A török Császár előtt nagyjából két lehetőség volt: egyrészt bevethette azt az alakzatot, amire Sneijder és Drogba leigazolása óta már lehetett számítani, s 4-3-1-2-vel, azaz gyémánttal kezdhetett középen. Ez egy olyan alakzat, amivel a négy középső ember révén egy technikásabb ellenfél ellenében is megvan az esély arra, hogy uralni lehessen a középpályát. Sőt, kell is, mert ha ez nem sikerül, akkor a két üresen maradó szélen - ahogy azt kedden láthattuk - könnyedén ki lehet alakítani létszámfölényt, s jó beadásokkal egyszerűen meg lehet kerülni a hongkongi népsűrűséget a pálya közepén.

A másik opció az lett volna, hogy a Galatasaray a védelemben és a középpályán is két négyeslánccal mélyen visszavonul a saját térfelére, s támadásokra teljes mértékben csak két csatárát, a Csatalovat, azaz Didier Drogbát és a félelmetesen gyors Burak Ylmazt használja. Ez azért lett volna logikus, mert a Real Madridtól, mint pályaválasztótól elvárt volt, hogy támadjon és megpróbáljon gólt szerezni; a királyi gárda viszont sokkal magabiztosabb akkor, amikor kontrákból vezetheti rá az ellenfél védelmére a labdát, mint amikor szervezett sündisznóállásokat kellene átlőnie.

A rutinos Terim azonban egy teljes félidőig nem tudta letenni voksát, hogy a kezdeményezés és a reagálás közül melyiket válassza; a kompromisszumos megoldással viszont teljesen elúszott a továbbjutás. Ebből kifolyólag ugyanis sem a kontrák indításával, sem pedig a befejezésével nem volt gondja így a királyi gárdának.

A standard Real-tizenegy ellen jól működött volna a Terim által megálmodott tizenegy: Altintopot egykori jobbszélsőként egyáltalán nem verte volna a víz, ha ki kellett volna húzódni a vonal mellé Coentraóra; Sneijder Alonsót, Felipe Melo Özilt, Inan pedig Khedirát foghatta volna, így elvileg csaknem minden lyukat betömhetett a török edző.

Essien bevetésével azonban túljárt Terim eszén Mourinho. A ghánai Arbeloát váltotta a jobb oldalon, s jelenlétével többet nem volt probléma a Real Madrid egyoldalúsága, amire már a szezon elején is felhívtuk a figyelmet. A Chelsea kölcsönjátékosa nem csak fáradhatatlanul robotolt a jobbszélen, de még veszélyesen is tette azt: gólpasszt adott Benzemának (Arbeloának asszisztot adni a BL-ben utoljára csaknem napra pontosan négy éve, még a 2009-es negyeddöntőben sikerült a Chelsea ellen a Liverpool játékosaként), s a technikában és felfutásokban is másodosztályú spanyol helyett egy meglepetésfaktor volt, amire nem számíthatott a Császár.

Így viszont teljesen megbukott a Galatasaray rendszere: az Essien jelentette meglepetés miatt nem tudták megszerezni a meccs felett az irányítást a törökök, így defenzívába kényszerültek. A ghánai felfutásai pedig válasz nélkül maradtak: Sneijder és Inan egyike sem az a kifejezetten mozgékony védőjátékos, s mivel egyáltalán nem volt bekalkulálva, hogy szükség lesz rájuk a jobb oldalon, ezért még improvizálniuk is kellett, így esélyük sem volt feltartóztatni a jobb oldalon futó Real-támadásokat. Essien pluszban teljesen elvonta a kétségbeesetten visszafutó holland-török páros figyelmét Xabi Alonsótól, aki a tegnap koncentrált tüzérségi támadással ,,megölt" Pirlóval ellentétben azt játszott meg, akit akart, s di Maríának küldött keresztlabdájával már a harmadik percben hatalmas lehetőséget szervezett meg.

A baszkot így valakinek kénytelen volt letámadnia, s egyedül Felipe Melo érzett magában elegendő erőt ahhoz, hogy megtegye ezt. A fegyelmezetlen brazil viszont így teljes egészében maga mögött hagyta Özilt, aki így a hátvédek rémálmát testesítette meg, s tízméteres lendületből vihette Ronaldóval az oldalán rá a labdát Kayára és Nounkeura, akiknek így esélye sem volt őket megállítani.

A szünetben szánta csak magát rá Terim, hogy teljesen átszervezze csapatát: a védekezésben teljesen súlytalan Sneijder helyett behozta középhátvédbe Gökhan Zant, a Juventushoz hasonló 3-5-2-re átállva ezzel. Ez azonban azt hozta magával, hogy bár a két oldalvonal melletti problémát továbbra sem oldotta meg Terim, egy embere mégis elveszett középről, azaz már a labdát sem birtokolta olyan mennyiségben, mint az első félidőben.

Így teljesen megérdemelten szerzett még egy gólt az éppen beálló Higuain révén a Real Madrid, amely a szünet után még jobban kezében tartotta a mérkőzést, mint előtte. Emiatt meg kell dicsérjük José Mourinhót: a portugál egy egyszerű cserével a bal oldalra támaszkodóból mindkét szélen veszélyessé varázsolta együttesét, amellyel teljesen meglepte Európa egyik legrutinosabb edzőjét. A továbbjutás kérdése így már inkább kijelentő mondat lett az odavágó után; már csak azt kéne megtudni a delphoi jósdából, hogy vajon egy ,,éles" meccsen, keményebb ellenfél ellen is meg meri-e húzni ezt a szezon után valószínűleg távozó luzitán csodabogár.