, és a bajnoki harmadik helyezésben is. Igazi Simeone-találmány, harcos, technikás, ráadásul egyre tapasztaltabbá válik. A spanyol U-válogatottakban összesen több, mint 50 meccsen szerepelt, és bár tavaly az olimpián hatalmasat égett, ez csak még egy indok amellett, hogy most fog igazán nagyot robbantani.
4. Emre Can (német, Bayern)
A németországi török iskola Özil-utáni legnagyobb tehetsége anno a Frankfurt akadémiájáról került a Säbener-re, és tulajdonképpen azonnal az egyik legnyilvánvalóbb ígéretté nőtte ki magát. Még csak tizenkilenc, de már bérelt helye van az U21-eseknél, sőt, időnként a Bayernbe is be-bekerül, a Mönchengladbach elleni utolsó bajnokin ráadásul első gólját is megszerezte a bőrnadrágosok színeiben. Jövőre valószínűleg kölcsönadják majd, de ha igazán jó helyet akar magának, most, Izraelben kell magát megmutatnia.
3. Jordy Clasie (holland, Feyenoord)
Újabb holland, újabb Feyenoord-nevelés, és egy újabb olyan játékos, aki a van Gaal-féle nagy fiatalítási projekt keretében már bemutatkozhatott a nagy Oranjében is. Vitathatatlanul az egyik legtehetségesebb tulipánföldi fiatal, tökéletesen illik a 4-3-3 bármelyik középső posztjára, a vezető képességeiről pedig mindent elmond, hogy hazájában csak a „holland Xavi”-ként emlegetik. Kreatív, jól cselez, kiválóan tartja meg a labdát és remekül passzol, alacsony súlypontja miatt ráadásul felborítani is nehéz. Az izraeli torna egyik legnagyobb felfedezettje lehet.
2. Daniel Carvajal (spanyol, Real Madrid)
Némileg kilóg a sorból, mert már vissza is vette a Real (miután tavaly nyáron 5 millióért elpasszolták Leverkusenbe), de tény, még korántsem hallottunk róla annyi dicsérő szót, amennyit megérdemelne. Első légiós évében például mindjárt a Bundesliga legjobb jobbhátvédjének választották (felkészül Phillip Lahm), és ha a Real nem olyan előrelátó, hogy kiköt egy fix visszavásárlási záradékot a szerződésében, most minden bizonnyal tíz-tizenöt milliók röpködnének a nevével összefüggésben. Remekül ad be, a sebességével sincs probléma, kíváncsian várjuk meg tudja-e oldani a Madrid krónikus problémáit a jobbhátvéd posztján.
1. Adam Maher (holland, AZ Alkmaar)
Még csak tizenkilenc éves, de már majd’ száz holland bajnoki van a lábában a marokkói születésű támadó középpályásnak. Az U21-be is fiatal lenne, de ő már négyszeres felnőtt válogatott, sőt, kupadiadalra vezeti klubcsapatát. Ragyogó tehetségű tízes, aki azért a széleken is megállja a helyét, gyors, jól cselez, remekül lő, és viszonylag gólerős is – egy Özilhez képest mindenképp. Az Eb végeztével alighanem a legtöbb topcsapat megfigyelőjének noteszába bekerül a neve, ha pedig sikerül a tehetségéhez méltóan szerepelnie, az is biztos, hogy nem apró betűkkel.