José Mourinho nevét mára már az egész világ megismerte, pedig bő tíz évvel ezelőtt talán csak Portugáliában voltak tisztában azzal, ki is ő valójában. A kétszeres Bajnokok Ligája-győztes szakembert mára a világ legjobban fizetett edzői között tartjuk számon, ami elképesztő eredménysorát látva közel sem meglepő. Az 50 éves luzitán tréner valamennyi országban bajnokságot tudott nyerni, ahol megfordult, ezzel pedig örökre beírta magát a futball históriás könyvébe.

Mourinhóval kapcsolatban a szakmai tudás mellett a kiváló emberi tulajdonságokat szokták emlegetni - legalábbis a játékosok, akikkel együtt dolgozott. Valamennyi klubjában imádták őt a futballisták, akikért a portugál szakember a "kezét is tűzbe" teszi, tette. A Real Madrid - Galatasaray Bajnokok Ligája negyeddöntőben a török csapatban három olyan játékos is szerepel, aki korábban dolgozott együtt a királyi gárdát irányító edzővel. Wesley Sneijder Bajnokok Ligáját, Didier Drogba angol bajnokságot és FA-kupát, Hamit Altintop pedig spanyol bajnokságot nyert Mourinhóval.

Ennek apropóján a tekintélyes goal.com azzal próbálkozott, hogy összeállítson egy álomcsapatot Mourinho korábbi játékosaiból. Tény és való, hogy Mourinho a Porto utáni időszakban csak olyan csapatok élén vállalt munkát, amelyek komplett kerettel és igen biztos anyagi háttérrel rendelkeztek. Ennek is köszönhetően világsztárok sora dolgozott a Special One kezei alatt, igen bő merítési lehetőséget biztosítva a szerkesztőknek.

Mourinho állomáshelyeiben közös volt, hogy a csapatainál szenzációs kapusok voltak. A Portóban a legendás Vítor Baía, a Chelsea-ben Petr Cech, az Interben Julio César, míg a Real Madridban Iker Casillas védte az együttes kapuját. Noha a spanyol portással nem ápol felhőtlen viszonyt Mourinho, mivel egy világ- és Európa-bajnok, BL-győztes klubrekorderről, a Real Madrid élő legendájáról van szó, így Casillas került be a Dream Team-be.

Nem okozott kisebb dilemmát a védelem összeállítása sem. A jobbhátvéd posztjára három világklasszis is pályázott. A brazil Maicon vélhetően Mourinho irányítása alatt élte karrierje csúcsát, az Interben ihletett formában futballozott, a tökéletes védekezése mellett életveszélyes felfutásai és látványos góljai jellemezték teljesítményét. A portugál keze alatt a madridi Sergio Ramos a királyi gárda védelmének vezérévé vált, de mégsem ő, hanem egy argentin került a csapatba. Javier Zanetti már akkor is az Inter legendája volt, mikor Mourinho átvette a csapatot, de a 2010-es BL-serleg magasba emelésével feltette a koronát sikerekben gazdag pályafutására. Zanetti talán legemlékezetesebb mérkőzése a 2010-es Bajnokok Ligája elődöntő volt a Barcelona ellen, amikor olyan iskolajátékkal kapta le Lionel Messit a pályáról, ami azóta is párját ritkítja. Zanetti Mourinho jobb keze volt a milánóiaknál, így óriási szerepe volt abban, hogy a portugál két igen sikeres esztendőt töltött el a fekete-kékeknél.

A védelem belső posztjaira is klasszisok sora versengett egymással, hiszen olyan labdarúgók látták el a "söprű" jelentette feladatokat Mourinho csapataiban, mint John Terry, Ricardo Carvalho, Sergio Ramos, Pepe, Lúcio, Samuel, Materazzi vagy éppen Raphael Varane. Mivel azonban itt nem csak az egyéni képességek nyomnak a latba, hanem a Mourinhóval való közös munkásság is, egyértelmű, hogy Ricardo Carvalhónak helye van az álomtizenegyben. A 34 éves portugál hátvéd a Porto, a Chelsea és jelenleg a Real Madrid együtteséhez is követte a mestert, aki többnyire számított is a védőre. A spanyol gárdánál már kevesebb szerep jutott Carvalhónak, de a Porto és a Chelsea játékosaként posztján a világ egyik legjobbja volt. Mellé az a John Terry került, aki a mai napig kiváló viszonyt ápolt Mourinhóval. A hátsó alakzat bal oldalán Ashely Cole-ra esett a választás. Az Arsenaltól 2005-ben a Kékekhez szerződő hátvéd Mourinho regnálása alatt posztján a világ legjobbjává vált. Cole alternatívája a brazil Marcelo lehetne, de a portugál szakember közel sem bízik benne annyira, mint annak idején Cole-ban.

