Eddig is nagyon-nagyon valószínű volt, de a szombati rangadó végeredményét látva már biztos, hogy az Inter kiszállt a BL-szereplést érő dobogós helyekért folyó harcból. De nem a kék-fekete együttes az egyetlen, amely már nemigen pályázhat a Napoli, illetve a Milan utolérésére.

A pontkülönbséget látva talán feleslegesnek tűnhet kiemelni, de azért ötből négy nyertes meccs után mégis meg kell említeni, hogy újra maga ellen fordította régi "fegyverét" a Roma. Méghozzá olyan helyen, ahol a Farkasok előtt álló riválisok mindegyike legalább egy pontot szerzett idegenben, Palermóban. A mostani meglepetéssikere ellenére is jó eséllyel kieső szicíliai gárdát Tottiék megörvendeztették szokásos védelmi hibáikkal és a három ponttal, ezzel ismét bizonyították, hogy nem csak edzőkérdés, hogy nem tudnak tartósan a közvetlen élmezőnybe kapaszkodni. Zdenek Zemannal látványosan nem ment a védekezés korábban, de egyelőre Aurelio Andreazzoli sem tudta megtanítani a védőknek, hogy amikor a tizenhatosuk környékén jár a labda, akkor nem elég tátott szájjal nézni, néha bizony bele kell rúgni.

Szintén idegenben kapott ki a Fiorentina - amely azért négy ponttal közelebb áll a dobogóhoz, mint a Roma -, de ez már annak ellenére sem meglepő, hogy a Violák Vincenzo Montella alatt kifejezetten élvezetes játékot játszó csapattá váltak, amely még a Stadio Artemio Franchitól távol is igyekszik gólra és győzelemre törően játszani. Talán épp ez a bajuk, ugyanis eddigi 15 idegenbeli meccsükből csak négyet nyertek meg, háromszor játszottak döntetlent, nyolcszor pedig vereséget szenvedtek. Azaz 15 pontot szereztek ezeken a meccseken, ami borzasztóan kevés egy Bajnokok Ligája-indulásra vágyó csapattól. Épp ezért nem is realizálódhat az álmuk. A hátralévő fordulókban ugyan nem túl veretes csapatokhoz mennek idegenbe, de ez egyrészt eddig sem jelentett nekik semmilyen garanciát, másrészt nem sokat érnek az esetleges győzelmekkel sem, ha mondjuk pont a következő körben kikapnak a Milantól.

A két évvel ezelőtti bajnok, tavalyi ezüstérmes a tavaly nyári nagy átalakulása - magyarul lerombolása és a pincéből induló újraépítése - után újra ott ácsingózik a második helyre. És látva a szombati magabiztosságát - a csak egygólos siker ellenére is - jó eséllyel el is happolja majd az a Napoli elől. A nápolyiaknak ugyanis nem csak a már szinte tuti dobogót, a hétvégi győzelmet is a nyuszi hozta össze valahogy. Hiába volt ugyanis Blerim Dzemaili mesterhármasa, majdnem el tudták szórakozni a meccset. Tizenegyest hagytak ki, hátul ők sem tudták mindig fenéken billenteni a játékszert, amikor kellett volna, Walter Mazzarri vezetőedzőn pedig valamiért folyamatosan az érződik, hogy sorozatosan megnyert meccseket tud túltaktikázni, és nem nagyon tanul a saját hibáiból. Szerencséjére most az uruguayi félisten, Edinson Cavani végül kihúzta a szekeret a kátyúból.

Annak ellenére, hogy - még - a Fiorentina áll a legközelebb a Milanhoz és a Napolihoz a tabellán, a Laziótól kell egy kicsit tartaniuk a dobogósoknak. Náluk ugyanis végre visszatért Miroslav Klose, akinek február eleji sérülése olyan hatással volt a csapat játékára, mint egy olló. Nélküle sokszor egyszerűen nem voltak képesek veszélyesen támadni, és bár sok köze a Catania elleni fordításhoz neki még nem volt, az ő beállása után szerezte mindkét gólját a római gárda. A német valamiféle furcsa nyerőfaktort jelent a játékostársak számára. Ugyanakkor az ő sorsolásuk kőkemény, most következik számukra a fővárosi derbi, a Juventus elleni rangadó, majd az udinei vendégjáték, ráadásul még az Interhez is mennek látogatóba. Ráadásként ők még az Európa Ligában is állnak. Lehet, hogy nem sokáig de két meccset akkor is le kell játszaniuk a Fenerbahce ellen.

Összegezve a fentieket: a matek ugyan még csak azt mutatja, hogy a harmadik helyezett Milan előnye hat pont a negyedik Fiorentina előtt, a tendenciák viszont már azt sugallják, hogy megvan a három olasz BL-induló a következő idényre. A bajnoki címét néhány hét múlva megvédő Juventus mögött a Napoli és a Milan ér majd oda a csúcssorozatba, vagy annak legalább a selejtezőjébe.