Vasárnap ért véget az alpesi sízők idei Világkupa-sorozata, ahol a szlovén Tina Maze egészen kivételes évadot produkálva győzött le mindenkit. A szinte minden rekordot, így többek között az osztrák Hermann Maier megdönthetetlennek gondolt 2000 pontos idénycsúcsát is könnyedén átíró, a Világkupát végül 2414 ponttal megnyerő sízőt már dicsértük a szezon során elégszer, mostani összeállításunkban inkább arra kerestük a választ, hogy voltak-e az övéhez hasonlóan domináns, az adott sportágban, bajnokságban azóta is rendre felemlegetett szezonok. Lássuk!

A delfinek szárnyalása - 1971/72

A "tökéletes szezon" fogalomkörében elsőre sokaknak a Miami Dolphins NFL csapata ugorhat be, aligha véletlenül. A profi amerikai futballbajnokságban ugyanis mindmáig a '72-es csapat mondhatja el magáról azt, hogy úgy nyert bajnokságot, hogy minden mérkőzésén győzött. A hetvenes évek elején sorozatban három AFC bajnokságot nyerő együttesnek abban az 1971/72-es évadban a magyar származású Larry Csonka vezetésével mind a 14 alapszakasz mérkőzését sikerült megnyernie, a rájátszásban a Cleveland és a Pittsburgh ellen is győzött, majd a 7. SuperBowlon a Washington Redskins elleni 14-7-es sikerrel tette fel a koronát teljesítményére. A Miami csapatához azóta több legenda is kapcsolódik, az egyik legelterjedtebb az, amely szerint az akkori bajnokcsapat játékosai 1972 óta minden évben összegyűlnek pezsgőzni akkor, ha az aktuális szezon utolsó, még veretlen csapata is elbukik. A vélhetően városi legendaként elterjedt - de mindenesetre hihetőnek tűnő és különleges - sztorit már többen is cáfolták, ám mivel makacsul tartja magát a köztudatban, ez jól mutatja a Dolphins immáron negyven évvel ezelőtti teljesítményének misztikumát. Ennek a különleges sikernek a megismétléséhez a New England Patriots került a legközelebb 2008-ban, ám Tom Bradyék 18 megnyert mérkőzés után a döntőben meglepetésre elhasaltak a New York Giants ellen.

A tökéletes Fradi-év 1931/32

A magyar futball krónikája két olyan szezont jegyez fel, amikor egy csapat valamennyi bajnoki mérkőzését meg tudta nyerni egy szezonon belül. A BTC 1901-es sikerekor még csak öt csapat szerepelt az alakulóban lévő bajnoki versenyrendszer első osztályában, ám a Ferencváros 1931/32-es makulátlan mérlegének már jóval nagyobb sportszakmai értéke volt. Akkor ugyanis már tizenkét csapatos volt a nemzeti bajnokság és a BTC nyolc győzelmével ellentétben a 42 gólig jutó Takács II. József vezette Fradi már 22 találkozón keresztül tudott folyamatosan győzni. A Háda - Takács I, Korányi I - Laky, Sárosi Gy., Lázár - Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut összetételű zöld-fehér csapat az Újpestet és a Hungáriát megelőzve, 105-18-as gólkülönbséggel lett a magyar bajnokság legjobbja, ezzel a klub történetének 12. bajnoki címét szerezve. A magyar bajnokság élvonalában veretlen szezonra sem sokszor volt eddig példa, a hőskorban a BTC (1902), az MTK (1908, 1914, 1918) és a Hungária (1936) volt még képes ilyenre, a háború utáni években a Bp. Honvéd (1952) és a Vasas (1966) mellett első vidéki csapatként tavaly a Debrecennek sikerült a bravúr. Utóbbi ráadásul először immáron harminc fordulóból álló bajnokságban kerülte el a vereséget.

Michael Jordanék legjobb éve - 1995/96

Bár a lista első két helyezettjével ellentétben a Chicago Bulls nem tudott veretlen maradni az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság 1995/96-os évadában, a játék természetét, a liga gyilkos, 82 mérkőzésből álló alapszakaszát figyelembe véve így is parádés az a 72-10-es győzelem-vereség mutató, amivel a Bikák zárták az év alapszakaszát. Sőt mi több, ezt követően  természetesen a play-offban is végig meneteltek és végül a Seattle 4-2-es legyőzésével a bajnoki címet is elhódították. Sem előtte, sem utána NBA-s csapat nem tudott olyan remek mérleggel zárni, mint az arra az évre a frissen igazolt Dennis Rodmannel és az ideiglenes visszavonulása után újra csak a kosárlabdára koncentráló Michael Jordannel felálló Chicago.