Claude Makalele logikus választás a védekező középpályás posztjára. A korábbi francia válogatott futballista kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy a Chelsea a világ közvetlen elitjébe focizta magát, az utókor pedig azóta is minden idők egyik legjobb szűrőjeként emlegeti. Makalele technikailag nem tartozott a képzett játékosok közé, de kivételes munkabírásával és labdaszerzési képességeivel méltán érdemelte ki ezt a megnevezést. A posztra még Sami Khedira, Thiago Motta és Costinha "jelentkezett", de végül a francia lett a befutó.

Amíg Makalele helye viszonylag egyértelműnek tűnt, addig a támadó középpályások sorában már nagyobb volt a tülekedés. Mourinhónak megadatott, hogy olyan kiváló futballistákkal dolgozzon együtt, mint Frank Lampard, Xabi Alonso, Estaban Cambiasso, Maniche, Wesley Sneijder, Mesut Özil, Deco vagy éppen az aranylabdás Kaká. Valamennyi játékoshoz köthető egy-egy emlékezetes momentum, de Frank Lampard esetében talán többről is van szó. A világ egyik legjobb középpályásának tartott Lampard Mourinho keze alatt elsősorban a gólszerzésben fejlődött rengeteget. A Special One érkezése előtti idényben 8 találatot szerzett, majd sorrendben 15, 19 és 20 góllal zárta a szezont. Lampard alapembere volt Mourinho Chelsea-jének, aki 2005-ben Ronaldinho mögött a második helyen végzett az Aranylabda-szavazáson, majd kétszer egymás után elnyerte az angol bajnokság legjobbjának járó elismerést is.

A Real Madrid-Galatasaray BL negyeddöntőt elnézve a napnál is világosabbá vált, hogy Wesley Sneijder már soha nem lesz az a játékos, aki néhány évvel ezelőtt. A holland irányító az elmúlt másfél-két évben csak árnyéka önmagának, pedig ahhoz képest, amit a 2009/2010-es szezonban nyújtott, joggal lehetnek magasak a vele szembeni elvárások. Az Inter Bajnokok Ligája-győzelmében kulcsszerepet játszó holland hazája válogatottjával azon a nyáron világbajnoki döntőt játszhatott, és noha sokan biztosra vették sikerét, végül az első háromba sem került be az év végi Aranylabda-szavazáson. Sneijder tagadhatatlanul a világ legjobbjai közé emelkedett Mourinho irányítása alatt, így helye van a portugál álomtizenegyében.

Végül, de nem utolsósorban következzen a támadószekció. Cristiano Ronaldo a Real Madridban csúcsra ért, elképesztő hatékonysággal termeli a gólokat a blancók színeiben, ha nem egy korban élne Lionel Messivel, már vélhetően neki is több Aranylabdája lenne. A reálos korszakában a bajnokság és a kupa megnyerésében is kulcsszerepet vállalt, így abban is, hogy Mourinho Madridban is tovább írja sikereit.

A portugál mellett az argentin Diego Milito is megérdemli a jelölést. A dél-amerikait nagy reményekkel szerződtette annak idején Massimo Moratti és bizony nem is kellett csalódnia. Milito nehezen lendült játékba, de a 2009/2010-es idény második felére káprázatos formába lendült. A Bajnokok Ligája elődöntőjében ő szerezte az odavágó harmadik - és mint utólag kiderült, a továbbjutást érő - gólját a Barcelona ellen, majd a Bernabéuban megrendezett fináléban az ő duplájával verte az Inter a Bayern Münchent. Milito a Coppa Italia fináléjában is döntő faktor volt, hiszen az Inter az ő találatával győzte le a Romát. A triplázás évében a bajnoki címhez 22 góllal járult hozzá, minden sorozatot figyelembe véve 30-at szerzett a szezonban.

Didier Drogba megkérdőjelezhetetlen játékosa volt a Chelsea csapatának, melynél nyolc sikeres esztendőt töltött el, 2007-ben a Premier League gólkirálya lett, majd ebben az évben beválasztották az UEFA és a FIFA álomcsapatába is. Drogba és Mourinho számos címhez segítette közösen a londoni klubot, így már önmagában ez a tény is elegendő lenne a csapatba kerüléshez. Érdekességként megjegyeznénk, hogy olyan támadók szorultak ki José Mourinho álomcsapatából, mint Arjen Robben, Joe Cole, Karim Benzema, Gonzalo Higuaín, Zlatan Ibrahimovic vagy Samuel Eto'o.

Így néz ki tehát José Mourinho legerősebb csapata:

Iker Casillas - Javier Zanetti, John Terry, Ricardo Carvalho, Ashley Cole - Wesley Sneijder, Claude Makalele, Frank Lampard - Diego Milito, Didier Drogba, Cristiano Ronaldo