Küzdelmes meccsen, nagyot harcolva végzett döntetlenre Isztambulban a magyar válogatott kedden, arról nem is beszélve, hogy a rettegett Fener-stadionból elrabolt pontnak köszönhetően négy fordulóval a zárás előtt pótselejtezőt érő helyen áll vb-csoportjában. A sorsát továbbra is saját kezében tartó csapat tagjait már értékeltük egyenként és a taktika szemüvegén keresztül is, így Ferenczi Attila A-licenszes szakedzőt, a magyar tradíció jeles kutatóját inkább általános dolgokról kérdeztük a meccs kapcsán.

A románok elleni, utolsó pillanatban döntetlenre bukott meccs után egyértelműnek tűnt, hogy a válogatott leggyengébb csapatrésze az a védelem, amelyik a legváratlanabb pillanatokban képes helyzetbe hozni akár a legügyetlenebb csatárokat is a világon. Ehhez képest Egervári Sándor nem bontotta meg a hátsó alakzatot, és Isztambulban is ugyanazzal a védőnégyessel szállt harcba, mint a románok ellen.

"Engem egyáltalán nem lepett meg, hogy a védelem érintetlen maradt, sőt, még örültem is neki, mert Lipták talán a legnagyobb hibaforrás a keretben" - kezdte értékelőjét Ferenczi. "Vanczák középre húzása lehetett volna még esetleg jó megoldás, de a helyette játszó Korcsmár és Guzmics végülis nem vallott szégyent, mind a ketten tűrhető teljesítményt nyújtottak."

Az ráadásul, hogy személyileg nem változott a védelem, nem jelentette azt, hogy a szerepe ne alakult volna át.

"Teljesen más volt a védelem szerepe ezen a meccsen, mint a románok ellen. Most behúzódtunk a kapu elé, és többnyire szemből fogadtuk az ellenfelet, míg a románok ellen letámadtunk és sokszor visszafutva, rendezetlen állapotban védekeztünk. Egyébként is, a védekezés terén látok előrelépést: már a románok ellen is aránylag szervezetten zajlott a letámadás, most pedig kifejezetten tudatosnak tűnt a négyesláncban való védekezés."

A támadások persze már más lapra tartoznak, Ferenczi is amondó, sok vizet nem zavartunk előrejátékban, ez pedig adott esetben akár aggasztó is lehet.

"Támadás esetén maximum a Szalaira való felívelés volt tudatos, illetve a pontrúgásaink. Minden más teljesen ad hoc jellegű volt. Ezért is hangsúlyozza Egervári mindig a "kreatív játékos"-szlogent, most jól látszott, támadásban szinte mindent a játékosra akar bízni."

Adja magát a kérdés, hogy a románok elleni meccshez képest a kezdőbe egyedül bekerülő Varga József miért épp a középpálya közepén, ütközőként szerepelt, amikor korábban voltak már kifejezetten jó periódusai jobbhátvédként is. A szakember viszont amondó, túl sok jelentősége nincs ilyesmin lamentálni, Varga ugyanis nem különösebben értékes játékos.

"Fogalmam sincs hol hasznosabb, hiszen nagyjából a pálya minden pontján ugyanazt hozza: képzett, de valójában, szürke, unalmas, sablonos, rakkolós játékot. Ezért is lehetett eladni a németekhez, a stílusa pontosan oda, abba a közegbe illik."

Talán éppen ez a szürkeség és sablonosság vezetett oda, hogy hatalmas nehézségeink akadtak a labdakihozatalokkal, és sem Pintér, sem Varga nem tudta igazán pontosan indítani az előrejátékot. Kérdés, mennyire tudatosan vállaltuk ezt a két szűrővel, és mennyiben volt kényszerpálya a szituáció.