A Bulls 41-3-as parádés mérleggel kezdte a szezont, amely ugyanúgy rekord azóta is, mint az egy évadon belül szerzett 33 idegenbeli győzelem. A szezon végén Jordant, Rodmant és Scottie Pippent is beválasztották a legjobb védekező együttesbe, a közelmúltban ötvenedik születésnapját ünneplő - általunk a legjobb reklámjaival köszöntött - Jordan pedig Chamberlain rekordját megdöntve nyolcadszor lett (30,4-es meccsenkénti átlaggal) a liga pontkirálya. A Bulls amúgy nem sokkal, de megelőzte a Jerry West és Wilt Chamberlain fémjelezte Los Angeles Lakers együttesét, amely hasonlóan menetelve, 69-13-as alapszakaszmérleg után lett NBA-bajnok az 1971/72-es évadban. Ja, a Chicago kultikus évére vonatkozóan elég annyit megjegyezni, hogy ha valaki beírja a Wikipédián azt, hogy: "72-10", akkor máris a csodás Bulls-szezon számait láthatja maga előtt...

Steffi Graf Golden Slamje - 1988

A tenisz világában egyetlen torna megnyeréséhez is hatalmas tehetség kell. A kiválóan képzett, megfelelő erőnléttel rendelkező játékosok közül kevesen képesek arra, hogy két hét alatt hét kőkemény mérkőzést megnyerve tudjanak Grand Slam-tornát nyerni. Egyazon évben mind a négy kiemelt torna megnyerése pedig aztán tényleg csak a korszakos tehetségek kiváltsága. Hogy még van a teniszvilág csúcsán túl is élet? Azt az 1988-as évben a német Steffi Graf bizonyította be, aki olyat vitt véghez, amit senki más előtte és egyelőre utána sem. Miatta külön kategóriaként vezették be a Golden Slam kifejezést, amely akkor érhető el, ha valaki a négy Grand Slam-torna 28 találkozója közül mindegyiket megnyeri egyazon naptári évben, mellette ráadásul még az olimpián is győz egyéniben.

Az azóta is a német tenisz ikonjának (és időközben Andre Agassi feleségének és két közös gyermekük édesanyjának) számító Graf pályafutása csúcsévét szettveszteség nélküli tornagyőzelemmel nyitotta az Australian Openen, ahol hét meccsén csupán 29 játékot veszített. A Roland Garros döntőjében Natasa Zverevát semmisítette meg (6-0, 6-0-s sikeréről a minden idők legegyoldalúbb fináléit bemutató cikkünkben írtunk), majd Wimbledonban a londoni füvespályás torna úrnőjének számító - a versenyt előtte sorozatban hatszor megnyerő - Martina Navratilova ellen fordított 5-7, 0-2-ről a fináléban. A német játékos a US Open és a Szöulban rendezett olimpia döntőjében is az argentin Gabriela Sabatinit győzte le, akitől ezen év tavaszán kétszer is kikapott. 

Schumacher ötödször világbajnok - 2002

Az igazán fanatikus ellendrukkereket leszámítva szinte mindenki egyetért abban, hogy a Forma-1-es világbajnokságok történetének legeredményesebb alakja a hétszeres világbajnok Michael Schumacher. Bár közelmúltbeli - három küzdelmes szezont megért - visszatérése kissé megtépázta a német pilóta renoméját, így sem feledhetjük el 2002-es évét, amikor számos rekordot megdöntve lett ötödször is a sportág legjobbja. Nem mellesleg ebben az évben érte utol a legendás Juan Manuel Fangio vb-címekre vonatkozó csúcsát is, amelyet a következő két évben tovább javított.

A mindenki által "Schumi"-ként ismert versenyző legjobb évében mind a 17 futamon (!) dobogós volt, ezek közül rekordot jelentő 11 alkalommal győzött, és minden korábbinál hamarabb, már hat futammal a világbajnoki sorozat vége előtt világbajnok lett. A vb-címet végül 67 pontos előnnyel - szintén csúcs - szerezte meg csapattársa, a szintén Ferraris Rubens Barrichello előtt. A vörös színéről világszerte ismert olasz istálló abban az évben hatalmas fölényben volt, F-1-es uralmára jellemző, hogy a konstruktőri pontversenyt olyan pontszámmal (221) nyerte meg, amely megegyezett az összes többi csapat által egész évben szerzett (!) pontok összegével.

A fenti lista nyilvánvalóan szubjektív, de jól tükrözi, hogy a sportvilág nem szűkölködik korszakos és örökre emlékezetes teljesítményekben. Az emlékezet kor és sportági preferencia függvénye is, így várjuk a ti hozzászólásotokat, véleményeteket is azügyben, hogy kire, mire emlékeztek vissza a leginkább ebben a vonatkozásban.