"Egervári valószínűleg úgy okoskodott, hogy azt próbálja meg, ami a legutóbbi törökök elleni meccsen - szerintem véletlenül, de - bevált" - élt egyből a gyanúperrel Ferenczi, majd bővebben is kifejtette, mire gondolt. "Felívelés Szalaira, aztán a visszafejelt labdákat (second ball) letámadják a magyar középpályások, ebből jön a labdaszerzés, végül a kontra.  Ha jobban belegondolok, komoly csapat ellenében az Egervári-érában még nem is láttam a magyar csapatot tudatosan felhozni a labdát. Az a maximum, hogy rövid labdajáratás után eljuttatjuk Hajnalig a játékszert, és onnan megint improvizáció kezdődik. Sőt, nem is rögtönzés, sokkal inkább ötletfoci. Ami épp akkor, épp ott az eszükbe jut. A tudatosság minimuma sem látszik a támadásainkban, szóval arra gyanakszom, hogy a törökök labdabirtoklási fölénye is inkább következmény lehetett, mintsem tudatosan vállalt kockázat."

Jól látszik, Hajnalra egy ilyen rendszerben kulcsszerep hárulhatna, a Stuttgart játékmestere mégsem igazán tud élni a lehetőséggel, kedden már sokadszorra szürkült bele menthetetlenül a mezőnybe. Ferenczi szerint ez sem volt véletlen.

"Legutóbb a törökök ellen ugyanebben a szerepkörben kifejezetten jól játszott, szóval a képességei adottak, más lehetett a probléma. Például az, hogy sokat kellett védekeznie és nagy volt a távolság a csapatrészeink között, így esélye sem volt odaérni a felívelések után visszafejelt labdákra, ezért súlytalan maradt. Nagy volt a távolság Szalai és a középpályánk között, ezért szükségszerűen Hajnal is szürkébben játszott, erről van szó."

Nem csak Hajnal játszott viszont szürkébben, a dehonesztáló megjegyzés éppúgy igaz Dzsudzsákra, vagy épp Komanra is. Utóbbi ráadásul már nem először tűnt el végzetesen nyomtalanul a mezőnyben, ami legalábbis felveti annak a kérdését, vajon megfelelő-e számára a szélső szerepköre, és nem járnánk-e jobban, ha elkezdenénk eredeti helyén, középen, a csatár mögött erőltetni. Hisz védekezni se nem tud, se nem akar.

"Az én olvasatomban Koman nemzetközi szinten csak egy ügyeske játékos, semmi több" - indította messziről a választ a szakíró. "Vannak jó labdái, de védekezni tényleg nem tud, egy az egy ellen sem túl erős, és hajlamos néha percekre eltűnni a mezőnyben. Az ő játszatásával feladjuk annak a lehetőségét, hogy egy-egy jó csellel két-három ellenfelet is levegyünk egyszerre a pályáról, így pedig nagyon nehéz. Okoskodásnak tűnhet, de ha a Böde-Kovács kettőssel kezdünk, talán sokkal jobban teljesíthettünk volna a játéknak ebben a szegmensében, arról nem is beszélve, hogy a Videoton fiatal tehetsége nagyságrendekkel több szabadrúgást tudott volna kiharcolni a mély pályán, mint a három támadó középpályásunk együttvéve. A pontrúgásokra pedig nagy szükségünk van, hisz láttuk, felépített támadásból sansztalanok vagyunk."

Az igazán érdekes viszont nem ez, hanem Egervári kapitány csapatépítési filozófiája - aminek többek között az lett a vége, hogy a két, továbbjutás szempontjából létfontosságú meccsen két "kvázi-újoncot" is avatott a válogatott.

"Ezeken a tétmeccseken köszön vissza az, hogy Egervári teljesen más csapatépítési filozófiát követ, mint például annak idején Matthäus. Most gyenge, rossz csapatokkal készültünk, míg a német annak idején erősek ellen játszott - mondván, azokon biztosan kiderül, ki, mire alkalmas komoly meccseken. Most ezzel szemben éles vb-selejtezőkön kell megtudnunk, hogy egyik-másik játékosunkban pontosan mi is lakozik..." - utalt a törökök elleni egyenlítő gólt szerző Böde berobbanására Ferenczi.